Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Madaras László: Á Szeged'- Fehér-tó A és B avar temetők anyagának összehasonlító vizsgálata

108., 139., 343.), négyszögletes sima vagy félpalmettás díszű csont tűtartók (61., 150., 335.). A kései női sírokban a vaskarperecek mellett bronzkarpereceket találunk (129., 139., 171., 322.). A kézzel formált fazekak mellett korongon készült sárga edények mind a férfi (82. sír), mind a női és gyermeksírokban (52., 139. sírok) megtalálhatók. A 283. sírban hullámvonal kötegekkel díszített korongolt edény volt

7

. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a temető keleti tájolási csoportjában a korai avarságra jellemző emlékanyag, míg a nyugati felében nyugvó halottakra a griffes-indás leletanyag a jellemző. Úgy véljük, hogy a korai avar temetőrész nyugati határát a 63. és 77. sírok vonalában húzhatjuk meg, míg a kései avar sírmező a 82., 72., 73., 69., 176., 186. sírok vonalában végződik. Ezek az általunk meghúzott határvonalak azonban nem jelentenek merev választó vonalat, hiszen mindkét oldalon találunk a csoportra jellemző fő tájolási iránytól eltérő sírokat. Azonban minél inkább a temetőtérkép szélei felé haladunk, annál inkább dominál a fő tájolási irány. Ez a megfigyelés igazolja azt a feltételezésünket, hogy az 1. számú térképünk a temető centrumát ábrázolja. Ugyanerről a térképről az is leolvasható, hogy a temető középső területén a különböző tájolású sírok egymás mellett is megtalálhatók. Itt van a temető egyetlen, Móra által legalább a temetőtérképen jelölt, stra ti gráfiája is. Két különböző tájolású sír metszi egymást. A 68. sírban - korai irányítású - edény, orsőgomb, vascsat, a 69-ben kései irányítású - vésett-poncolt öntött övgarnitúra volt. Mivel a sírok számozása és a temetőtérkép jelölése között kitapintható ellentmondás van, úgy véljük, hogy ebből a stratigráfiából még akkor sem helyes következtetéseket levonnunk, ha ez látványosan igazolná a különböző tájolású sírok időbeli különbségeit. Egyébként is a vésett-poncolt díszü övgarnitúrákat a VIII. századnak inkább a második felére szokás datálni

8

. A 69. sír valószínűleg a temető használatának utolsó szakaszából való utántemetkezés. A temető északi felében található 70. és a 82. sírokban griffes-indás övgarnitúrák kerültek elő. E két sírtól mindössze pár méterre a 83. sírban a korai avar női viselet tárgyait tárták fel. Ugyanez mondható el a 63. és 69. sírokról. A 63. sír keskeny típusú íjmerevítő csontlemezei, övgarnitúrája, nyílcsúcsa, vascsiholója, kése jellegzetes korai avar együttes temetőnkben. A 69. sírban, mint arról már fentebb szó volt, vésett-pontolt veretek díszítették az övet. A 14. sírban - mind Móra, mind Lipták

g nemmeghatározása szerint - nő nyugodott. A sírban talált korai gyöngysor mellett griffes-indás övhöz tartozó díszek kerültek elő. Későbbi anyagkeveredésről szó sem lehet, hiszen Móra a tárgyak helyét az eredeti sírlapon felsorolja. A 14. sír mellett van az egyik leggazdagabb korai avar férfisír (26. sír), s korai leletanyag található a 136. sírban is. Önkéntelenül adódik az a következtetés, hogy a 14. sír halottját akkor helyezték örök nyugalomra, amikor a temető nyugati felében már griffes-indások temetkeztek, de legalábbis akkor, amikor már a Kárpát-medencében griffesindások voltak. A korai tájolási csoport kellős közepén találjuk a korai tájolású 45., 52. és 61. sírokat, melyekből jellegzetes griffes-indás leletanyag került elő (övgarnitúra, sárga korsó, karéjos b«glár, tűtartó, függő). Azt, hogy ezeknél a síroknál nem a tájolási tengely rossz megfigyeléséről van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezektől a síroktól mindössze pár méterre a griffes-indás sírokra jellemző tájolással kései leletanyagú sírokat találunk (132., 137., 142. sírok). Mindebből mi azt a következtetést vonjuk le, hogy a korai avar közösség még használta a temetőjét akkor, amikor a griffes-indások megtelepedtek a Fehértó partján. Később valószínűleg beolvadtak az újonnan érkezettek csoportjába. Ennek az asszimilálódási folyamatnak a leletanyagban is mutatkozó nyomai azok a „korai" sírok, amelyekben a griffes-indásokra jellemző tárgyak némelyike is előfordul (pl. 14. sír), vagy a régi tájolás mellett - ami a temetkezési rítus miatt minden bizonnyal kötött volt - már új tárgyak kerültek a korábban használtak helyére (52., 54., 61. sírok). 1930. október 30 és november 30 között ismét a Fehértó partján végzett feltárást Móra Ferenc. Az újabb leletek a Kormányos tanyát körülölelő szalagparcellákon kerültek elő. A feltárás ideje alatt 131 sír került megmentésre. A 132. sírt 1936. február 12-én Csurgó József földműves találta árokásás közben. A sírokról csakúgy, mint a Fehértó-A temető esetében, Móra sírlapokat készített, egyes esetekben rajzok, a 12. sír tegezéről a sírban in situ fényképfelvétel készült. (2. kép) Itt is a helyszínen készült a temetőtérkép, melyre a kutató árkokat is bejelölték. (2. sz. térkép) A sírok tájolása egységes, a fő tájolási tengely ÉNy-DK volt. A temető férfi sírjainak 51,1%-ban véretekkel díszített öv került elő. Az övdíszek között préselt veretek és szíjvégek (29., 70., 78., 119. sírok), bronzlemezből kivágott kerek vagy négyszögletes övveretek különböző szíjvégekkel (32., 34., 44., 47., 62., 88., 107. sírok), valamint öntött indadíszes övveretek (25., 69., 75., 132. sírok) találhatók. A préselt övek közül a 119. sírban lévőt kerek arany véretekkel díszítették. A sírban mindössze egy ilyen kerek veret és két téglalap alakú arany övdísz maradt az alapos sírrablás után. A sírban még íj, nyílcsúcsok, vaskés és aranylemezek voltak. Hasonló aranyveretes öv került elő a kiskörei temető 34. sírjában

10

. A kiskörei halottat Garam Éva a közösség egyik vezetőjének határozta meg

11

. A 70. sírban négy préselt aranyozott ezüst sugaras veret díszítette a halott gyermek övét

12

, a 78. sírban pedig mindössze egy kerek lezáródású bordázott felső szélű bronz kisszíjvég jelzi az eltemetett veretes övet. A 29. sírban négyzetalakú üvegbetéttel díszített aranyozott bronz övgarnitúra van. A fehér üvegbetét a veretek közepén csúcsára állított négyzetalakú foglalatban található, minden vereten egy-egy, a nagyszíjvégen kettő. Az aranyozott garnitúra mellett a sírban még egy másik öv meglétét mutatják azok a préselt kisszíjvégek, melyek nagyon rossz állapotban maradtak ránk. Temetőnkben két - véretekkel díszített - öv csupán ebben a sírban volt. Bronzlemezekből kivágott kerek veretek díszítették a 47. sír övét. A többi bronzlemezből kivágott veret négyzet vagy téglalap alakú volt. Az övekhez tartozhattak préselt (47. és 88. sírok) és öntött (34., 107. sírok) szíjvégek egyaránt. A 25. sírban - mely mindössze néhány méterre került elő a 29. sírtól - öntött indadíszes garnitúrát temettek a halott mellé. A másik teljes öntött garnitúra a 75. sírból került elő. Ennek veretek és lyukvédőit poncolással díszítették csakúgy, mint a Kiskőrös-városalatti temető 156. sírjának díszeit

n

. A sírban az öntött övgarnitúrához egy bronz karikás csüngőjű lemezveret is tartozott. E halott mellett volt az a kis kerek aranylap, melyet társaival egyetemben Garam Éva Bóna István megállapításait alapul véve sírobulusként tárgyal

14

. Az indadíszes garnitúrák közül a legfiatalabb a 132. sír pikkelyes díszű, hosszúkás vereteivel és kettőslapú öntött szíjvégével díszített öv. A 69. sírban egy áttört sakk táblamintás öntött aranyozott övgarnitúra volt. A garnitúra kísérő mellékletei között a többi öntött öves sírral szemben íj, faragott díszű tegez, vaskard, nyílcsúcsok voltak. Garnitúránk teljesen pontos mása a zsélyi temető 335. sírjából került elő. A két garnitúra között megtalálható hasonlóságok alapján feltételezhetjük, hogy a két öv egy mester, vagy legalábbis egy műhely terméke lehetett

1

?. Nem lehetetlen, hogy ezek az öntött veretes övek - analógiákat is figyelembe véve

16 - már a kései préselt övekkel egyidőben használatban voltak. Alátámasztani látszik fenti megállapításunkat az a tény, hogy a 69. sírban található kísérő mellékletek nem az öntött 38