Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Zádor Béla: A Tanácshatalom megdöntése és az ellenforradalom hatalmi szerveinek kiépülése Szolnok megyében
februárjának utolsó, március havának első napjaiban befejeződött. A „nemzeti" hadsereg egységei a Tiszát Szolnok megyében 1920. február 27-én lépték át. A megszálló burzsoá román hadsereg kivonulását, a „nemzeti" hadsereg alakulatainak és különítményeinek bevonulása követi, a megszállás idején létrehozott karhatalmi egységekkel együttműködve. Ezen karhatalmi egységek feladatát Kreybig Rudolf, a különítmények megyei szervezője abban látta, hogy a munkásságot „az első pillanattól sakkban tarthassa." 6 5 Ezzel a fő célt és a helyi terror fő társadalmi irányát is megjelölte. A Szolnok megyébe bevonuló ellenforradalmi csapatok több egységből kerültek ki. Bevonult a „nemzeti" hadsereg H/83, zászlóalja, melynek a Tisza vonalának ellenőrzése és megfigyelése is feladata volt. 66 A szombathelyi hadosztály egységei és a „nemzeti" hadsereg dunántúli huszárezredének I. százada is a megyébe érkezett. 6 ? Az ellenforradalmi fegyveres erők részeként a Prónay Pál parancsnoksága alatt álló I. Vadászzászlóalj II. százada, 68 melynek parancsnoka Molnár Endre főhadnagy volt, szintén a megyébe vonult. 69 Ez a különítmény is, a vadászzászlóaljak és azok kisebb egységeihez hasonlóan, különleges helyzetben volt. Ugyanis a különítmények összetételük és tevékenységük eredményeként az ellenforradalom véreskezű rohamosztagai voltak, melyeknek tevékenysége a hadseregen kívül érvényesült. A „nemzeti" hadsereg egységeit és a különítményeket a megye karhatalmi egységei egészítették ki. Ezeknek zöme 1920. áprilisában szerelt le. 70 A jászsági csendőr tartalékezred parancsnoksága alá tartozó csendőregységek és a rendőrség is a fegyveres elnyomás kiegészítő egységei közé tartoztak. A budapesti csendőrkerület szolnoki szárnyának nyomozó különítménye speciális feladatokat látott el és különleges helyzetben volt. Ez a különítmény is bárki után nyomozhatott, akárkit letartóztathatott. Még az államügyészség által felmentetteket is újra letartóztathatták. Az alispánnak internálásra tettek javaslatot. 71 A megyébe érkező horthysta „nemzeti" hadsereg egységeit a megye vezetői örömmel fogadták és üdvözölték. Lippich István kormánybiztos főispán és Alexander Imre alispán 1919. november 24-én kelt levelükben „Tisztelettel, szeretettel, büszke örömmel" üdvözölték Horthyt „A Nemzeti Hadsereg részének a vármegye székhelyére történt bevonulása alkalmából.. ." 72 A hadsereg jelenlétére a Szolnok megyében lévő politikai helyzet és a kizsákmányolók hatalmának megszilárdítása érdekében szükségük volt. Az önkény, üldözés, kínzás, internálás, kivégzés, az elnyomottakat ért nagy veszteségek ellenére a régi „új" vezetés és hatalom magát biztonságban nem érezhette. A katonai vezetők az ország politikai helyzetét értékelve, arra a következtetésre jutottak, hogy többek között „.. .Jászberény, Szolnok, Mezőtúr, Karcag, Kisújszállás, Túrkeve helységekben és környékükön.. . rendzavarás miatt" kell majd fellépni. 7 3 Az értékelésben a legtöbb helységet Szolnok megyéből találjuk. A vezetés számára az elrendelt sorozások megyei eredményei sem le-, hettek megnyugtatóak. Az 19l9. decemberében megtartott sorozáson a politikai megbízhatóság hangsúlyozása ellenére, a sorozó bizottság előtt Jászberényben 155 főből 25, Szolnokon 200 főből 35 jelent meg. 74 A Szolnok megyei katonai parancsnokság november 25-i jelentéséből kitűnik, hogy a november 17-től kibocsátott több, mint 2000 behívóra kb. 400 behívott jött be. Közülük megbízhatósága miatt mindössze kb. 100 fő volt benn tartható. A megyei katonai parancsnok a további behívások sikerét nem látja teljesen biztosítottnak látva „...a minden irányban észlelhető fásultságot..." Észleletei és benyomásai szerint ...„Törökszentmiklós, Tiszaföldvár, Rákóczi (Rákóczifalva.-Z.) és Mezőtúr a leginkább vörösen fertőzöttek, ezeken a helyeken hamarosan szükség lesz fegyveres erőkre, hogy elejét lehessen venni mindennek." Jelentős, gyorsan mozgatható katonai erőkkel (páncélvonatok, lovas egységek) reméli, hogy képes lesz „.. .a rendet mindenütt fenntartani". 75 Mindez nyugtalanító lehetett különösen akkor, ha a besorozhatókkal szemben támasztott politikai követelményeket is figyelembe vesszük. Ugyanis Horthy utasításaiban elrendelte, hogy munkásokat a hadseregbe ne sorozzanak be. „A szervezett munkásság a katonai szolgálatra való behívástól kizárandó." 76 A nagybirtokokon dolgozó zselléreket és napszámosokat is lehetőség szerint kizárja. „Besorozandók... tehát csakis azon elemek, kik erkölcsi és politikai tekintetben kifogás alá nem esnek." 77 Az előbbieken túl az elnyomók helyzetének stabilitás hiányát és a politikai helyzetet jól tükrözi a Prónay zászlóalj Szolnok megyében működő különítménye parancsnokának, Molnár Endre főhadnagynak 1920. április 27-i jelentése. Jelentésében azt írja, hogy Szolnokon „A gyári munkások 80 százaléka még mindig a kommün hívei... Hogy a várost megszabadítsuk a nem kívánatos elemektől és az összes rendbontókat a helyszínen példásan megbüntessük, arra legalább 8-10 nap szükséges." 78 A helyzetet mutatja, hogy még 1920. május 18-án is Jászárokszállásról „... a behívottak közül senki sem tett eleget a behívási parancsnak és a csendőrség közbelépése után sokan megszöktek." 79 Az újabb tudományos kutatások eredményei alapján állíthatjuk, hogy a Szolnok megyei helyzet Prónay Tisza vidéki toborzások sikeréről szóló megállapításának ellentmond, azt cáfolja. 80 Az előzőekben felsorolt települések mellett, még jó néhány község vezetősége sem érezte helyzetét biztosnak. Tiszasűly, Nagykörű és Jászalsószentgyörgy községekbe csendőrkülönítmény felállítását nem ok nélkül kérték. 81 A tiszasűlyi elöljáróság szerint „.. . a kommunizmus a lelkeket itt - ahol a lakosságnak nagyobb fele napszámos és cseléd, jobban megmérgezte, mint máshol. Ezt a terrénumot fegyveres erő nélkül hagyni nagyon veszélyes. Nem akarjuk a helyzetet sötét színekkel festeni, de mindenesetre a munkásmozgalomnak itt bő talaja van s csendőrség nélkül az államhatalom ereje és tekintélye a legtöbb esetben csorbát szenvednek." 82 Sokat mond egy bizalmas jelentésben leírt jelzés is, mely szerint Kőtelek községben egy lakodalmon a zenekarral az Internacionálét nyilvánosan játszatták. Ugyanebben a jelentésben olvashatjuk, hogy „Nagykörű községben csak egy szikra kellene, hogy újra megalakuljon a munkástanács." A jelentés a karhatalmi alakulatokat sem tartja megbízhatónak és csak „erélyes katonai intézkedéssel" remél „valamit elérni." 8 3 A karhatalomra vonatkozó jelzést megerősíti a jászsági alsójárás főszolgabírójának csendőrkülönítmények felállítását kérő levele. Ebben leírja, hogy a járás területén még meglévő karhatalmi szakaszokban „.. .a fegyelem ugyan megvan, de a legénység jó része a fennálló rend szempontjából nem mondható megbízhatónak." 84 Ez mennyire így volt, mutatja, hogy 1920. januárjában a megye karhatalmi alakulataiból megbízhatatlansága miatt 65 főt bocsátottak el. 85 Az előzőekben leírtakból kitűnik, hogy Szolnok megyében a tanácshatalom megdöntése a társadalmi ellentétek kiéleződését eredményezte. A román intervenciósok segítségével létrejött ellenforradalmi hatalom megszilárdulása korántsem következett be. A tanácshatalom országos és helyi intézkedései túlzás nélkül írhatjuk, a kizsákmányoltak tömegeiben mély gyökeret eresztettek. A Tanácsköztársaság idején hozott intézkedések és azok társadalmi hatása még az ellenforradalmat szolgáló megyei erők egy részében sem múlt el nyomtalanul Szolnok megye munkásainak, agrárproletariátusának, dolgozó tömegei egy részének „vörös fertőzöttsége" a politikai helyzet ingatagsága következtében az ellenforradalmi hatalom megyei és helyi megszilárdításában a „nemzeti" hadseregnek és a különítményeknek döntő szerepe volt. A burzsoá román megszálló hadsereg segítségével restaurált hatalom megszilárdítására való törekvésben a hadsereg vezető szerepe vitathatatlan. A megyében lévő különböző szintű és beosztású vezetők maximális együttműködése a hadsereg különböző szintű parancsnokaival nemcsak a fegyverek birtoklásából adódott. Nagymérté199