Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Füvessy Anikó: Józsa Gyuri alakja a néphagyományban

„Szent Mihály nap után akármerrol fúj a szél, hideg az, Józsa Gyuri kondásának nincsen szűre, fázik az." Hát oszt aszongya a kocsisának: „Hajcsál, te! Hogy veszszen meg ez a kondás, még kicsúfol!"

79 „A kanászával is úgy bánt. Hát megalkudta a kondásával, hogy minden évben vesz neki egy szűrt, oszt sohse vette meg néki. Hát mán eltelt tizenkét esztendő, hogy nála lakott, oszt mégse kapott egyet se... Oszt valaki tán felokosította a kanászt, vagy gondolta, hogy ez mán csak nem jól van. Hozzáfogott óbégatni a vásárba: „Szent Mihály nap után hideg szél fúj, Józsa Gyuri kondásának nincsen szűre, fázik az." Hát osztán meghallotta, meg lehet, hogy szégyellte, lehet, hogy gondolta, tényleg vóna ideje a tizenkét szűrt megvenni. Odament a szűcshöz, oszt mind a tizenkét szűrt megvette, oszt ráadta, ami járt néki."

80 Más szerint nem a földesúr volt az oka, hogy a szűröket a kondás nem kapta meg. „Józsa Gyuri számtartója, ispánnya megkapta a pénzt Józsa Gyuritól, de eltekerte az árát... a kondás elment a hídi vásárra..., közben látta, hogy Józsa Gyuri meg ott jön a hintóval. Ráhúzatta a cigánnyal, hát azok a pásztoremberek hozzá voltak szokva, hogy táncoltak a cigány előtt. Fél lábon járta, ott forgatta a nagy kanászbotot a feje fölött... A földesúr a szűrszabóhoz vitette, és amennyi szűr vót a sátrába, mind megvette a kondásnak."

81 Oláh László még a kondás nevére is emlékezett, Zobolyák Józsefnek hívták. „Józsa Gyuri előszólította a szűrszabó mestert és kérte, hogy szolgálja ki jobbágyát azzal a szűrrel, amelyiket éppen választja, majd ő kifizeti az árát. A szegény jobbágy válogatni kezdett, de ahány szűrt csak megfogott... mindet magára kellett vennie. Addig szedegette a cifraszűröket, míg össze nem rogyott alattuk."

84 Hajnal István kéziratában is tizenkét éve nem kapta már meg a kondás a szűröket. „Jöt a vásár, ki ment a kondás látja otvan az uraság na megáj ha nem szégyeled magad vagy emberi lélek van bened vagy megszánsz vagy agyon lősz mert őtőlle kitelt az is. Elkezdi a kondás keservesen énekelni, szentmihály nap után felülről fuj a szél hideg az Józsa Gyuri kondássának nincsen szűre fázik az,... meg hallotta az uraság... vett neki 12 szűrt, majd meg szakadt alatta a szegény kondás mert mind a nyakába rakta szűrszabó."

83 Juhászáról is ismert, hogy tizenkét évig nem kapta meg a szűröket, melyet az alábbi dal énekléséért vett meg a földesúr: „Ázik-fázik Józsa Gyuri juhásza, Mert nincs annak se szűre, se subája."

84 Ugyancsak juhásszal mondta el az ismert történetet egy másik adatközlő, de ebben az esetben egy új befejező formula is szerepel. „Mikor odaértek a vásárba, bementek a sátorba. Jó mán a juhásznak, amennyi csak a vállára tér, annyit kapott. Ekkor megint hozzákezdett énekelni: Van már szűröm tizenhárom, Fújhat a szél akármerrol, Nem fázik meg már a hátam."

85 A befejező formula Kunmadarason is ismert, ahol egy csikós sokallta meg „a hosszú várakozási időt, és elhatározta, hogy valahogy megszerzi a szűrt. Kiment a füredi vásárra és elkezdte énekelni dalát, ez arról szólt, hogy.. . tizenkét évig ígérgeti a földesúr a szűröket... Meghallotta az úr a róla költött nótát és azon nyomban megvette mind a tizenkét szűrt. Utána ezt énekelte a csikós: „Szent Mihály nap után akármerrol fúj a szél, hideg, az Józsa Gyuri csikósának van már szűre, nem fázik az."

86 Nagyivánon mindenütt kondással ismerik azt a történetet, de a szűröket nem tizenkét, Hanem kilenc évig nem kapja meg a pásztor.

87 Áz a kondás viszont, aki hét évig nem kapta meg a szűrt és a csizmát, a vásárban a kisbíróval doboltatta ki: „Szent Mihály nap után akármerrol fúj a szél, hideg az, Józsa Gyuri kondásának nincsen szűre, se csizmája, fázik az."

88 Vándormotívummal lehet dolgunk ebben az esetben is, mert Abádszalókon Csáky gróf kondásával kapcsolatban ismert. „A gróf egyessége az vót, hogy minden évben vesz a kondásnak egy szűrt. Ezt elmulasztotta, ezért a kondás megcsúfolta. A vásárban koldusnak öltözve énekelte:... „Csáki gróf kondásának nincsen szűre fázik az."

89 Józsa Gyuri saját haszna — és a jó tréfa — érdekében egy kis ravaszságtól sohse riadt vissza. Egyszer szarvasmarháit Bécsbe hajtatta eladni, de mire megérkeztek, csak csont és bőr maradt az állatokból, úgy lesoványodtak. Ezért a bécsi kereskedők nem vették át. Erre ő szélnek eresztette a marhákat a városban, a bécsi polgárok összefogdosták, majd kihízva kerültek vissza Józsa Gyurihoz, aki nagy haszonnal adta el őket.

90 A lenyírott birkagyapjút árán felül meg így adta el: „Mikor tavasszal megvolt a birkanyírás, hát itt Kócson, a juhhodály padjára felhordták a gyapjút, a sok gyapjút. Hát osztán egy bécsi zsidó lejött ide, hogy megveszi a gyapjút tűle, aztán itt egyeztek a kastélyban, a lakásán, de nem tudott megegyezni, mert azt mondta a kereskedő, hogy hát ő látni akarja, meg akar győződni rúla, hogy mit vesz meg, meg hogy néz ki stb. Hát kivitte az229