Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Füvessy Anikó: A tiszafüredi fazekasság a XIX. század végéig
utolsó éveiben építette nagy műhelyét, raktárt és lakást egy tető alatt összefogó házát. A századforduló után díszedényeinek stílusa leegyszerűsödik, a mázazás, színezés megfakul, kivilágosodik, veszít élénkségéből. Tóth Imre (1855-) 1855. október 18-án született Tóth István kézimunkás és Lipcsei Johanna házasságából, keresztszülei az itt birtokos Lipcsei Imre és felesége, Kövi Jaán Ludovika. 145 27 éves korában, 1882. május 17-én kötött házasságot Milesz Pál gazdatiszt lányával, Amáliával. Esküvőjén Juhász József és Bodó Mihály fazekasok tanúskodtak. 146 A fazekasságot Kiss Mihály mellett tanulhatta, egy ideig az ő műhelyében dolgozhatott a későbbiekben is. Az ipartársulatnak nem lett tagja, önálló műhellyel feltételezhetően nem rendelkezett. Egy ideig Simon István fazekas mellett is dolgozott. Stílusban beazonosítható készítménye nem maradt fenn. A polgári halotti anyakönyv aláírás rovatába tett kézjegye (kereszt) arról tanúskodik, hogy analfabéta volt. Pap Sándor (?) Kunmadarason született 18^1 körül. Már néhány éve Nyúzó Gáspárnál dolgozhatott, amikor 24 éves korában, 1875. július 13-án szegődéséről formális szerződést kötött mesterével, kezese Szatmári Sámuel kovácsmester volt. Az ipartársulati jegyzőkönyv ugyanerre a napra datálja szabadulását is. 1875. november 17-én házasodott meg, Irházi Sárát vette feleségül, tanúik: Vig István szíjgyártó és Nyúzó Gáspár. 147 1874-ben már bizonyíthatóan Nyúzó Gáspár mellett dolgozik. Ekkor készítette azt a szép rajzú madaras butellát, melynek hátlapján az alábbi primitív, gyakorlatlan írás olvasható: „Keszüt eza Bugykos az tolvay adrás számára aki iszik belőle vá15a-b. kép: Pap Sándor 1874-es butellája, elő- és hátlap. yon ekiségére aki el lopya töryik kiaz gyaka az gazdáya élyen sokáig ezt azbugykost Készítette Pap Sándor tisza Füreden az 1874 Nyúzó Gáspár műhelyiben". (15. kép) Az ipartársulatnak 1879-1883 között volt tagja, utána más településre költözhetett, mert neve a későbbi időszakban az anyakönyvben már nem fordul elő. Bozsó (Bazsó) Lajos I. (1841-?) Ezen a néven két fazekas is dolgozott Tiszafüreden, akik egymással rokonságban álltak. Bozsó Lajos I. Bozsó István kovácsmester és Szabó Katalin házasságából született 1841. augusztus 19-én. 148 A 60-as évek végén, a 70-es évek elején különböző gyűjteményekben néhány Bozsó Lajos, illetve B. L. szignójú butellája és miskakancsója található. Ezek a darabok azt bizonyítják, hogy jó rajztehetségű fazekas, aki az agyaggal is ügyesen bánik, de a mázazáshoz és égetéshez más nem ért anynyira. Erről tanúskodik a tiszafüredi múzeumban található miskakancsója is, mely díszítményében Bodó Mihály munkáihoz hasonló, de nem szerkesztett, hanem kézzel karcolt a díszítések körvonala. Felirata: ,,Készült 1872 Bortil oszlik a gond aki elene mond merő tiszta Sült bolond Készitete B L". 149 Neve az ipartársulati jegyzőkönyvben nem fordul elő, de az egyházi anyakönyvekben sem szerepel. Ez két feltételezésre ad lehetőséget: vagy sohasem volt önálló műhelye és meg sem házasodott - ebben az esetben Tiszafüreden élt, vagy még az ipartársulat megalakulása előtt elkerült a faluból. Bozsó (Bazsó) Lajos II. (1866-1896) Apja Bozsó Lajos I. fivére, András, aki a 70-es évek elején a Mezőcsát és Mezőkeresztes közti Gelejre költözött. Fia 1866. február 9-én született, 1 * 0 nem házasodott meg. 1883. január 7-én szegődött Juhász Bálinthoz, kezese Kiss Mihály volt. Sza;i Múzeum.) 164