Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Selmeczi László: Értünk harcoltak

Értünk harcoltak (Adatok a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége szolnoki csoportjának tevékenységéhez, 1921-1926) 1926. július 29-én Jász-Nagykun—Szolnok vármegye alispánja a Magyar Királyi Államrendőrség szolnoki kapitánysága vezetőjétől a következő átiratot kapta: „MÉLTÓSÁGOS ALISPÁN ŰR! A magyarországi földmunkások országos szövetségének szolnoki csoportja június hó 6-án taggyűlést tartott, mely alkalommal a csoport vezetőségét is kiegészítették. A csoport vezetőségi tagjainak előéletére vonatkozó puhatolásom során megállapítottam, hogy Tóth Ferenc csoport elnök a kommunizmusnak meggyőződéses híve volt, aki ilyen érzelmeinél fogva az Iparfejlesztő R. T.nél, mint termelő biztos működött. — A kommunizmus bukása után internálási eljárás alá lett vonva, azonban internálására nem került sor. — Molnár Gerzson 37 éves, ref. vallású, jászárokszállási születésű Szántó utca 1312 sz. a. lakost a gazdasági bizottság tagjai közé választották be. — Ez az ember a kommunizmus alatt az ószolnoki pályafenntartásnál mint politikai megbízott tevékenykedett, majd termelő biztosként is működött. — A kommunizmus bukása után internálva lett. — Rágó Zsigmond 60 éves, r. kath. vallású, földmunkást pénztárnoki tisztségre választották meg. Rágó a kommunizmus alatt különleges szerepet nem töltött be ugyan, azonban ő róla is azt állapítottam meg, hogy a kommunizmus híve volt és annak érdekében agitált. — Tekintettel arra, hogy a földmunkások szervezkedése veszedelmeket rejt magában, mert a szélsőséges irányzatok hívei leginkább ezek közül kerülnek ki, nem lehet kétség aziránt, hogy a szolnoki csoport a fentiekben jellemzett vezetőségének irányítása mellett alapszabályaiban körülírt célját kifogástalanul megvalósítani nem tudja és nem is akarja. — Ezeket azért vagyok bátor Méltóságodnak tudomására hozni, méltóztassék felügyeleti jogánál fogva módját ejteni annak, hogy a földmunkás csoport vezetése kommunista munkálkodással nem kompromittált egyének kezébe menjen át. — Szolnok, 1926. július 27. Dr. Móna Pál r. főtanácsos a kapitányság vezetője."

1 Az átirat kézhezvétele után Szolnok városban addig nem ismert, páratlan méretű nyomozás és hatósági akció kezdődött, amely hosszas küzdelem után 1929. január 15-én zárult. Ezen a napon az alispán a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége szolnoki csoportjának működési engedélyét bevonta.

2 A rendőrkapitány levele és az alispáni végzés tartalmának ismeretében mindenki számára felmerül a kérdés: — vajon milyen forradalmi erő rejlett ebben a földmunkáscsoportban, milyen mozgalmi tevékenységet végeztek tagjai, amiért illegalitásba szorították őket. A földkérdés az ellenforradalmi korszakban megoldatlan volt. A parasztság helyzete egyre romlott. Az ellenforradalmi rendszer vezető politikusainak a földkérdéssel több okból is foglalkozni kellett. (Hatalomra jutásukat megelőzően földreformtörvényt hozott az 1918-as polgári demokratikus forradalom, a Tanácsköztársaság pedig megszüntette és a parasztság kezére adta a nagybirtokot.) A parasztság földéhségét úgy akarták lecsillapítani, hogy a nagybirtokrendszer lehetőség szerint birtokstruktúrájában szinte változatlanul továbbra is fennmaradjon. Az így végrehajtott földreformmal mesterségesen felduzzasztottak a félproletárok és a törpebirtokosok amúgy is magas számát.

3 105