Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Füvessy Anikó: A tiszafüredi fazekasság a XIX. század végéig

Csala János cserepes: 28 éves korában halt meg hektikában, 1838. június 12-én.28 1808. december 30-án született, szülei : Csala János és Fejér Erzsébet.

29 A család Csala és Kiss néven egyaránt szerepel. Katona Nagy Sándor cserepes: 1840. november 21-én, 41 éves korában halt meg tüdőgyulladásban.-™ Bezerédi Varga István korsós: 64 éves korában, 1847. november 14-én halt meg sinlődésben.^ Nemes Betes József korsós: 1845. augusztus 9-én, 22 éves korában a vásárban agyonverték.?

2 1823. március 17-én született nemes Betes József és Kovács Katalin házasságából,-" apja szintén fazekas volt. Nemes Otrokócsy Károly cserepes: 1849. október 26-án, 49 éves korában görcsben hunyt el.™ Erről a cserepesről az esketési anyakönyv említi meg 1838. november 12-i házasságkötésekor, hogy ,,Miskolczi születés, de most Füreden lakó Ns. Otrokótsy Végh Károly, T. Füredi köz birtokos", aki ns. Kiss László Anna lányát vette feleségül.

35 Valószínűleg rokona, esetleg fia a miskolci fazekascéh iratai között kétszer is említett Otrokótsy Istvánnak, aki 1789. február 8-án ,,választ ott magának virág nevet Fejir Liliom", s akit 1797. május 3-án fogadtak mesterré.

36 Katona Nagy Mihály korsós: 61 éves korában, 1850. június 8-án halt meg vízibet egségbenl

1 Csatári Ferenc kor só csináló: 1852. március 26-án halt meg" szárazbetegségben, 53 éves volt. 1800. november 12-én született Csatári Ferenc és Juhász Sára házasságából,

39 élénk kapcsolatot tartott a fazekasokkal, kilenc gyermeke közül hatnak Otrokótsy Károly és Betes György a keresztapja. Talán nagyapja, Csatári János is fazekas volt, aki 1769-ben kilenciccés zöld cserépbutykost ajándékozott ,,Istenes buzgóságából" az eklézsiának.

40 Nemes Betes György cserepes: 54 éves korában, 1852. április 10-én halt meg, a halál oka: hideglelése Az ő fia volt a vásárban agyonvert Betes József korsós. Mándoki János és fia, János - karcagi származásúak - cserép vetők haláláról is tájékoztat az anyakönyv, az apa 1842-ben dagadozásban, fia 1847-ben forrónyavalyában halt meg.

42 Cserepes volt még ekkoriban Pál István, aki ifjú Nagy Mihálynak és öccsének, Jánosnak, továbbá Bezerédi Varga István Pál nevű fiának is keresztapja. Róla csak halála után, Sára lánya esküvőjekor említi az anyakönyv, hogy cserepes A* A katolikus vallású Kós János cserepes nevét - református felesége révén - a keresztszülők között találhatjuk 1854-ben és 1860-ban a református keresztelési anyakönyvben.

44 A korai fazekasok a matrikulában csak kétféle foglalkozásmegjelöléssel fordulnak elő: cserepes és korsós, korsócsináló; a cserépvető megjelölés valószínűleg tetőcserép-készítőre utal. A XIX. század első felének előbb felsorolt 11 cserépedényt készítője közül csak négy esetben tüntetik fel, hogy korsós, azaz fennálló edényt készít. Közülük Bezerédi Varga Istvánról és Betes Józsefről határozottan tudjuk, hogy feketekerámiát készített, de feltételezhetjük ezt Betes Györgyről is, bár ő cserepesként szerepel az anyakönyvben. Katona Nagy Mihály már biztosan, Csatári Ferenc pedig minden valószínűség szerint mázasedényt készített, sőt az is lehetséges, hogy Katona Nagy Sándor is. Talán ő lenne annak az 1837-ben készített kisbutykosnak mestere, melynek ifjú Nagy Mihály munkáihoz való színezésbeli hasonlóságára Kresz Mária is felfigyelt.

45 A fennmaradt, bizonyíthatóan a XIX. század első felében készült tiszafüredi cserépedények néhány tál kivételével mind fennálló edények, zömében butykoskorsók. Fazekasainknál tálas elnevezésre ebben a korai időszakban nem is találunk példát, később is csak Katona Miklósról tudjuk, hogy magát tálasmesternek nevezte,

46 bár több feliratos készítményén/azi'&as ésfazikasmesternek tünteti fel magát. A korai, füredi mázas butykoskorsók több formaváltozatban készültek: lapított oldallal, magas, nyújtott és alacsonyabb, 2. kép: Díszes butykoskorsó (Damjanich Múzeum, 61.276.1.) hasasabb változatban. Néhány darabot négysoros, rátétes újjnyomásos abroncs díszít, ilyen a két 1837-es céhkorsó, illetve a debreceni magángyűjtemény 1841-es butykoskorsója. Ettől az utóbbi darabtól eltekintve - ahol az abroncs már eleve meghatározza a díszítmény helyzetét - a díszítések függőleges tengely mellett helyezkednek el, és általában hullámvonalat követő indákból, indasorokból és pontokból tevődnek össze. A fül díszítése is szokásos, mely általában csigavonal vagy csak egyszerű vízszintes csíkozás. Legdíszesebb darabjuk az 1. képen bemutatott bütykös mellett a szolnoki Damjanich Múzeumban őrzött, felirat nélküli kerámia, melyet két oldalán hullámvonalban elhelyezkedő pontsor, elején pedig zöld, barna és fehér színekkel írókázott, hullámvonalú inda közé helyezett három-négy szirmú virágok és levelek díszítenek (2. kép).

47 A díszítést írókával rajzolják fel, a karcolást ekkor még csak ritkán, főleg feliratoknál alkalmazzák. A cserépedények festése és mázazása változatos, a későbbi időszak színskálájából csak a kék színt nem használják. A korai egyházi anyakönyvek azonban nemcsak a fazekasmesterek számáról, mesterségük elnevezéséről tájékoztattak, hanem az ifjú Nagy Mihály személye körüli kérdésekre is választ adtak. Ezek a kérdések a következők: miért és hány éves koráig használja valaki az ifjú előnevet? Miért nem fordul elő Nagy Mihály esetében az 1852-es butykoskorsóján? Minek a rövidítése az a „K" betű, mellyel előneve kezdődik? Napjaink névhasználati gyakorlatában is az ifjabb voltot akkor tüntetik fel, ha az apának és fiának ugyanaz a keresztneve: esetünkben Mihály. A készítményeken csak akkor logikus feltüntetni a készítő neve előtt az ifjabb voltra utaló jelzőt, ha az apa foglalkozása is azonos, esetünkben fazekas. Amennyiben ez Bebizonyosodik, az 1844-es butykoskorsó még az apa műhelyében készült, a felirat is csak erről tájékoztat, bár az íráskarakter kétségtelenné teszi, hogy az ifjabb Nagy Mihály készítette. Az 553