Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Dávid Zoltán: Adatok Jászkisér mezőgazdasági viszonyairól az első kataszteri felmérés alapján

kalmazása nem állapítható meg, így a községi összeírásnak a szőlők kiterjedésére vonatkozó adatait legfeljebb távoli megközelítésként használhatjuk. Az adókivetési gyakorlatban e tételek teljes pontosságának nem volt különösebb jelentősége. Az egyszer megállapított értékek állandó ellenőrzése, a határ különböző részein fekvő parcellák egyenkénti felmérésére és összegzésére különben sem volt lehetőségük. Jászkisér 1789. évi községi összeírása 611 sort tartalmaz, 107-tel többet a kataszteri felmérés eredményeit tartalmazó táblázatnál. A különbözet oka, hogy az adóösszeírásban a háztulajdonnal rendelkező birtokosok és zsellérek neve után 47 hazátlan zsellért, 84 szolgát és 12 egyéb lakost, összesen tehát 143 személyt is egyenként felsoroltak. (Ez utóbbiak közt árvákat, egy kenyéren élő családtagokat és más földterülettel is rendelkező személyeket tüntettek fel, köztük 6 özvegy asszonyt és nőt.) Ezen kívül kétszer a helység épületében lakók, egyszer maga a község szerepelt egy-egy sorral. Jászkisér pénztárába valamennyien fizettek adót, összege a teljesen nincsteleneknél 8 krajcárt tett ki. Kimaradtak viszont a második forrásból a kataszteri felmérésben szereplő puszta házhelyek, a házszám nélküli birtokosok, valamint a községi és egyházi épületek nagy része, ennek következtében az adóösszeírás végeredményben 39 sorral csökkent. Az említett csoportok levonása után fennmaradó 465 családfő közül 140-nél nem mutattak ki semmiféle földterületet, további 45 zsellérnek pedig csak féltől két kapásig terjedő szőlője volt. (Ebből 10 területe haladta meg az egy kapást.) A kataszteri felmérés adataival szemben mindkét esetben a községi összeírás mértéke volt némileg enyhébb: nyolccal több személyt tüntettek fel teljesen birtok nélkülinek, tizenöt zsellérnél nem szerepelt az amott fölmért szőlő. A különbségek azonban lényegtelenek és a helység nincstelen zsellér-rétegének nagyságáról végeredményben egybehangzó a két forrás vallomása. A birtokosok száma a községi összeírás szerint 280, mindössze eggyel kevesebb a kataszteri felmérés eredményénél, újabb bizonyítékaként a két forrás szavahihetőségének. A községi összeírás a hazátlan zsellérek és szolgák felsorolásával a kataszteri felmérésből hiányzó rétegekről szolgáltat fontos adatokat. Többletének oka kézenfekvő: a kataszteri felmérés csak a községi földkönyvben ténylegesen szereplő birtokosok és háztulajdonosok adatait tartalmazta, adózási szempontból viszont a község legszegényebb, teljesen vagyontalan lakóit sem mellőzték. E rétegek helység társadalmi megoszlását is módosítják és jelentősen megnövelik a birtok nélküli nincstelenek arányát. Itt azonban meg kell állnunk és ki kell lépnünk agrártörténeti vizsgálódásaink köréből, hogy néhány demográfiai fogalom tisztázásával biztosítsuk végső eredményeink pontosságát. Eddigi adatainkból ugyanis az derült ki, hogy Jászkiséren a XVIII. század végén a községi összeírás szerint 2'80 birtokos család volt, többségük a jász redemptusok jelentős birtokokkal rendelkező leszármazottai, kisebb részük — jóval kevesebb földdel — későbbi beköltözők. Mellettük erősen felduzzadt a házas zsellérek száma: 185 családfő tartozott ebbe a csoportba, akik közül 45 egy kis darab szőlőt is szerzett már belső telke mellé. A további 143 név viselője, a helység nagyobb gazdáinál dolgozó szolgák és a házukban meghúzódó zsellérek billentik a mérleg nyelvét a nincstelenek többsége felé. E szempontból azonban igen lényeges a számításainkban szereplő egységek tartalmi azonossága s ennek érdekében mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk, hogy a községi összeírásban szereplő hazátlan zsellérek és szolgák mennyire tekinthetők a birtokosokkal azonos nagyságú, teljes családoknak. A kérdés megválaszolásához a két összeírással csaknem egyidejűleg készült népszámolási adatokat hívtuk segítségül. Minthogy forrásaink is a népszámlálás alkalmával adott házszámok sorrendjében haladtak, ellenőrizhettük, hogy a hazátlan zselléreket és szolgákat önálló családoknak vagy egy-egy nagyobb egység tagjainak tekintették-e ? Jászkiséren a II. József-féle első népszámlálás összesen 511 családot tüntetett fel és a végrehajtásakor kiadott részletes utasítás pontosan körülhatárolta, hogy „család" alatt az egy kenyéren élőket kell érteni.

28 Ez tehát a mai család-fogalomnál tágabb egységet jelölt és két vagy több házas család együttélését sem zárta ki, azt azonban nem tudjuk eldönteni, hogy az elveszett egyéni lapokon milyen kapcsolatokat rögzítettek, az egy kenyéren élők közül hányan voltak vérségi kötelékben és hányan voltak idegenek. Az első népszámlálás eredménye szerint Jászkiséren 482 házban összesen 511 család lakott. Korábban már kimutattuk, hogy a házak közül 21 lakatlan volt, ezzel szemben a családsoros összesítő szerint 44-ben két, 3-ban pedig három család lakott. Közülük csak a 186. házban együtt lakó öreg Tamás Istvánné és Tamás István szerepelt külön-külön birtokkal, a többi népszámlálásban feltüntetett második családnak nem volt önálló földterülete. Kézenfekvő volna, hogy ezeket a községi összeírásban szereplő hazátlan zsellérekkel és szolgákkal azonosítjuk, csakhogy a 47 két vagy három család által lakott ház közül a községi összeírás csak 15-ben tüntetett fel hazátlan zsellért vagy szolgát, ez pedig azt bizonyítja, hogy az együttélő családok többsége vérségi kapcsolatban állt. 33