Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Szlankó István: A Tiszazúg mezőgazdasága
Szlankó István: TISZAZUG MEZŐGAZDASÁGA I. Bevezetés A régebbi földrajzi irodalom a Tiszazugot a Tisza és a Hármas-Körös által közrefogott tájegységként ismeri. Ha a táj mai arculatát vesszük figyelembe - amely a felső-pleisztocén óta alakult ki -, akkor önálló egységnek tekinthetjük. 1 A Tisza és a Hármas-Körös határozott vonallal zárja le három oldalról, csak északkeleten van „szárazföldi" határa. „Ha azonban a pannóniai tábla mélyszerkezeti adottságait vizsgáljuk, akkor a Tiszazug önállóságát nem lehet elfogadni, mert nem szerkezeti egység, hanem a dunai szerkezeti árok keleti részének tartozéka.'^ A Tiszazug északkeleti határát egy északnyugat-délkeleti irányú törésvonal jelenti Tiszaföldvár és Öcsöd között. Tehát szerkezeti alapon jó határt lehet vonni ott is, ahol a morfológiai határ önkényesnek tűnik. Hasonló nehézségek adódnak a gazdasági földrajzi elhatárolásnál is. Gazdaságilag sem alkot önálló egységet, hiszen nagyon szoros kapcsolatban áll a közvetlen környékkel. Ez a kapcsolat még csak fokozódik, amióta a Tiszazug északi és déli peremén két nagy ipari centrum alakult ki: az 1940-es években Martfűn, a 60-as években Kunszentmártonban. Közigazgatásilag a Tiszazug nagyobbik része a Kunszentmártoni Járáshoz tartozik, azonban Öcsöd, Mesterszállás és az 1975-ben idecsatolt Mezőhék, valamint Kunszentmárton nagyobbik része kívül esik a szó szerint vett Tiszazugon, Tiszaföldvár és Martfű pedig a Szolnoki Járáshoz tartozik. Az adatszolgáltatási rendszer, az eddig elkészült elemzések, vizsgálatok és a terület homogenitása alapján célszerűnek tűnik a járási összesítésű adatoknak a használata. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az 1975-76-os adatok már Mezőhék adatait is tartalmazzák, valamint azt, hogy az utóbbi években több termelőszövetkezetet - összevontak, így több községben közös tsz működik. II. Természeti földrajzi adottságok A Tiszazug jellegzetesen mezőgazdasági terület, hiszen jelentős nagyipar csak Martfűn és Kunszentmártonban alakult ki. A mezőgazdasági termelést jelenleg is erősen meghatározzák, ill. befolyásolják a természeti földrajzi tényezők, ezért indokoltnak tartom ezek rövid ismertetését. Növénytermelésre legalkalmasabb terület a szolnoki löszhát déli nyúlványán kialakult barna mezőségi talaj. A folyókat szélesebb, keskenyebb sávban öntéstalajok, réti talajok kísérik. A Tiszazug közepén két nagy homokfolton szőlő- és gyümölcskultúra díszlik. A tiszaföldvár-cibakházi homoktalajok átlagos humusztartalma 1,5%, és ez a homoktalajok között közepes humusztartalomnak számít. A déli homokfolt - Cserkeszőlő-Tiszakürt-Tiszasas-Csépa határában - kisebb humusztartalmú: 1,2%. Ezek mellett sajnos nagy területet foglal el a szikes talaj is. (4203 ha-t legelőként hasznosítanak, ami az összterület 6,3%-a.) A Tiszazugban igen erősen érvényesül hazánk éghajlatának kontinentális jellege. Az Alföld legszárazabb vidéke ez, ahol az évi csapadék összege 500 mm körül van. (Tiszaföldváron 522,9 mm/év.) Nagyon hátrányos a hosszú tenyészidejű kultúrák szempontjából, hogy júliusban és augusztusban esik legkevesebb eső átlagosan, (34,7, ill. 32,0 mm) és ez is rendszertelenül. Ezért nagy jelentőségű, hogy a Tisza II. öntözővizéből a Tiszazug területére is jut. A termelés biztonságát ezzel nagymértékben fokozni lehet, de vigyázni kell: az öntözővíz túlzott adagolásával nehogy tönkre tegyük a talaj szerkezetét. A gabona- és gyümölcstermelés szempontjából előnyös a 2000 óránál több évi napsütés és ezzel összefüggően a tenyészidőszak 3300 °C feletti hőösszege. Kedvezőtlen jelenség, hogy a tavaszi fagyok gyakorisága 60%. III. A Tiszazug mezőgazdaságának jellemzése /. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A felszabadulás előtt a községek egy részében a nagybirtok volt az uralkodó: Tiszaugon 70%, Cibakházán 50%. Ugyanakkor Csépán 90%, Tiszasason 70% a kisbirtokosok föld területe.' A szomszédos Tiszaföldváron 1670 kis* és törpebirtokos 12 380 kh földdel rendelkezett, 13 középbirtokosnak 1416 kh és 10 nagybirtokosnak 8304 kh földje volt. A környéken kisebb malmok, téglagyárak, szeszfőzdék képviselték az ipart. A mezőgazdaság az iparral szemben még ma is túlsúlyban van. 2. A BIRTOKVISZONYOK MEGVÁLTOZÁSA A FELSZABADULÁS UTÁN 1945 márciusában a Tiszazugban is megtörtént a földosztás. Egykorú kérdőíves összeírásból tudjuk, 4 hogy Csépán 195 kh, Tiszakürtön 2085, Tiszasason 736, Tiszaugon 790 kh föld került az „újgazdák" birtokába. 25 kh-nál több földje csak a tulajdonosok 1-2%-ának volt, a többi 1-10 holdon gazdálkodott. 1948-ban megindult a nagyüzemi gazdaságok szervezése. A kezdet itt is nehéz volt. Minden tsz-re jellemző, hogy 100-200 holdon, 10-20 taggal indultak. 1952-re a járás termelőszövetkezeteinek a területe 22 889 kh-ra növekedett 5 , de ebből a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz egyedül 7397 holddal rendelkezett. A fennmaradó kb. 2/3-ad részen 18 tsz gazdálkodott. Az 1956-os ellenforradalom minden tsz-nek nagy erőpróbát jelentett. Többségük megmaradt és tovább gazdálkodott. 1957-ben 1779 tagja volt a járás tsz-einek, ebből 673 a Zalka Máté Tsz-ben dolgozott. 1959-ben a járás szántóterületének csak 34,6%-a tartozott a közös gazdaságokhoz, 57%-án pedig egyéniek gazdálkodtak. 6 181
