Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Tóth Tibor: Munkásmozgalmi dokumentumok Szolnok megyéből

A nyomozást továbbra is folytatom és eredmény esetén je­lentést teszek. Túrkeve, 1943. évi november hó 16-án. A kapitányság vezetője: olvashatatlan aláírás m. kir. rendőrkapitány." Melléklet: „Békét! Szabadságot! Magyarok! Sorsdöntő időkben ült össze a magyar parlament! Az európai háború utolsó szakaszába érkezett. Európa meggyötört népei megundorodva attól a mérhetetlen véráldo­zattól, amelyet Hitler háborúja zúdított a világra, mindenütt a békét és a kiengesztelődést sóvárogják. Ennek az egyetemes bé­kevágyunk hatása alatt még a Hitlert szolgáló bolgár, horvát és finn kormányok is keresik a saját népükkel való megbékélést és a háborúból kivezető utat. Ugyanakkor a magyar kormány vál­tozatlanul folytatja háborúját Hitlerért és a magyar nép ellen! Változatlanul szállítja Hitlernek a magyar hadianyagot, a magyar nép élelmét. A magyar katonák tízezrei véreznek ma is a keleti fronton és a kormány újabb ezreket küld. A nemzet erő­tartalékát tékozolja. Változatlanul Hitler érdekeit érvényesíti a magyar belpoli­tikában is. A nemzet békevágyának minden megnyilvánulását terrorral töri le. Cenzúrával, betiltással némítja el az ország iga­zi érdekeit képviselő lapokat. De új lap engedélyezésével és min­den más módon támogatja a magyarországi hitlerista sajtót. Ez a kormány kiszolgálásában odaaljasult, hogy a magyar emberséget megcsúfoló módon bánik azokkal, akik szót emel­nek Hitler háborúja ellen. Most is Gestapo-módszerekkel kí­nozzák Soroksáron Szombathelyi pribékjei az ország minden részéből odahurcolt emberek százait. A magyar törvényeket s az emberi méltóságot meggyalázva bottal ütik a férfiak heréjét, a nők mellét, nemi szervét, mindkét nembeliek száját, nyelvét villanyozzák. Mindezt teszik abban a hiszemben, hogy a meg­kínzottakjaja nem jut túl a soroksári kínzókamrák falán s nem akad magyar ember, aki a gazságok ellen vizsgálatot és megtor­lást követeljen. Ez a Kállay kormány politikája. A kormány most azért hívta össze a parlamentet, hogy a nemzet nevében szentesítéssé a további vérontást. De ez a parla­ment nem képviseli a nemzet akaratát. Reakciós választójog és kinevezés útján jött össze. A magyar nemzet tiltakozik, hogy nevében felhatalmazzák a kormányt a háború folytatására. Az ország népe a magyar demokrácia parlamenti képvise­lőitől várja, hogy hangot adjanak békevágyának, tiltakozzanak a nép akaratának meghamisítása ellen, követeljék a Kállay kor­mány lemondását! Szálljanak síkra bátran a nemzet igazi érde­keiért! Elég volt a hitlerista politikából! Hozzák haza honvédein­ket! Mozdítsák el Szombathelyi vezérkari főnököt! Bíróság elé a Soroksári vérengzőkkel! Bocsássák azonnal szabadon az el­hurcoltakat! Éljen a Béke! Éljen a független, szabad, demokra­tikus Magyarország! Budapest, 1943. november hó Béke Párt" II. A jászsági alsójárás Főszolgabírójának 2 és Jászberény vá­ros polgármesterének 3 1944. évi irataiban található az a gyűjte­mény, mely az ország területén felkutatott és bírósági ítélettel elkobozni rendelt sajtótermékek címeit tartalmazza. A köztudatban él ugyan az illegális, elsősorban kommunis­ta sajtótermékek mennyiségéről bizonyos kép, de ez elképzelés a valóságtól elég messze van. Tudjuk, hogy röpcédulák, kiadvá­nyok jelentek meg, de hogy mennyi, arról nem volt tudomá­sunk. Az alább közreadott és felsorolt sajtótermékek sokasága még annyi év távlatából is elismerésre ösztönöz. A felsorolás nem valószínű, hogy teljes, de megközelítően helyes képet ad a kiadványok számáról, mert a gyűjtemény kü­lön kezelt anyagként szerepelt a főszolgabírói iratokban. Úgy gondolom, nem szükséges külön indokolni e sajtóter­mékek hatósági üldözését. Hogy az üldöztetés célját illetően mégsem legyenek kétségeink és világosan lássunk, erre ad félre­érthetetlen és osztályérdekű választ az alábbi körlevél: „M. kir. Szegedi V. Honvéd Hadtest Parancsnokság. 484. szám eln. I. nv. ao. 1944. Ellenséges röpiratok útján folytatott propa­ganda ellensúlyozása. Vármegyei Alispán Úrnak, Szolnok. Szeged, 1944. évi május hó 4-én. Hivatalos tisztelettel felkérem Méltóságodat, hogy a röpla­pok útján folytatott ellenséges propaganda ellensúlyozásra a hatósága alá tartozó megyei városokban és községekben alkal­mas módon és formában szíveskedjék közhírré tenni az aláb­biakat : 1. A bárhol észlelt röplapokat össze kell szedni és azokat a rendőrkapitánysághoz, csendőrparancsnoksághoz, vagy közsé­gi elöljárósághoz be kell szolgáltatni. 2. A röpcédulák elolvasása, megőrzése, azoknak vagy tar­talmuknak terjesztése, nem csak alávaló hátbatámadása azok­nak a hozzátartozóknak akik az arcvonalon kemény és súlyos harcban állnak az ellenséggel, hanem büntető cselekményt is ké­pez, bizonyos esetekben igen súlyos büntetést is vonhat maga után. 3. Minden becsületes magyar ember tartsa kötelességének, hogy az ellenséges röplapok terjesztőit az illetékes rendőrható­ságnál jelentse, s használjon fel minden alkalmat polgártársai felvilágosítására, hogy bármily csábító ígéreteket, fenyegetése­ket, vagy hadműveletekkel kapcsolatos lehangoló híreket is tar­talmaznak a röplapok, azokat Hazánk megrontására lakossá­gunk ellenálló erejének megtörésére találták ki ellenségeink, minden eszközt, így: az asszonyok és gyermekek elleni terrortá­madásokat is felhasználnak céljaik elérésére. hdt. pk. helyett: aláírás s. k." Elsőként a M. kir. Belügyminiszter 223326/1943 VII. sz. körlevelét közlöm, teljes terjedelmében, melyet a Jász-Nagykun Vármegye Alispánja 43800/1943. sz. alatt továbbított a járási főszolgabíróknak és a városi polgármestereknek. A többi bel­ügyminiszteri körlevélnek csak a büntetőtörvényszéki jelzőszá­mát, dátumát, valamint a sajtótermék megnevezését ismerte­tem, mert a séma ugyanaz. S tulajdonképpen ez a lényeg, mert ez utal a sajtótermékek tartalmára. Bár jó lenne ezeket a kiad­ványokat teljes terjedelmében ismerni, de ezek nem állnak ren­delkezésünkre. A körlevelek kiemelt részének bemutatása így is kellően bi­zonyít és izgalmas olvasmány az e témában érdeklődőknek. Az elkobzandók listájára felvett sajtótermékek között leg­nagyobb számban a Békepárt és a Magyar Front kiadványai ta­lálhatók. Előfordulnak azonban más, nem kommunista szer­vek, bizottságok által kiadott röpiratok is, melyeket a kormány­zat betiltott. „Műfajilag" is változatos a kép, mert az írásos anyagokon kívül előfordul hanglemez és cipőpaszta doboz betiltása is. Mindezek együttesen alkotják és teszik gazdagabbá a hala­dó erők Horthy-rendszer ellenes konkrét propaganda mun­káját. Ezek után következzenek az idézetek a körlevélgyűjte­ményből : 211

Next

/
Thumbnails
Contents