Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Benedek Gyula: Tiszapüspöki az 1770-es úrbérrendezés korában

A IV. osztályban egy telek után 32 kishold szántót, 12 kaszáló rétet és egy pozsonyi mérő belső telket lehetett adni. A helyi sajátosságokat figyelembe véve azonban a megye hozzájárulásával 34 kishold szántót és 10 kaszáló rétet mértek, minthogy a 12 kaszáló rét kimérésére nem volt lehetőség. Ennél gondosabb mérlegelést kívánt, hogy miképpen alakítsák ki az egyes jobbágytelkek méreteit. Ki milyen nagyságú telket kapjon, mennyivel szaporítsák az úrbéri telkek számát, a határ mely részén képezzék és milyen volt művelési ág rovására. Minthogy az egri püspökség növelni óhajtotta birtokát valláspolitikai szempontok alapján, így eldöntötték, hogy 14 3/4 telekről 20 3/4 telekre növelik az úrbéri rátát. A szükséges földeket a rétekből és a desertából vonják el, így 88 kishold rétet és 264 kisholdat elvettek a deserta állományából. Meghatározták azt is, hogy eltüntetik a nyolcadtelkeket, hogy jobb legyen a jobbágy adózóképessége, valamint hogy egész telket csupán egy jobbágynak adnak földhiányra hivatkozva, valamint a jobbágyok gyenge igahelyzetére appellálva. A központi kérdés azonban az volt, hogy melyik jobbágynak milyen nagyságú telket adjanak. A kérdést nagyon óvatosan kezelték és a következőképpen jártak el. Az egy egész telekre az addig féltelkes Magyar Mátyást ültették, Kolláth Pál és Vincze János addig negyedtelkes jobbágyokból csináltak féltelkeseket. Tizenhat nyolcadosnak felemelték 1/4-re és négy addig teleknélküli úrbéres (Farkas István kerülő, Veres István, Kiss Mátyás napszámos, Farkas Péter) kapott ugyancsak negyedtelket. A többi negyedtelket nem az addig is a községben lakó nincstelenek kapták, hanem új lakosok; Bacsai Mihály, Nagy József, Fekszi Tóth István, Rákos Márton, Rácz János, Kubincsek Márton és kezdő ifjú gazdák Czakó György, Juhász Ignác, Kiss András, Dudás András, Gyenes János. A rendezés eredményét országosan egységes nyomtatványűrlapon rögzítették, amely két főrészből állt: az urbáriumból és az úrbéri tabellából. Az urbárium kilenc főpontban rögzítette az úrbéri földhasználat rendjét, míg az úrbéri tabellában személyenként rögzítették a telekméreteket, a szolgálat és a pénzadó mértékét. Az urbáriumban az első pont a jobbágyházhely és telek méretéről, valamint a kiegészítés módjairól intézkedik, ha azok valamilyen oknál fogva nem mérhetők ki szabályos méretben, ezért a már említett módon jártak el. A második pont a jobbágy haszonvételeiről intézkedik. Ez lehetővé teszi, hogy a községi jobbágyok bort áruljanak Szent Mihály nap és karácsony között. Az irtásföldeket a földesúr nem számolhatja az úrbériek közé, csak ha megvásárolta. Az erdőkből a száraz és kidűlt fákat a jobbágy tüzelés céljából elviheti. A harmadik pont tizennyolc alpontban részletesen taglalja a robot teljesítésének módját. Évi 52 nap robotot kell az egész telkes jobbágynak teljesíteni, vagyis hetenként egy napot napkeltétől napnyugtáig. A szállítást két marhával, a szántást, négy marhával, saját eszközeivel kell végezni. Az előző helyzethez viszonyítva könnyítés, hogy a robotra jövés és menés is beleszámít a munkaidőbe. Ha legalább félnap járóföldre történik a menés, akkor a földesúr köteles embernek és állatnak élelmet és szállást adni. Komoly könnyítést jelent az is, hogy a robot 1/4 részét kötelezően a téli időre írja elő, vagy eső esetén félnappal letudottnak veszi az egész napi robotot. Üj teher viszont évenként egy alkalommal a „hosszúfuvar", azzal a kikötéssel, hogy szántás, aratás, kaszálás és szüret idején nem teljesíthető és két napi járóföldnél hosszabb nem lehet, másik évre át nem vihető, az öszszes költséget az uraság viseli. Egy hosszúfuvart négy egészhelyes jobbágynak 4 marhával kellett teljesíteni. Tiszapüspöki sajátosság, hogy a „faizás" helyett a ,,nádlás"-t tette kötelezővé az urbárium. Az egészhelyes jobbágynak 40 kéve nádat kellett vágni az uraság által megjelölt helyre szállítani. Könnyítést jelent a szolgálatban, hogy saját urasága vámútján nem tartozik vámmal a jobbágy, ha saját gazdaságába megy, ha malomba megy, vagy földesura érdekében jár el. Más dologban való eljárás esetén vagy fizet, vagy ledolgozza a vámot. Tartalmazza továbbá a harmadik pont a szolgálatok megváltásának módjait. A negyedik pont a jobbágy adózásról intézkedik. A házadót évenként egy forintban határozza meg, amelynek felét Szent György, másik felét Szent Mihály napkor kell fizetni. Kötelezi az egész helyes gazdát két csirke, két kappany, tizenkét tojás és egy icce kifőzött vaj adására. Égetett bor készítése esetén égető fazekanként évi két forint fizetendő. Rögzíti, hogy az 1549:39 törvény szerint a jobbágy köteles erejéhez mérten pénzt adni a földesúr kiváltására, ha az hadbavonulás esetén fogságba esik és pénzzel kiváltható. Továbbiakban megszabja a különleges alkalmakkor történő adózás mértékét. Az ötödik pont a kilencedről intézkedik. A kilencedadást előírja minden terményből, továbbá méhből, bárányból, gidából, de tiltja a pénzbeli megváltás követelését. Másodvetésből is tiltja a kilencedszedést. Az urbárium hatodik pontja a földesúr jussait rögzíti. A maradék nélkül meghalt jobbágy javai a földesúrt 77