Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

H. Tóth Elvira: A Kecskemét - Sallai úti avar sírlelet

27. Kova, sárgás színű, egyik oldala homorúan pattintott, másik gömbölyű, sima. H: 2,0 cm, sz: 2,3 cm, a jobb csukló felett feküdt (20. kép 3). 28. Gyöngy, a jobb medencelapát alsó éle alatt, kerek vörös színű oldalán fehér hullám; középen sárga vonaldíszítéssel. Átm: 0,8 mm (5. kép 3). 29. Ezüst kisszíjvég, a tarsolyból, több rétegben összehajtogatott, kihajtogatás után négy préselt lemezes kisszíjvég töredékeinek bizonyult. Felső széle egyenesen levágott, ívelt oldalú, téglalap alakú díszét szabálytalan mély „U" alakú bevágás szakítja meg. A téglalap két oldalán félköríves és pontdísz. Alatta ovális medalionszerű mező felső két harmadában maga alá húzott lábú visszaforduló fejű stilizált állatábrázolás. A medalion alsó harmadában középen kör alakú és két oldalán stilizált kibomló levéldísz, egyenes sima oldalpereme töredezett, hiányos. H: 3,3 cm, sz: 2,2 cm (21. kép 1-4). 30. Ezüstpánt töredékei egy keskenyebb és szélesebb bordával, talán az ezüst kisszíjvég tartozéka lehetett, a jobb kézfejen (5. kép 6). Egyéb leletek: 31. Vaskés, a bal kézfej mellől egyenes élű, foka megvastagodó, tüskéje vége lekerekített, ép. Hegyén és fokán hosszanti szálirányú vasoxiddal átitatott fa maradványával. Felülete korrodált, h: 20 cm, sz: 2,2 cm, tüske h: 4,5 cm (22. kép 1). 32. Vascsat, trapéz alakú, karikája középen homorú, felülete erősen korrodált. Ép. H: 3,6 cm, sz: 4,1 cm, a jobb oldali szemérem csont mellett (22. kép 2). 33. Lant alakú vascsat, két oldala homorú, felülete erősen korrodált, ép, h: 3,4 cm, sz: 2,5 cm, a gerincoszlop bal oldala mellett (22. kép 3). 34. Arany fülbevalópár, ovális karikája gömbölyű huzalból hajlított, egyik vége egyenesen levágott, másik enyhén elhegyesedő. Sima, két félből díszített gömbjén négy kisebb, ugyancsak két félből préselt gömböcske ül, melyet körben granulált golyósor keretez. Karikájához granulált golyócskákból felrakott gúla erősíti. H: 3,6 cm, átm: 1,4 cm-1,3 cm, mindkettő a bal, illetve a jobb oldali csecs-nyúlvány alatt került elő (23. kép 1-2). 35. Bronzkarika, gömbölyű huzalból hajlított, két vége nyitott, a koponya bal oldala felett. Átm: 2,5 cm. (Restaurálás közben elpusztult.) Fülbevaló: Az első lelet, amely a feltáráskor előkerült a koponya bal oldalán talált arany fülbevaló volt, párja a jobb oldalra billent koponya alatt feküdt.

? Kard: A sírleletből származó vaskard egyértelműen a korai avar egyenes egyélű karikás markolatú rövid keskeny keresztvassal ellátott fegyverek csoportjába tartozik. Pengéje 83 cm hosszú, hegye foka felé ívelten lekerekített. Közelebbi időrendi besorolását, párhuzamainak keresését megnehezíti, hogy eredeti szerelvényei nem kerültek elő, s legfeljebb egy-két hivatkozott bronztöredék alapján valószínűsíthető. Ez azonban a szerelvények típusának közelebbi meghatározását nem teszi lehetővé. E szerelvények hiányát talán azzal magyarázhatjuk, hogy a temetés céljára hevenyészett aranylemez díszekkel, pontsoros díszű, vékony aranylemezből kivágott szalagokkal és vékony díszítetlen aranylemezekkel látták el a kardot és a hüvelyét. Az előkerült lemezeken rögzítés nyomát nem találjuk. Ezek vékonysága egyébként is elképzelhetetlenné teszi, hogy bármilyen szerkezeti szerepet betölthettek, a kard felfüggesztését lehetővé tették volna. Figyelemre méltó azonban, hogy a kardmarkolat karikájára a készítéskor gondos munkával helyezték az aranylemezt, s az gyakorlatilag sérülés nélkül a vasmagról le nem választható. (3. kép a-b). A kardmarkolat tüskéjére a poncolt pontdíszekkel keretezett aranylemezt már jóval kevésbé gondosan hajtották rá. Az anyag helyenként beszakadt, s a tüskék hátoldalán gyűrődéseket mutat. Az oxidálódás azonban rögzítette e lemezeket is a vas felületre. Arra kell tehát következtetnünk, hogy az eredetileg rangos méltóság jelvénynek szánt fegyvert hosszabb használat után kizárólag a temetés céljára az avar fejedelmi leletek kardjainak mintájára látták el, ezek szerelvényeinek talmi arany utánzataival, amelyre az eddig közölt leletanyagból példát nem ismerünk. Nem sorolhatnánk ugyanis e körbe a kunágotai lelettípusban hasonló karikás markolatú aranyveretes kardját, melynek egyes elemeihez borító lemezként bizánci aranytárgyak anyagát használták fel másodlagosan. E fegyver - amelynek rekonstrukcióját László Gyula végezte el

4 - arany borításai igen gondos ötvös munkával készültek. A kecskeméti sír kardját borító aranyszalagok azonban hármas pontsor díszítésükkel egyértelműen a karikás végű avar fejedelmi kardok körébe sorolják (Bocsa, Kecel, Kunbábony),

? melyek szerelvényeit markolat és függesztő pántjait erős, pontsor díszű pántok képezték. E gyöngyözött szalagdíszítés nem csupán a karikás végű kardok sajátossága, megjelenik a Páhipusztáról származó leletek bizonyosan markolat karika nélküli kardjának ezüst veretein is. E kardhoz azonban „P" alakú tartófül tartozott. A lelet azért is említésre érdemes, mivel a kard markolatát lezáró veret rovátkolt peremű kőberakásos rozettája, valamint a leletből származó hasonló darab lehetővé teszi számunkra, hogy a Sallai úti sír aranyozott ezüst rozetta töredékét a kard tartozékához soroljuk.

6 A fegyver típusát illetően megegyezik a Szeged-Csengele-i 1. sz. sír egyélű markolat karikás, hosszú kardjával, ennek ezüst veretei azonban bordázott szalaggal szegettek. Hasonlóan a visegrádi múzeum tulajdonába került kardhoz,

7 amely a Duna kotrása alkalmával került elő,

8 Csallány Dezső e kardtípus elterjedését a Körös vonalától D-re, ül. a Duna vonaláig jelölte meg, s a leletek súlypontját Pest megye (Bocsa) vidékére helyezte.

9 A típus újabb példánya a Vajdaság területéről került elő, s így az elterjedési határai némileg módosultak.

10 Ugyancsak Csallány tesz kísérletet e kardtípus egyes darabjainak időrendi besorolására, így a kunágotai kard korát 620-630-ra, a Szegedcsengeleit 630-640-re keltezi. László Gyula a bócsai és keceli fejedelmi leletek korát 660-ra teszi." A két kis méretű bronzcsat a síron belüli lelőhelye alapján arra következtethetünk, hogy a kard függesztésére szolgáltak. Mindkettő az avar kor korai szakaszában általánosan elterjedt típus, amely a karikás végű kardok hivatkozott rokon leleteiben is megtalálható (Bocsa, Kecel, Törökbálint).

12 Tegez: A tegez szerkezete pontosan nem rekonstruálható, de bizonyosra vehető, a fennmaradt vasmaradványokat szemügyre véve, hogy az általánosságban megszokott csontlemezes keretezésű avar tegez típustól szerkezete eltér. • 3 Erre vallanak a nyílhegyek között talált erős, kettős szárú, hegyesedő végű, másik oldalukon egymásra fekvő kisebb vaskampó, ill. a nagyobb méretű mindkét végén elhegyesedő horgas vastárgy. (8-9. kép.) Hegyesedő végeiken hosszanti szálirányú oxidálódott famaradványokat találtunk. Ugyancsak e leletek között, igen rossz állapotban volt az a hurkosfejű, kettős szálból egymásra hajtott, alsó felén kiszélesedő végű vastárgy (17. kép), amely a nyílhegyek szárának irányában, arra keresztben fekve a bal medencelapát felett került elő. A vasmaradványokból arra következtethetünk, hogy azok a tegez erős favázába lehettek erősítve, s a nyílhegyek helyzetéből nyilvánvaló, hogy a tegezt ezúttal is nem az övre akasztva, hanem utólag a halott bal vállára fektetve helyezték a sírba, míg a kis méretű vascsatot, mely a bal felkar és az oldalbordák között került elő, ugyancsak a tegez függesztésével hozhatjuk kapcsolatba (22. kép 3). 26