Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Füvessy Anikó: A tiszafüredi fazekasság a XIX. század végéig
hály testvére volt; feltételezhető, hogy Nagy Sándor e két fazekaslegény apja volt. Mindenesetre ifjú Nagy Mihály stílusa, színezése nagyon közel áll Nagy Sándor darabjához, volt honnan örököljön ízlést, mesterségbeli tudást." 15 Ugyanitt számol be Kresz Mária a tiszafüredi kerámiaanyag néhány jelentős tárggyal történő gyarapodásáról, mely egyes területein új megvilágításba helyezi ezt a fazekasközpontot. Tiszafüred fazekasairól hosszú ideig azt tudták - s ezt a fiatalabb Nyúzó Gáspár fazekasmester özvegye is megerősítette -, hogy leginkább tálasedényt készítettek, ezenkívül köcsögöket és szilkéket. A korsók készítéséhez nem tartották alkalmasnak a füredi agyagot, mert a ,,füredi földből a korsó hamar megbüdösödött, meg levélt mindig, úgy szivárgott belőle a víz." 16 A Néprajzi Múzeum anyagában 1962-ig mindössze négy füredi butykoskorsó volt. Ekkor az egyik volt füredi birtokos családtól, Lipcseyéktől nagy, díszes butykoskorsót vásároltak, melynek fényképét a Néprajzi Értesítőben be is mutatták. 17 1967-ben hat tiszafüredi butykoskorsó került a Néprajzi Múzeumba, melyek közül három az 1830-as években készült - 1832-ben, 1834-ben és 1837-ben -, korábbi időszakban, mint bármely más, addig ismert füredi cserépedény. 18 Mindhárom bütykös mázas; barna, vörös, illetve zöld színű. Díszítésük is változatos, írókázott, illetve újjnyomásos abroncsok között vésett felirattal ellátott. 19 A további három butykoskorsó közül kettőt - rajta nevét is feltüntetve - ifjú Nagy Mihály készítette. Az egyiknek fülén ez a karcolt felirat olvasható:,,Készült az 1884 dik esztendőben Nagy mihály mühejében" 2() A másik butykoskorsó mesterünk legkésőbbi ismert darabja. írókás díszítése újjnyomásos abroncs felett helyezkedik el, fülét pedig inda és levél díszíti. Az abroncs alatt körben barna írókázott folyóírásos felirat: ,,anno az 1852 dik Évbenn Készítette K Nagy Mihály Fegyverneki Mihály nak Tiszafüredem ha nints benne legyen benne az volt ároktőnn a 1. kép: Butykoskorsó 1841-ből (Debrecen, mágángyűjt.). Letzke ammi menne más kutyába job lesz az magunk gyomrába". 21 Ebből a feliratból tudjuk meg, hogy Nagy Mihály előneve „K" betűvel kezdődik. Ez az egyetlen szignált darabja, melyen nem ifjú Nagy Mihályként szerepel. 22 Ezek a korai - 1830-as évekből fennmaradt - kerámiák más megvilágításba helyeznek néhány olyan mezőcsáti cserépedényt is, melyeket eddig csak a korai füredi darabok hiánya miatt tartottak csatinak. Ezek egyike az az 1833-as datálású miskakancsó, melyet Györffy István gyűjtött Tiszaszőlősön, és amelyről Domanovszky György ezt írja: „Az edény forma gyakorlott kézre vall, de plasztikus, festett és karcolt dísze egyetlen jellemző mezőcsáti elemet sem ad. Sőt még a színezésben is sokkal közelebb áll Tiszafüredhez, és ha nem lenne ilyen korai, úgy sokkal inkább ehhez a műhelyhez kapcsolnánk". 2 * A korai darabok bemutatását így folytatja: „A két 1833-as miskát két 1835-ös követi, mindkettőn csak évszám van... Az egyiken a szám festett és sem színezésében, sem díszitményében nem mezőcsáti, mégis kora miatt műhelyünkben készültnek kell feltételeznünk". 2 * A korai, évszámos edények sorát egészíti még ki a tiszafüredi múzeum gyűjteményében található 1833-as és 1843-as butykoskorsó, a karcagi múzeum 1837-es céhkorsója, illetve két debreceni magángyűjteményben található 1841-es és 1844-es korsó. Ezek a cserépedények íráskarakterük alapján két vagy három mester munkái, de egyikük sem ifjú Nagy Mihály (1. kép). Az utóbbi években a különböző köz- és magángyűjteményekbe került darabok tehát némileg módosítják a tiszafüredi díszedények készítésének meghonosodását, s azt a feltételezést támasztják alá, hogy nem a 40-es évek közepétől, hanem már a. 30-as évek elejétől készítettek Tiszafüreden díszedényeket. Nemcsak a korai, mesterekhez nem köthető edények száma növekedett azonban a különböző gyűjteményekben, hanem ifjú Nagy Mihály darabjaié is, akinek tiszafüredi magángyűjteményben 1848-ból, a tiszafüredi múzeumban 1849-ből őriznek egy-egy butykoskorsóját, melyek alakban és díszítményben a Néprajzi Múzeum 1852-es butykosával tartoznak egy csoportba. /. TISZAFÜREDI FAZEKASOK A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉIG A tiszafüredi egyházi anyakönyvek a tárgyi anyagból adódó feltételezéseket megerősítik; már ifjú Nagy Mihály munkálkodása előtt is több fazekasmester élt a faluban. Egy részük mázatlan feketekerámiát vagy vörösre égetett cserépedényt készített, de két-három mester már magasabb művészi igényű mázazott cserépedényt is gyártott, részben megrendelésre vagy ajándékba, mint a feliratok tanúsítják, részben pedig a folyóedények között. Az egyházi anyakönyvek közül a református halotti anyakönyv 1830-tól több-kevesebb következetességgel az elhunytak foglalkozását is feltünteti. Ennek révén néhány értékelhető adatot nyerhetünk Tiszafüred fazekasságának korai szakaszáról, illetve a hagyományos fazekascsaládokról, a fazekasok közti rokoni kapcsolatokról. Legkorábbi adatunk 1791-es, amikor a halotti anyakönyv január 9-én az alábbi halálesetről tájékoztat: ,,Juhasz István fazekasfia Mihály 7. észt." 25 Ez a fazekas a XVIII. század utolsó negyedében a 300-as számú telken lakott. A halotti anyakönyv III. kötete (1830-1852) több fazekas haláláról tájékoztat. Csak azokat az eseteket soroljuk fel, amikor az anyakönyv az elhalt foglalkozását is feltünteti, bár több, bizonyíthatóan fazekas mesterségű ember is meghalt a vizsgált időszakban, mint pl. a korábban említett Juhász István. Tolnai Sámuel cserepes: 1834. július 27-én, 24 éves korában halt meg dagadozásban 2 ^ 1810. szeptember 8-án született Tolnai János és Kovács Katalin házasságából. 27 152
