Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Benedek Gyula: Szolnok megye újjátelepülése a török hódoltság után

Szökött jobbágyok bevándorlása Szolnok megyébe (1687-1735) Ahonnan a bevándorlás történt A bevándorlások száma csládonként Ahonnan a bevándorlás történt A Jászságba A Nagykunságba Külső-Szolnokba Ahonnan a bevándorlás történt 1687— 1703— 1710— 1687— 1703— 1710— 1687— 1703— 1710— 1703 1709 1735 1703 1709 1735 1703 1709 1735 között Árva vm. 1 — — _ — Arad vm. 6 — — — — — — — — Baranya vm. Bars vm. 2 3 — — — — — — — 1 Bihar vm. 4 — — 1 — — 24 — 3 Bereg vm. — — — 10 — — — — — Békés vm. 9 — 4 2 — 10 — — 93 Borsod vm. 24 —• — 1 — 2 — — 13 Csanád vm. 1 — — — — — — — — Csongrád vm. Debrecen 2 2 — — 2 — 10 4 — 16 4 Dunántúl 10 — — — — — — — — Erdély Gömör vm. 1 14 — • — — — — 7 — — Heves vm. 22 — 68 2 — 3 — — 22 Hont vm. 11 — — — — — — — — Horvátország 4 — — — — — — — — Komárom vm. 1 — • — •— — * — — — Nógrád vm. 61 13 115 3 — 8 5 3 16 Nyitra vm. 9 — — — — — — — — Pest vm. 15 — — 1 — — — — 20 Pozsony vm. Pozsega vm. 4 1 — — Sáros vm. 1 — — — — — — — — Sopron vm. Szabolcs vm. 1 4 — 15 53 17 472 22 8 529 Szatmár vm. 6 — 1 15 8 33 5 1 10 Turócz vm. 2 — — — — — — — — Trencsén vm. 1 — — — — — — — — Ung vm. 4 — — — — — — — — Veszprém vm. — — — —— — — — 1 Zala vm. 1 — — — — — — — — Zaránd vm. — — — — — — 1 — — Zemplén vm. Zólyom vm. Ismeretlen 1 1 37 — — 1 8 — 16 1 — 2 66 Összesen: 266 13 203 99 25 554 69 12 796 A másik eset 1752-1764 között zajlott, amikor a szelevényiek fokozatosan elszöktek Csanádpalotára és Szintára - összesen 7 család - mert mind Heves és Külső-Szolnok, mind pedig Csongrád vármegye adóztatta őket.

42 A külső-szolnokinál valamivel jelentősebb volt a jászsági kivándorlás, ahonnan elsősorban a redempció alkalmával magukhoz váltott kiskunsági pusztákra mentek. Például Jászárokszállásról a Kecskemét melletti Kerekegyházára. 1743-ban Kiskunmajsára is mentek jászságiak, ugyanebben az évben pedig Jászfényszaruról kb. 60-70 család kerekedett fel és kb. 150-160 máshonnan vándorló családdal megalapították Kiskunfélegyházát. 1768-ban pedig 5 család távozott Jászapátiból a Szabolcs megyei Egyekre.

43 Az újjátelepülés végső szakaszában (1775-1787) a vándorlási egyenleg tartósan enyhén negatív lett. Ez kitűnik többek között egy Kovacsics által közölt 1777. évi statisztikai táblázatból is, ahol 590 bevándorlóval szemben 858 kivándorló áll.

44 A kivándorlási hajlamot több tényező váltotta ki, ilyenek voltak a reformátusok üldözése, a redemptus-irredemptus viszony, de legfőképpen a „föld szűke". A földek eltartóképességéhez képest túlnépesedés alakult ki, ugyanakkor kimerült az irtásföldek mennyiségi növelésének a lehetősége is, legalábbis a korabeli technikai fejlettség mellett. A kitelepülési hajlam azonban nagyobb volt, mint a tényleges kivándorlás, II. József 1782. szeptember 27-én kelt telepítési pátenséig pedig majdnem csak óhaj maradt. A pátens viszont felbolygatta a tiszántúli református lakosságot, mert a kamara zombori uradalmába szabad vallásgyakorlat mellett ígért költözési lehetőséget. A meghirdetés után Külső-Szolnok északi részén - Tiszaroffon, Tiszaszalókon, 113