Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Urbán László: A demokratikus agrárszövetkezeti mozgalom kezdete Szolnok megyében 1945-ben

falvak közvéleményének hatására kialakult — bizonytalanságot tükrözi, olyan időpontban, amikor már ismeretes volt a Hangya központnak tagszövetkezetei újjászervezése érdekében kiadott körlevele.

5 Pusztamonostor elöljárósága 1945. április 24-én arra kért választ az alispántól, hogy „milyen elbírálás alá kerül az újjászervezett Hangya szövetkezet", megtarthatja-e a Hangya vagyont, vagy az községi kezelésbe megy át.

6 A jászsági alsó járás főjegyzője május 16-án arról számolt be, hogy az elöljáróságok „felvilágosítást kérnek, hogy a Hangyát, mint olyant, megszűntnek tekinthetik-e", mivel a járás területén még sehol sem kezdte meg működését.

7 Az újjászervezés gazdasági és társadalmi nehézségei következtében a Hangya-hálózat helyreállítása megyei viszonylatban csak részben sikerült, s időben elhúzódott. Egyes tagszövetkezetek csak hónapok múltán, néhány esetben 1946—47-ben kezdtek újra tevékenységet.

8 Helyenként a Hangya 1945 nyarán elvesztette korábbi üzleteit. Egykori dokumentumok szerint júliusban Cibakházán a földmunkás szakszervezet újonnan alakuló szövetkezete számára vették igénybe az ottani boltot, Alatytyánban és Nagykörűn pedig a helyi Hangya, kiszakadva régi kötelékéből, átalakult Munkásszövetkezetté, illetve Népszövetkezetté.

9 A jászsági alsó járásban a Hangya korábbi szerepét lényegében a kisgazdapárt, illetve annak érdekképviseleti szervezete által Jászapáti székhellyel szervezett „Kaptár" Alsó jászsági Magyar Parasztszövetség Termelő Értékesítő Szövetkezete elnevezésű társulás vette át, amely alakulásakor, 1945. július 8-án, „igénybevette a felszabadulás alkalmával kiürült hangyaszövetkezet bolthelyiségét", s mint körzeti szövetkezet, fióküzletet nyitott Jászkiséren, Jászladányban és Jászszentandráson, háttérbe szorítva ezekben a községekben is a Hangyát.

10 A Hangya szövetkezetek életrekeltésével kapcsolatban leíróttakhoz hasonlók jellemezték összességében az egyéb, régi szövetkezeti típusok újjászervezését is, sőt azok aktivizálódása méginkább elhúzódott 1945 második felére és 1946—47-re. A felszabadulást követő hónapokban a szövetkezeti élet formálódásának fontos jelensége volt, hogy a szegényparaszti rétegek, miközben ellenezték, vagy legalábbis fenntartással fogadták a régi szövetkezetek újjászervezését, maguk is keresték az összefogás valamilyen módját. A pusztamonostori elöljáróság megfogalmazása szerint „a nép részéről hangzott el az a kívánság is, hogy a mai demokratikus rendszerben is létrehozni kívánnak egy tisztán a termelők és fogyasztók érdekeit szolgáló igazi altruista szövetkezetet."

11 Az ilyen, s ehhez hasonló állásfoglalások nyomán került sor új, demokratikus szövetkezeti társulások létrehozására 1945 tavaszától. Az új típusú, népi szövetkezeti mozgalom kezdeteire vonatkozóan rendelkezésünkre álló •— minden bizonnyal eléggé hiányos — adatok szerint legkorábban a Tiszaburai Népszövetkezet jött létre, 1945. február 16-án, ezt követte március 18-án a Kisújszállási Munkások Beszerző és Értékesítő Szövetkezete.

12 Ez utóbbi alakulásáról, kezdeti működéséről részletesebb információink is vannak. Alapszabálya szerint „tagja bérért (fizetésért) dolgozó kisipari-, vagy szellemi munkás, kisiparos vagy kiskereskedő, törpe-, vagy kisbirtokos lehet".

13 A fellelhető néhány jegyzőkönyv

14 alapján megállapítható, hogy az alapítók ipari munkások, agrárproletárok és gazdasági cselédek voltak, továbbá, hogy a szövetkezet április és május folyamán lisztért közszükségleti cikkeket és a mezőgazdasági termeléshez szükséges eszközöket beszerezve, nemcsak tagjainak, hanem a város egész lakosságának érdekeit szolgálta. A demokratikus népi szövetkezés a tavasz folyamán mozgalommá szélesedett. Ennek társadalmi bázisát nem kizárólagosan a parasztság adta, de a megye agrár jellegéből következőleg a létrejött szövetkezetek zömükben a mezőgazdasági lakosság háztartási és termelési szükségleteinek kielégítését segítették. Tevékenységükkel szorosan kapcsolódtak azokhoz a helyi államigazgatási szervek, párt- és társadalmi szervezetek által tett erőfeszítésekhez, amelyek a közellátási nehézségek áthidalását szolgálták. Maguk a szövetkezetek is jórészt egy-egy községi párt-, vagy szakszervezeti csoport szervezésében, támogatásával alakultak. 1945 tavaszán e tekintetben a kommunistaés parasztpárt, valamint a földmunkás szakszervezet fejtett ki figyelemreméltó tevékenységet a falusi lakosság körében, a kisgazdapárt ezidőtájt inkább a régi szövetkezetekben meglévő pozícióinak megőrzésére, illetve bővítésére törekedett.

15 A megye területén történt első kisgazdapárti szövetkezetalapításokról forrásaink 1945. júniusából és júliusából adnak hírt.

16 A kommunista párt április 1-én hozta létre Jászladányban a Szabadság boltot,

17 s ezt követőleg másutt is, pl. Törökszentmiklóson, általában Szabadság szövetkezet néven alakított szövetkezeteket. A Parasztpárt Demokratikus Népszövetkezet néven szervezett hasonlókat, pl. Jászjákóhalmán, ahonnan igen értékes szövetkezettörténeti dokumentumként üzletrészjegy is maradt fenn.

18 Aktív szövetkezetszervezőnek bizonyult a földmunkás szakszervezet is. Elsőként alakított szövetkezetet 116