Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Szabó István: A színházművészet kialakulása Észtországban

arra az idézett KREUTZWALD levél (1870. július 19.) is utalt - voltak ugyan némi színházi előzmények Észtországban is, sőt egy időben - KOTZEBUE működésekor - mondhatni európai mértékkel mérve is előkelő helyen állott a színjátszás, ám mindez nem az anyanyelvű kultúra, hanem az észtekkel már évszázaJEGYZETEK 1 Endel VAREP: Tartu. Tallinn, 1960. 13 2 összeáll: Karín KASK: A „Vanemuine" színház 1870-1970. Tallinn, 1970 14 összeáll: EGRI Mária-SZABÓ István: Kalevipoeg a művészetben. Szolnok, é. n. Kézirat. SZABÓ István: Az észt nemzeti eposz, a Kalevipoeg. Elet és Tudomány XXVI. 7. sz. (1971. II. 12.) 291-294 SZABÓ István: Haladó mozgalmak és a nemzeti értelmiség szerepe Észtországban a 19-20. században. Vezető a Damjanich Múzeum észt kiállításához. Szolnok, 1972. 18-30 SZABÓ István: Az észt színjátszás történetéből. Jászkunság (a továbbiakban: JAKU), XIX. évf. 2-3 sz. (1973. június^zeptember), 135-140 Dr. PÁLRÉTI Ágoston-EGRI Mária-SZABÓ István: Fejezetek az észt színház történetéből. In: Háromezer perc Észtországról. Múzeumi Levelek 19. sz. Szolnok, 1974. 25-32 EGRI Mária: Az észt képző- és iparművészet történetének áttekintése a kezdetektől napjainkig. In: Szolnok megyei múzeumi évkönyv, 1978. 245-266 3 SZABÓ László: Falumúzeum a tenger partján. JAKU, XXIII. évf. 4. sz. (1977 december), 32-36 SZABÓ László: Az Észt Szabadtéri Néprajzi Múzeum. In: Észt népművészet. A tartui Állami Néprajzi Múzeum kiállítása. Kiállításvezető. Szolnok, 1980. 5 23 szerk: A. VASSAR-G. NAAN: Isztorija esztonszkoj SzSzR. I. (Sz drevnyejsih vremjon do szeregyinü XIX. véka). Tallinn, 1961. 625-626. p. Itt többek között az áll, hogy a földesurak és a papok „... úgy nézték a parasztot, mint jogok nélküli igavonó barmot, akit el lehet adni, zálogosítani, meg lehet fosztani földjétől, sőt a családjától is. A balti városok kereskedelmi irodáiban egyik fontos tevékenységi ág volt az emberkereskedelem. így, 1800-ban egy tallinni német nyelvű napilapban a következő hirdetmény jelent meg: „ Vásárolni akarok két egészséges 14-17 éves lányi. Részletesebb felvilágosítás JURGENS és K. urak irodájában kapható.", vagy: „Akik tapasztalt kertészt, tanult szakácsot és ügyes kocsist akarnak eladni, forduljanak Thomas von VÉREN, BAUMANN és K. urak irodájához." stb. A XVIII. század végén Észtország útjain gyakran lehetett látni parasztok tömegeit, amint Oroszország belső tartományai felé hajtották őket, úgy, mint az ökröket. Ezek voltak azok az észt parasztok, akiket a liviandi és az észtlandi földesurak újoncnak eladtak. Az emberkereskedelemről hasonló képet fest HUPEL: „A zselléreket és azok gyerekeit néha eladják vagy elcserélik marháért, vagy valami másért, például lóért, kutyáért, pipáért, stb. Az embereket itt kevesebbre értékelik, mint a négereket az amerikai gyarmatokon. Nőtlen férfit 30-50 rubelért lehet venni. Ha jártas valamilyen mesterségben, vagy szakács, takács, vagy ehhez hasonló, akkor 100 rubelért adják. Ugyanennyit fizetnek egy egész családért, a lányokért ritkán adnak 10 rubelnél többet, a gyermekekért például 4 rubel jár." 4 BÁN Aladár: A finn és észt irodalom története. In: Finnek, észtek,. Bp. 1928. 277-280 szerk.: KÉPES Géza: Északi vártán. Észt rokonaink irodalma. Bp. 1944. Endel SÖGEL: Friedrich Reinhold Kreutzwald. In: Ob esztonszkoj literature. Literaturno-krityicseszkije sztatyi. Tallinn, 1956. 5-48 Az észt irodalom kistükre. Bp. 1969. 87-92 A. ANNIST- H. NIIT: Utószó, In: F. KREUTZWALD: Sztarinnüje esztonszkije narodnüje szkazki. Tallinn, 1969. 273-288 SZABÓ István: Lopi és Lapi. Múzeumi Levelek 20-21. sz. Szolnok, 1973. 70-79 SZABÓ István: Irodalom Észtországban. A Damjanich Múzeum Észt Füzetei 2. Szolnok, 1976. 1-28 5 szerk.: A. VASSAR-G. NAAN: Isztorija Esztonszkoj SzSzR. I. (Sz drevnyejsih vremjon do szeregyinü XIX. véka). Tallinn, 1961. 768. p. Garlieb Helvig MERKEL (1769-1850). - publicista, egy sereg olyan mű szerzője, amely a Baltikum népeinek nehéz helyzetével foglalkozik. A jobbágyrendszer eltörlését felülről, azaz a cári kormánytól eredő intézkedésektől várta. MERKEL adta ki a „Provinziaiblatt für Kur-, Liv- und Esthland" című újságot 1828-1836 között, mely lapnak F. R. KREUTZWALD is munkatársa volt. Erre utal az idézett levélben. 6 szerk.: A. VASSAR-G. NAAN: Isztorija Esztenszkoj SzSzR. I. (Sz drevnyejsih vremjon do szeregyinü XIX. véka). Tallinn, 1961. 768. Az „Inland" (Haza) Tartuban megjelenő folyóirat volt, amely 1836-1863 között egzisztált. A progresszív erők jobbágyrendszer ellenes cikkeinek és az e körül kavargó vitáknak adott helyet. A küzdelemben részt vevők különféle álláspontjai ütköztek itt meg német nyelven, hiszen rendszerességgel megjelenő észt nyelvű periodika ekkor még minden próbálkozás dacára sem tudott napvilágot látni. 7 HOLMANN - Röuge-i protestáns lelkész, aki egyébként F. R. FAEHLMANN temetésén a gyászbeszédet tartotta. 8 F. R. KREUTZWALD: Válogatott levelek. Tallinn, 1953. 176-177 130. sz. levél, kelt: 1869. október 1-én Viru-ban. 9 szerk.: VAJDA György Mihály: Színházi kalauz. Bp. 1962. - STAUD Géza: Max Reinhardt. Bp. 1977 dok óta együtt élő, ám tőlük teljesen eltérő balti németség kultúreredménye volt elsődlegesen. A teljesség kedvéért azonban ezekről is szükséges megemlékeznünk, hiszen nem lebecsülendő mértékben befolyásolták az észtnyelvű színjátszás alakulását. 10 Aili SUUR: Tartu. Tallinn, 1971. 108. p. A „VANEMUINE" dalos egylet összejöveteleihez a Jaama utca 14. sz. házban állandó helyiséggel rendelkezett. Ma itt a Ms 3. óvoda található. 11 Kaarel IRD: Elmélkedések arról a 100 évről, amely a „VANEMUINE" színházban végbement. In: Kaarel IRD: Razmüsljaja o tyeatre... Sztatyi ráznüh let. Leningrád. 1973. 62 12 összeáll: Merike VAITMAA: Goszudarsztvennüj orgyena Trudovovo Krasznovo Znamenyi Akademicseszkij Tyeatr Operü i Baleta „ESTONIA". Tallinn, 1974 13 összeáll. R. KLEIS: Eesti Aavalikud Tegelased. Tartu, 1932. 72. p. -itt ez áll: Anton Tönis JÜRGENSTEIN: Újságíró és kulturális területen ténykedő személy. Több kötete jelent meg, többek között a „Postimees" 1857-1907" emlékalbum (1907.), Goethe Faust fordítása (1920), C. R. JAKOBSON élete és munkássága (1925.). 14 Kaarel IRD: i. m. 63 15 Szovjetszkaja Esztonija. Enciklopedicseszkij szpravocsnyik. Tallinn, 1979. 288 16 R. JOOST: Viljandi. Tallinn, 1976. 20-21 17 R. ALLER: Párnu. Tallinn, 1977. 38 18 HUNFALVY Pál: Utazás a Balti-tenger vidékein. I. Pest, 1871. 134-136. „... Dorpatban (Tartu) 1865 kilencedhava 27-kén (az orosz naptár szerint) az észt dalárda (a VANEMUINE társaság) enegedélyezést nyervén az orosz kormánytól, első gondja vala egyesíteni az óhajtásokat, melyeket a szabadság ötvenedik év fordulójának (az 1819-es jobbágytörvény meghozataláról van szó) közeledő napja mindenfelől támaszt vala. Méltóan kellene megünnepelni ezt a napot; de hogyan? Bizonyosan minden egyházi községben meg fogják ülni: ámde némileg országos ünnep kellene. Az észt nép üljön-e ilyen ünnepet? nemde visszariasztó gondolat ez? Hátha rendetlenség támadván az egybegyűltek közt, az szerencsétlenséget okozna, mennyit vesztene a szabadság ünneplése! Vagy ha nem sikerülne az ünnep, s a szegény észt nép nevetséget vallana, milyen szégyent hárítanának rá azok, kik nem jó akarói a népnek! Az észt dalárda, a Vanemuine-társaság nevét viseli; Vanemuine (finn: Váinámöinen), a régi nemzeti hit szerint az ének istene; a Vanemuine-társaság tehát leghelyesebben énekes ünnepet javasol. Továbbá az országos ünnep helye csak Dorpat lehet, mely az ősrégi észt dalnak városa, s valamint általában a Balti tartománybeli, úgy különösen az észt értelmiségnek nevelője. - Ez meglévén határozva, a Vanemuine-társaság elnöke Jannsen János Vilmos, az észt hírlap- és népies irodalomnak fő-főembere a Posti mees (Postás) nevű hírlápjával nemcsak a gondolatot, hanem az ünnepre elfogadott énekeket is terjesztgeté. S ámbár az ünnep előtt csak hat héttel kapták meg reá a kormányi engedelmet, s ámbár csak akkor lehete voltaképpen az énekeket és kótákat nyomtatva kiosztani : mégis negyvennégy észt és egy német énekes társaság jelentkezők, hogy készül. Az észt egyházi községek nem állanak nagy helységekből, mint nálunk, hanem inkább nagy kerületekből, s egy éhséges tél előzte meg a tavaszt. Mind a mellett se távolság se ínség nem tartóztatá vissza a szükséges tanulástól az észt énekeseket, s azok ma (hatodhó 29/17-kén) délig eljöttek külön-külön lobogók alatt. Éppen most jövének ki a Sz. Mária egyházból, amelyben 800 énekes legelőször éneklé együtt a betanult énekeket és dalokat. Sábelmann walki tanítóképezdei tanár igazgatása alatt, ki Kunnileid nevével mint észt költő és zeneszerző nagy tiszteletben és szeretetben áll. Kezemben van a kótás és énekes könyv, melyet a Vanemuine-társaság ez ünnepre következő cím alatt adott ki: Az észt nép ötvenedik évbeli örömünnepének dalai és énekei. Az előszóban Jannsen a sietséggel mentegetvén a könyvet, ha hibák találtatnak benne, azt mondja: „Maradjanak emlékül ezen énekek is az észt népnek mostani ünnepéről, hogy az utódok még sokáig lássák, amit elődjeik az első örömünnepen énekelének. Adja Isten, hogy szándékunk jól sikerüljön, s támasszon ez által bennünk jó reményt és kedves emlékezést. Dorpatban 1869. május havában." összeáll: Aarne MESIKAPP-Valdo PANT-Aron TAMARKIN: Laulusajand 1869-1969. Tallinn, 1969 SZABÓ István: A dal ünnepe Észtországban. Kézirat. Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára (DAMNA) 1214-75. A cikk lényegében két interjút tartalmaz, melyeket 1975-ben készített SZABÓ István a dalos találkozó két szervezőjével, Tiiu KORV-val és Helve VÖSAMÖE-val. 19 ford.: BERECZKI Gábor: Első hazafias beszéd. Részlet, In: Az észt irodalom kistükre. Bp. 1969. 115-119 20 Jaan KROSS: Egy óra a forgószékben, (ford.: ELBERT János). In: Jaan KROSS: Menny-kő. Bp. 1978. 219-302 21 HUNFALVY PÁL: Utazás a Balti-tenger vidékein. I. Pest, 1871. 195-196. 22 Aarne VINKEL: Lydia KOIDULA alkotói és életútja. In: Ob esztonszkoj lityerature. Lityeraturno-krityicseszkije sztatyi. Tallinn, 1956. 64 23 Uo. 24 összeáll: L. KIREPE: Amikor a színpadon napfény ragyogott, avagy az emberek szórakozására és képzésére hogyan vitték színre darabokat a „VANEMUINE"ben az elmúlt évszázadban. Tallinn, 1974. 16. p. Itt többiek között az áll, hogy Heinrich ROSENTHAL 1846. június 25-én született Tartuban. A tartui egyetem orvosi karán tanult 1865-1871 között, majd Kroonlinn-ben és Tallinnban folytatott orvosi praxist. Lydia KOIDULA nővérét vette feleségül. A „VANEMUINE" tár224