Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Kiskunfélegyháza újratelepítőinek 1744. évi lajstroma

gó-Tarjánból, a Verebek Verebélyről, a Fehérek Kőrösről."6 Szerelemhegyi tehát, ha ellentmondásosan is, felvetette, hogy a betelepítés több helyről történt, s ezzel új irányba terelte a kutatók figyelmét. A helytörténeti irodalomban fokozatosan teret nyert az az elképzelés, mely szerint a telepítők között két olyan csoportot lehet megkülönböztetni, amelyek számbeli fölényben voltak: az ellesi és a jászfényszarui csoportot. Ez a nézet dominált a két világháború között megjelent történeti és helytörténeti művekben, melyek közül itt csupán Fodor Ferenc és Nagy Szeder István munkáit emeljük ki.

7 Véleményük szerint a Dorozsma melletti Üllés lakosainak egy része 1743-ban Majsára, egy része pedig Krizsanóczy János pap vezetésével Félegyházára költözött, ahol, engedélyt nyerve a már ott lévő fényszarusiaktól, letelepedtek. Nagy Szeder István szerint: „1742. ápr. 24-én alakult önálló községgé Kertész György bíró vezetése alatt Üllés helysége. A következő évben az itt működő királyi biztosság a tószegiek által elhagyott Majsát az Ülésiek egy részével és a visszatért néhány tószegi családdal Virág György Ignác tószegi plébános vezetése alatt újra benépesítette s Ülés helység 1743-ban Majsa néven folytatta működését. .. Ülés lakosainak egy része azonban fatemplomukat magukkal víve, Krizsanóczi János lelkésszel együtt Félegyházára vonult, ahol a Fényszaruból érkezett telepesekkel együtt (összesen 219 család) megvetették az alapját Kiskunfélegyházának. "

8 Fodor Ferenc szerint Üllés, majd Majsa és Félegyháza, sőt Dorozsma és Kunszentmárton is egyaránt a Jászságból települt. „Fényszaru lakossága - írja - az akkori gazdasági viszonyok mellett 1743 táján már túlnépesült.. .ezért 1743-ban 219 lélek vándorbotot fogván, kitelepült először Ferencszállásra, majd más kitelepülőkkel szaporodva átmentek Félegyházára. . .Hasonló körülmények között települt jász falvakból Kiskunmajsa is ... Ide több jász faluból kezdett szivárogni a nép úgy, hogy 1742^3-ban már annyira felszaporodtak a Dorozsmához tartozó Üllés pusztán, hogy önállóan vettek részt a redempcióban, de egyúttal át is költözködtek Majsa pusztára és megalapították ezt a virágzó helységet."

9 A 219 jászfényszarui család kivándorlását azonban maga Fodor is valószínűtlennek tartja, hiszen Fényszarunak 1729-ben még csak 604 adózó személye volt, 189 adóköteles házban.io A telepítés problémáival még számosan foglalkoztak, Borovszky Samu, Pál Kálmán, s két kiváló helytörténeti kutató Mezősi Károly és Fekete János, n Mezősi alapvető forrásként használta az 1825-ös Canonica visitatiót, valamint Félegyháza és Jászfényszaru összeírásait. Vizsgálódása alapján ő már nem 219, csupán 90 család betelepülését származtatja Jászfényszaruból, a többit a Jászság más községeiből és a Dorozsma melletti Ülésről, melyet tévesen Ellesnek nevez. Fekete János forrásként a korábbi irodalom mellett ugyanazt az 1745-ből származó conscriptiót használta, mint Mezősi.

12 Mindketten Félegyháza első összeírásának hitték a vizsgált iratot, mely - amint már említettük - a lakosok eredeti lakhelyét nem tartalmazza. Következtetéseik szinte azonosak, a betelepülők számbelileg legnépesebb két csoportja az ülésiek és a jászfényszarusiak közül került ki. Fekete úgy véli a kérdés lezártnak tekinthető, csupán az „ellesi csoport kiindulóhelyének azonosítását" tartja fontosnak, mivel a településtörténettel foglalkozók, hol a Tisza melletti Elles, hol a Dorozsma melletti Ülés, vagy Üllés helységről beszélnek.

13 Jelenleg e problémakört figyelmen kívül hagyhatjuk, hiszen a továbbiakban veszít jelentőségéből. A magunk részéről minden esetben a Dorozsma melletti Ülést tartjuk helyesnek. Az Ülésiek Félegyházára költözésének forrásai egyházi dokumentumok, az 1825-ös Canonica visitatio, valamint a félegyházi rk. plébánián található História Domus. A Canonica visitatio ma már nem található, csupán Mezősi Károly közléséből ismerjük: „Elles nevű pusztán, mely Szeged fölött, a Duna irányában, körülbelül 3 mérföldre fekszik, letelepedett néhány új lakos azzal a szándékkal, hogy ott állandó lakhelyet épít, és megalapította Elles nevű falut; volt ennek az új ellesi lakosságnak papja is, Krizsanóczy János. Hallottak közben az ellesi lakosok Félegyháza puszta benépesítéséről, összegyűjtve tehát eszaözeiket és minden házi fölszerelésüket, elhagyták ellesi lakóhelyüket, Félegyházára költöztek, és engedélyt nyervén az új telepesektől lakóhely építésére, a földbér megfizetése fejében ott telket kaptak."!4 Az említett História Domus feljegyzése hasonló: az ellésiek, értesülvén Félegyháza benépesítéséről, összeszedték bútoraikat és minden felszerelésüket, elhagyva az ellesi colóniát Félegyházára sereglettek, s miután az új telepesektől engedélyt kaptak, letelepedtek. „Az előbb említett ellesi nem rég települt népnek a pásztora látván, hogy kis nyája megváltoztatta lakhelyét, s ő Elles pusztán magányosan kénytelen maradni",

15 elhatározta, hogy követi a nyájat, s ezért a fatemplomot szétbontva átvitette az új telephelyre. A História Domust 1838-ban kezdte vezetni Müller Mihály plébános. A feljegyzéseket 1743-tól kezdve készítette, bár mint írta, a dokumentumok már nem álltak rendelkezésére hiánytalanul. A közelmúltban előkerült összeírás nem támasztja alá az ülési település tényét, ezért, hogy bizonyosságot nyerjünk, újabb forrástípusokat is bevontunk kutatásaink körébe, az egyházi anyakönyveket és a templom számadásait. A kiskunmajsai, kiskunfélegyházi és dorozsmai rk. egyházi anyakönyveket megvizsgálva, kétségtelenül megállapítható, hogy Krizsanóczy János 1741. május 16 - 1743. júliusig vezette az anyakönyveket Ülésen, 1743. július 2-án már Félegyházán tevékenykedett.

16 Krizsanóczy azonban egyedül költözött Félegyházára. Az ülési lakosság Majsára települt. Magukkal vitték egyházi anyakönyveiket, melyeknek vezetését még Ülésen kezdték, valamint a közösség életében fontos számadásokat. Kiskunmajsa első számadáskönyvét 1742-ben Kertész György bíró kezdte vezetni. A könyv első lapjára be is írták a magyarázatot: „Majsát 1743-ban szállották meg. Az ez előtt való esztendei számadások tehát Üllésen az honnét ide költöztek történtének."

17 Az idézett bejegyzést később is írhatták, nem tekinthető 100%-os bizonyítéknak, ám a könyv más helyein is található, kétségtelenül egykorú utalás az ülési eredetre, pl. „Anno 1744. die 10. Maj. ösve vévén Számadását Josef csaplarosét marat volt restantiarius az Helységnek Üllésivel együtt. . ,"

18 A majsai rk. egyház História Domus-ában szintén az ülésiek letelepülése olvasható: „.. .Coloni omnes ex possessione Ülés". A történeti irodalomban Majsa ülésiek általi betelepítése mellett foglaltak állást: Pesty Frigyes, Galgóczy Károly, Fodor Ferenc, Nagy Szeder István és Fekete János korábban említett műveikben. Krizsanóczy 1750-ig volt Félegyházán, ahonnan Kallóra helyezték. A kallói História Domus-ban szintén érdekes adalékra bukkantunk. „Joanes Krizsanóczi sacerdos ut colinare licet eotum absque praebenda, dum populus in praedium Félegyháza undique concurisset, isthic iis se adjungens aliquö tempore sub tentorio celebrabat..." vagyis Krizsanóczy János pap, mialatt a nép Félegyháza pusztára mindenhonnan összegyűlt, hozzájuk csatlakozva bizonyos ideig sátorban celebrált. Sátorban tartották az első miséket, nem az Ülésről magukkal vitt fatemplomban?! Félegyháza első, 1743-tól vezetett templomszámadásában a bevételek első sorai szintén sátorról tanúskodnak. „Közönséges ájtatos adakozásbuly midőn az Első misét Sátor alatt halgatot a nép bé vettem .. .ft. 40"

19 A számadás kiadási rovataiból pedig az első fatemplom ülési származása ellen tárul fel a bizonyítékok sora. Közülük csupán néhányat idézünk: „Czakó István az első harangokra kölcsön fe vett pénzeket megata... Oltárkőért adtam... Matriculaért adtam.. . Kölcsön vettem föl P. Krizsanóczi... Keheire adott... Mise mondó fejér ruhának csipkéire.. . Szentelt víznek való vas fazékért, koppantoval együtt. .. 10 fenyő szálakért.. .Molnároknak Templom építéséért... Ládáért... Sark vasakért Templom ajtajára.. .Lecz 125