Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)
Füvessy Anikó: Józsa Gyuri alakja a néphagyományban
A feldolgozás során az átlagosnál több teret biztosítottam az adatok szó szerinti közlésére, melyek nagy részét magnetofon-felvételen rögzítettem, archaikus nyelvi fordulatokban, élvezetes népi előadásban. 13 „Józsa Gyuri olyan úr vót, még hozzá vitéz Józsa Gyuri. Az azt csinált, amit ő akart. Királyi tanácsos vót. Hát én nem ismertem, csak hírit hallottam. .. A Kócson a legtöbb főd mind az övé vót. Mikor megindult a gyalogpáskomok ahogy vannak, azon túl már az övé kezdődött. Ki egészen Debrecenig. . . Hát közbe imitt-amott másoknak is vót, de a legtöbb, mondom, az övé vót. .. .Vót Józsa Gyurinak fene tuggya hány mínese. Katonát kellett neki tartani.. . Gazdag ember vót, a füredi határ nagy rísz© az övé vót." 1 ' 1 „Tiszafüreden lakott Józsa Gyuri. Nem ismertem, csak hallottam róla. Nem lehetett paraszt, mert birtoka vót néki, egész füredi Kócs az övé vót. 10 „Középtermetű, vállas, izmos ember vót. Nemzetes uramnak kellett szólítani, meg nemzetes kapitány úrnak. 10 Hajnal István, íráskedvelő tiszafüredi kőművesmester — akitől már korábban Szilágyi Miklós is idézett 17 — 1947-ben foglalta írásba, amit Józsa Gyurival kapcsolatban tudott: „Józsa Gyuri vitéz kapitány úr hatalmas kényúr, különcz életet élt, mint nőtlen ember az ő 56 évit csak a kényelemnek és a pazarlásnak használta fel, töbre nézte az agarait, mint a dolgozó embert, szoba inasokat, szoba lányokat és hajdúkat tartott, örökké dáridóztak, mulatoztak, egyik vendég ment a másik jött, kifogyhatatlan kincsei rendelkezett, a monda szerint minden holnapra egy véka rézpénz nyugdíjat kapott, Hát még a sok tanya a birtok guja, ménes, konda és juhnyáj is hozott valamit, Birtoka anyi volt hogy sem szélit sem hosszát nem tudta, A füredi határtól Szolnokig a maga birtokán ment." 18 „Nem nagy nemesi rang alatt állott, középnemes forma rangban állott. . . A nagyobb rangú felfuvalkodottak voltak a barátai. Eldanolhatta azt a nótát: „sohse hallok magamról jót". Kevés jót tehetett. . . Az országban mindenütt otthon vót. Ő vót Magyarország leghuncutabb embere. Állandóan mentek nyolc-tíz szekérrel, ahol érte a dél, ott főztek." 19 Mások is tudják róla, hogy földesúr volt Tiszafüred környékén, „övé vót a Rét és Kócs is. .. Sok bohóságáról vót nevezetes. Szeretett vicceket csinálni." 20 Többen Dózsa Gyuri, ritkábban Rózsa Gyuri néven említették, és a család Tiszafüredre kerülésének körülményeit is ismerni vélik, melyben a történelmi valóság és más földesurak Füredre kerüléséről szóló szájhagyomány keveredik. Egy 1963-ban gyűjtött adat szerint— az adatközlő dédapja Józsa Gyuri számadó pásztora volt — „Mária Terézia uralkodása alatt történt, hogy Debrecenből Budára, eskütétel végett vonultak a katonák. Kócs faluban akartak éjszakára megpihenni. A kocsi bíró azonban az aszályos év miatti szegénységre hivatkozva nem vállalta a huszárok élelmezését, sőt szállást sem adott nekik. A katonák végül is Tiszafüreden szállásoltak el, ahol a lakosság szívesen látta és megvendégelte őket. Ez az eset fülébe jutott a királynőnek, és hálából a vendégszerető falut kedvenc komornájának, a füredi származású pankotai Józsa Máriának adományozta. Kócs falut pedig büntetésből felgyújtatta. Józsa Mária igen öreg kort ért meg és halála után Józsa György, aki valószínűleg rokona volt, örökölte Tiszafüredet és Kócsot." 21 Még egyszerűbben jutott a földhöz egy másik adat szerint: „Abban az időben úgy foglaltak fődet, hogy amennyit felszánt, az az övé. Hát ű sokat szántott." 22 Gazdaságával nem törődött, idejét mulatozással töltötte, személyi biztonságára és kiszolgálására két hajdú volt mindig mellette, „. . .akik vigyáztak rá. . . Vitézlő, nemzetes kapitány úrnak szólíttatta magát. A közvélemény nem tartotta normálisnak, épelméjűnek." 23 Még ma is álló kúriája mellett kezdett hírhedt kastélyának építéséhez, melyről 1847-ben Petőfi is említést tett: „Átkelve a Tiszán éri az ember Füredet, s mindgyárt ennek szélén az istenben boldogult vagy ördögben boldogtalanult Józsa Gyuri elkezdett s abbahagyott palotáját. Ott álldogáll mogorván, vakolatlan falaival s ásító ajtókkal és ablakokkal, mint egy óriás csontváz. Üres termein át tolvajként szalad a szél, s bosszantó süvöltéssel hagyja ott, hogy nem lelt semmit." 24 A palotát a múlt század végén bontották el, adatközlőim élénken emlékeznek rá, többen látták is, míg mások csak hallottak róla, miért épült, hogyan nézett ki. aradi kastcjyaj. 223
