Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Szabó István: A színházművészet kialakulása Észtországban

fölötte a nézők szeme láttára kibontakozó és lepergő események és cselekmények logikája.. ."36 Az észt műirodalom kialakulása után a színházak megalakulásával párhuzamosan íródnak az első észt színművek, amelyek, hogy az újszülött, az erős istápolásra szoruló észt színház közönsége számára vonzóak legyenek, igényeiknek megfelelő színvonalúak és jellegűek. Népszínmű stílusú zenés darabok, amelyek azonban nem színvonal alatti, értéktelen produktumok, hanem többek között Lydia KOIDULA és KITZBERG színvonalas alkotásai, amelyeknek határozottan kitapintható politikai vonásuk is van. Ez a nagylétszámú, a történelmet irányító és nem pedig elszenvedő nyugati népek számára az esztétiJEGYZETEK 1 szerk: KLANICZAY Tibor: A magyar irodalom története 1600-ig. Bp. 1964. 360-361 és 527. 2. VISKI Károly: Drámai hagyományok. In: A magyarság néprajza III. é.n. 290-327. p. 3. HONT Ferenc: Az eltűnt magyar színjáték. Bp. 1940. Itt jegyezzük meg, hogy a HONT F. által elkezdett vizsgálatok nyomán az etnográfusok, akik korábban szinte kizárólag a misztériumjátékok körét tanulmányozták dramatikus hagyományaink feltárása érdekében, ma már a legkülönbözőbb szokáshagyományok dramatikus elemeinek feltérképezését is elvégezték. A teljesség igénye nélkül említünk meg néhány alapvető művet az e területen kutatók munkái közül: KARDOS Tibor-DÖMÖTÖR Tekla: Régi Magyar Drámai Emlékek. Bp. 1960. FERENCZI Imre-ÚJVÁRY Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban. Debrecen, 1964. ÚJVÁRY Zoltán az 1950-es évek derekától megjelentetett számos cikke, kötete foglalkozik az ilyen természetű kutatások anyagának közreadásával. Közülük megemlítjük a következőket: - Lakodalmi játékok Konyáron. In: A debreceni Déri Múzeum évkönyve 1966-1967. Debrecen, 1968. - A temetést parodizáló színjátékszerű szokások kérdéséhez. In: Szolnok megyei múzeumi évkönyv. Szolnok, 1973. 221-228 - Temetési paródia a derecski lakodalomban. Múzeumi Kurir. 1974. 15. sz. 64-66 - A temetés paródiája. Temetés és halál a népi játékokban. Debrecen, 1978. szerk: ISTVANOVICS Márton-KRIZA Ildikó: Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához. Bp. 1977. A kötet a „Komikum a folklórban" című tanácskozás anyagát tartalmazza, s benne több cikk is foglalkozik vígjátéki elemek bemutatásával egy-egy szokás bemutatásakor. 4 Szovjetszkaja Esztonija. Enciklopedicseszkij szpravocsnyik. Tallinn, 1979. 304 5 szerk: L. VALT-L. RAUDTITS-A. MIHKELSOO: Tallinn. Kratkij enciklopedicseszkij szpravocsnyik. Tallinn, 1980. 173 6 Nöukogude Eesti. Entsüklopeediline teatmeteos. Tallinn, 1975. 242 7 Uno KAMMAL-Vello TARMISTO: Tallinn. Tallinn, 1960. 34-35. p. R. KANGROPOOL: Raekoda. Tallinn, 1971. szerk: H. ARMAN: Eesti arhitektuuri ajalugu. Tallinn, 1965. SZABÓ István: Tallinn. A Damjanich Múzeum Észt Füzetei I. Szolnok, 1972. Itt jegyezzük meg, hogy az egykori viselet főbb típusai ma rekonstruált formában az épület földszintjén található múzeumban láthatóak. A ruházaton kívül az épület termeinek rendeltetését, használatát ízléssel elrendezett tárgyak mutatják (konyhai és víztároló edények rézből, füstelvezető, fűtő berendezések stb). De a díszvendégek, nemzetközi küldöttségek fogadására használt tárgyaló terem eredeti berendezési darabjai: a restaurált, faragott padok, a helyreállított kődíszítmények is a hajdani környezetet idézik. Az ülésterem melletti tágas, jó akusztikájú teremben rendezett kamara hangversenyek pedig némileg utalnak az egykori lakosok számára szervezett szórakozási alkalmakra, köztük a színielőadásokra is. 8 Tallinn. Kratkij enciklopedicseszkij szpravocsnyik. Tallinn. 1980. 35. p. Utóbbit első ízben 1326-ban, majd ezt követően 1341-ben említik. 9 szerk: A. VASSAR-G. NAAN: Isztorija Esztonszkoj SzSzR. I. (Sz drevnyejsih vremjon do szeregyinü XIX. véka). Tallinn, 1961. 204-213. és 381-385 10 R. PULLAT-J. SELIRAND: Tallinn. Útikalauz. Tallinn, 1965. Az épületek a Pikk jalg 26 sz., illetve a Pikk jalg 17 sz. alatt találhatók. 11 H. ÜPRUS: Zdanyie bratszvo csornogolovüh. Tallinn, 1974. H. JOHANSON, E. HABERMANN, E. JAKOBY, O. GROHMANN, E. EDERBERG építészek vettek részt az átépítési munkálatokban. Szovjetunió. Utikönyvek. Bp. 1970. 554 12 Tallinn. Kratkij enciklopedicseszkij szpravocsnyik. Tallinn, 1980. 209-210 13 szerk: H. ARMAN: Eesti arhitektuuri ajalugu. Tallinn, 1965. 550 M. MÁNNISALU: Zdanyie Bolsoj Gildii. Tallinn, 1974. Szovjetunió. Útikönyvek. Bp. 1970. 544-545 14 Szovjetszkaja Esztonija. Enciklopedicseszkij szpravocsnyik. Tallinn, 1979. 304. p. 15 szerk: VAJDA György Mihály: Színházi kalauz. Bp. 1962. 242-243 SZEKFÜ Gyula: Magyar történet III-IV. Bp. 1935. KILIÁN István: Latin nyelvű komédia a XIII. század elejéről a Borsod megyei levéltárban. In: A Hermán Ottó Múzeum Évkönyve. X. Miskolc, 1971. 383-403. KILIÁN István: Latin nyelvű komédia 1720-ból a mjskolci levéltárban. In: A Hermán Ottó Múzeum l.vkönyve. XI. Miskolc, 1972. 219-235 KILIÁN ISTVÁN: A XVII XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon. In: kai élmény teljességét csökkentő, zavaró tényező. Azonban itt, mint a több tekintetben hozzájuk hasonló megpróbáltatásokkal küzdő magyarságnál is, éppen ez a tökéletes művészi megoldásokkal párosult politikai célzatosság jelenti a konkrét tartalmat, a súlyos, lényeget hordozó mondanivalót. Sőt ez teljesíti ki az esztétikai élvezetet. Érezhető rajtuk, hogy a példázatokat hordozó nehéz drámai szituációk nem kitaláltak, hanem azokat maga a valóság, a történelem produkálta. S ezek megjelenítésére a túlzott fogalmazás is jogosulta

7 Az észt színház tehát nemcsak kultúraterjesztés, de egy határozott politikai vagy társadalmi agitáció eszköze is. S ezért érdemel fokozott figyelmet indulásától kezdve. A Hermán Ottó Múzeum Évkönyve. XII. Miskolc, 1973. 129-183. KILIÁN István: Törökverő magyarok az iskoladrámákban. In: Az egri múzeum évkönyve. XI-X1I. (1973-1974). Eger, 1974. 171-192 16 szerk: KLANICZAY Tibor: A magyar irodalom történetet 1600-tól 1772-ig. Bp. 1964. 581-589 17 Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság Vörös Zászló Renddel kitüntetett tartui „VANEMUINE"Állami Akadémiai Színház magyarországi vendégjátéka. 1972. március 21-28. Bp. é. n. 1 18 szerk: L. VALT-L. RAUDTITS-A. MIHKELSOO: Tallinn. Kratkij enciklopedicseszkij szpravocsnyik. Tallinn, 1980. 174 i 19 u. o. 20 A Szovjetunió története. A legrégibb időktől a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig. Első rész. Bp. 1980. 21 K. KASK-V. PAALMA-L. TORMIS: Theater. In: Soviet Estonia. Land. People. Culture. Tallinn, 1980. 341 22 Tallinn német neve Reval. 23 Tallinn. Kratkij enciklopedicseszkij szpravocsnyik. Tallinn. 1980. 174. p. ; 24 NÉMEDI Lajos: Kotzebue. In: Világirodalmi lexikon. VI. Bp. 1979. 619. p. Itt többek között ez áll: KOTZEBUE. August Friedrich Germanus (álnév) (Weimar, 1761. máj. 3. - Mannheim, 1819. márc. 23.) német drámaíró. Jogot végzett és rövid ideig tartó ügyvédi gyakorlat után orosz szolgálatba lépett. 1790 után sokszor változtatja lakhelyét. Szibériába is száműzik, majd Berlinben és Pétervárott újságokat szerkeszt orosz megbízatásban Napóleon-ellenes éllel. 1817 után mint a cár bizalmas embere német területen él. Reakciós politikai nézetei miatt egy Kari SAND nevű egyetemi hallgató leszúrta. Korának legsikeresebb színpadi szerzője, 211 polgári drámát, történelmi tragédiát és lovagdrámát írt. Olykor helyet kapnak drámáiban a polgárság elégedetlenségét kifejező hangok is, de a néző tragikus öszszeütközések helyett csak érzelgős és könnyekre fakasztó látszatmegoldásokat kap. Témái a szerelem, a házasság, a polgári család, a bűn és a megbocsájtás, a társadalmi konvencióval való tetszetős szembenállás, valamiféle „természetes" erkölcs nevében. Mestere a drámaírásnak, a maga korában hatásos eszközökkel feszültséget tud teremteni a színpadon és az olcsó megoldások ellenére a siker sohasem marad el. Legtöbbet emlegetett darabja a „Menschenhass und Reue {1789: Kóré Zs., Az embergyűlölés és megbánás, 1790), a házasságtörő asszony története, akinek a férj végül is megbocsájt. Vígjátékaiban is ugyanolyan felületes és a valóságos társadalmi problémákat ugyanúgy megkerüli... Sikerének titka a kor felfokozott érzelmes-érzelgős hangulatában keresendő. Még a legjobbak és legműveltebbek is, pl. W. von HUMBOLDT arról panaszkodnak, hogy egy Kotzebue-darab a színházban akaratuk ellenére könnyeket csal ki szemükből. Darabjait sokan kritizálták, de csak erkölcsi vagy politikai vonatkozásban. HERDER elegáns bordélyházéval hasonlítja össze darabjainak atmoszféráját, HEGEL a szentimentalizmus és az erkölcsi romlottság rodhadt vegyülékét látja benne. Halála után azonnal feledésbe megy, de nem azért, mert az esztétikai érzék hirtelen megjavul, hanem mert más ügyes színpadi szerzők váltották fel. Nálunk is sokan fordították és játszották. KAZINCZY F. világosan felismerte értéktelenségét, de erről még BERZSENYI D.-t sem tudta meggyőzni. Az új nagy pesti német színház ünnepélyes megnyitására 1812-ben tőle rendeltek darabokat. A „Belas Flucht" (Béla futása) a cenzúra miatt nem kerülhetett ugyan színre, de az „Ungarn erster Wohltater" (Magyarország első jótevője) és a „Die Ruinen von Athén" (Athén romjai) c. elő és utójáték BEETHOVEN zenéjével nagy sikert aratott. Kotzebue Ágost jelesebb színdarabjai c. 20 kötet jelent meg műveiből nálunk 1834-1836-ban és 1839-ben. Az 1830-as években háromszor kiadják magyarul az ifjúság számára írt „történetecskéif. 25 szerk VAJDA György Mihály: Színházi kalauz. Bp. 1962. 332-337. INDIG Ottó: Nagyváradi színikritikák a Holnap évtizedében. Bukarest, 1975. 7 szerk: VÖRÖS Károly: Magyarország története 1790-1848. 2. Kőtét. Bp. 1980. 1078-1080 26 TAAR Ferenc: A kezdetektől 1874-ig, az intendatura végéig. In: A debreceni színészet története (1866-1974). Debrecen, 1976. 18-20. p. A fordítók személyét az itt fakszimilében közölt színlap tünteti fel vagylagosan. 27 Uo. 1800-ig érvényes ugyanis a társulat Debrecennel kötött szerződése, s a színészek csupán azért térnek vissza augusztus végén Kolozsvárra, mert a cívis városban nem volt téli bemutatók tartására alkalmas épület. 28 Ua. 20. p. 29 Szovjetszkaja Esztonija. Enciklopedicseszkij szpravocsnyik. Tallinn, 1977. 304 30 szerk.: L. VALT-L.RAUDTITS-A. MIHKELSOO: Tallinn. Kratkij enciklopedicseszkij szpravocsnyik. Tallinn, 1980. 173 31 A Szovjetunió 15 köztársasága. 4. Szovjet-Baltikum. Bp. 1979. 99 231