Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Gulyás Éva: Pünkösdölés a Jászságban

Pünkösdölés a Jászságban A Jászság területéről meglehetősen kevés néprajzi közlemény látott napvilágot. Különösen vonatkozik ez a folklóranyagra, melyben rendkívül gazdag ez a vidék, mégis egy-két közleménytől eltekintve, alig tudunk valamit róla.

1 Ezen a gondon enyhített a Jászdózsa és a palócság c. néprajzi tanulmánykötet, mely néhány folklór téma (lakodalom, néphit) alapos elemzését elvégezte.

2 A Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz (továbbiakban: SZMNA) gyűjtései is felhívták a figyelmet több olyan néprajzi jelenségre, melynek külön vizsgálata mindenképpen indokolt, mivel új színnel, változatos adatokkal gazdagíthatják folklórirodalmunkat. Ezek közé tartozik többek között a jászsági kislányok pünkösdölése. Korábban már Róheim Géza, Dömötör Tekla felfigyelt rá, a pünkösdi szokások leírásánál jászsági adatokra is hivatkoznak.

3 Dömötör Tekla külön figyelmet szentel a szokásnak és megjegyzi, hogy a jászsági kislányok pünkösdölése a magyar szokásanyag egyik érdekes formája.

4 Több szempontból eltér a lányok jellegzetes pünkösdi szokásaitól: a pünkösdi királynéválasztás és a királynéjárás általánosan ismert formáitól. Ez utóbbiak tipikus leánypünkösdölők, míg a jászsági szokás csak látszólag az (résztvevői lányok), tulajdonképpen vegyes (fiú-leány) jellegű szokás. Jelen közlemény a jászsági pünkösdöléssel kíván részletesen foglalkozni és szeretné feltárni azokat az okokat is, amelyek ennek az érdekes, előbb említett formának a kialakulásához elvezettek. A szokást a Jászság valamennyi községében megvizsgáltam.

5 Saját gyűjtésemen kívül (1974 elején végeztem) az SZMNA pünkösdi szokásokra vonatkozó adatait is felhasználtam. A szokás neve, résztvevői, szereplők A Jászságban a pünkösdi király- és királyné járás szokását ismerik. A pünkösdi király és királyné kifejezést nem ismerik, helyi nevük menyasszony és vőlegény. A szokás neve: mimimamát járni, a pünkösdölő gyerekek csoportját mimimamásoknak hívják. Az elnevezés a pünkösdi ének kezdő soraira (Mi van ma, mi van ma .. .) utal. A szokás résztvevői 8—12 éves iskolás korú gyerekek voltak. Szomszédok, barátnők, iskolatársak álltak össze és 6—8 fős csoportokat alkotva mentek köszönteni. A résztvevők a jelenlegi hagyományban általában kislányok, ezekben a változatokban a vőlegény szerepét is leány személyesítette meg. Ezt a változatot az egész Jászságban ismerik. Emellett tudunk arról, hogy a vőlegény szerepét fiú is alakíthatta, idősebb adatközlőink néhány helyen emlékeztek rá (Jászalsószentgyörgy, Jászj ákóhalma, Jászladány). A szokás állandó szereplői a menyasszony és vőlegény, valamint az őket kísérő koszorúslányok voltak. Mellettük feltűnik az adománygyűjtő is — általában az egyik koszorúslány — akit kosarasnak (Jászdózsa, Jászj ákóhalma, Jászladány) vagy kasszásnak (Jászfelsőszentgyörgy) hívtak. Jászdózsán, Jászladányban a vőlegény mellett vőfély is szerepelt. Jászdózsán iobogós, Jászladányban vőfély vagy botos a neve. A többi jászsági községben már nem emlékeztek a vőfély alakjára. Érdekes, hogy Jászladányban csak vőfély szerepelt, vőlegény nincs. A szereplők számát tekintve a legteljesebb változatot Jászdózsán találtam meg. Itt összesen öt szereplőről 233