Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Kocsis Gyula:A jákóhalmi szérűskertek élete 18—19. században

20. ábra 21. ábra 22. ábra A kertesség bomlása az 1890-es években kezdődött, részben a tanyásodás ütemének felgyorsulásával kapcsolatban. A XIX. század közepén már voltak tanyák a jákóhalmi határban, de csak a nagygazdák tulajdonában.''"' (19—22. ábra) A tanyásodás nagyobb arányban az 1880-as évek után bontakozik ki. Az 1910-es évekre már 112 tanya volt a határ távolabbi részébe eső „Varnyason". (J) Az első világháború után a tanyásodás folyamata lelassult. A tanyák gyors szaporodása valószínű a puszta elvesztésének következménye, mert Szentlászló önálló községgé alakulásával nagy legelőktől estek el a jákóhalmiak. Ez nagyon súlyos veszteség, hiszen a község határában alig volt legelő. (1879-ben a legelőterület csekély növekedését tapasztalhatjuk, valószínű az előbbiek hatására.) Az ugart és tarlót legelőnek használták ugyan, de a nyomásrendszer megszűnte miatt nagy csordákat nem tudtak legeltetni a határban, így minden gazda egyénileg legeltette a jószágot a maga tarlóján, ugarján. Ez a rendszer nagyon nehézkes, fáradságos volt. A tanyára költözés megoldotta ezt a problémát. Ezen kívül abból a szempontból is előnyösebb volt a tanya, hogy a termést nem kellett messzire szállítani a rossz utakon, hasonlóképpen a trágyát sem a szérűskertből kellett nehéz munkával a földre kiszállítani, mert minden helyben volt, Ezek az indítóokok meglátszanak a tanyásodás menetében is, amelyeket tulajdonképpen két szakaszra bonthatunk. A korai szakaszban a tanya főleg a jószágtartás céljait szolgálja. A férfiak tavasztól őszig kint tartózkodnak a jószággal a tanyán, de télre beszorulnak a szérűskertbe. („Mindenszentekkor beszorultak Szent György napig." (C) Éjjelre a jószágot a „kerekes jászolyhoz" kötik, amelyet minden második este arrébbhúznak. A jószág így meg is trágyázza a földet. Nincs is más épület a tanyán, csak egy istálló, vagy egy ,.gunyhó". Esetleg a kintlévők számára hálóhelyül lefalaznak az istállóból egy gerendányit. A tanyáról aratnak, ide hordják a termést és itt is nyomtatják el. A szérűskertbe már a kinyomtatott szalmát hordják be. Tehát ebben a szakaszban a szérűskert még nem vesztett a jelentőségéből, hiszen a jószág változatlanul a kertben telel és a termés nagy részét ide hordják be. A második szakaszban már állandó lakásra alkalmas házat is építenek a tanyán, és a teljes család kiköltözik. A faluban lévő házukat, kertjüket fölszámolják, gazdálkodásuk teljes egészében a tanyán zajlik. Ez a kép csak szkematikus vázlata volt a lejátszódott folyamatnak, mert clZ cl valóságban sokkal összetettebb volt. Az adatközlők elbeszélése alapján úgy tűnik, hogy a két szakasz egyszerre, egyidőben kezdődött, vagyis voltak olyan gazdák, akiknek tanyájuk és a község területén házuk, kertjük volt (,,kinnt nyaraltak a földön, idehaza teleltek" (G), és voltak olyanok is, akik a tanyára költözéssel eladták a falubeli ingatlanukat. Általános gyakorlat volt, hogy a fiatalok a tanyán kezdték önálló életüket. A falubeli ház, kert az apa birtokában maradt, aki folytatta a gazdálkodást. Ha a szülő meghalt, a fiatalok visszajöttek a tanyáról a faluba, vagy pedig eladták a házat, kertet. A kertesség bomlását a fenti folyamat csak lassú ütemben segítette elő, hiszen az öreg gazda megmaradt a kertben a gazdaságával, és ha végül el is adták a kertet, esetleg a vevő továbbra is kertnek használta. A kertesség bomlásának másik ága magából a közságbői indul ki. A polgárosodás előrehaladásával kezdtek szűkké válni a kis házak és a porta, ezért eladták és kertben építettek házat. (,,... kicsik voltak a házak, meg lefelé kellett lépni. Ezeket elrontották és a kertbe építettek. Vagy eladták mind a kettőt és kimentek a tanyára." (L). Ha a fiatalok nem akartak tanyára költözni, a kertben építettek nekik házat. A nyomtatás megszűnése és az állatok számának csökkenése elősegítette ezt a folyamatot. Minthogy azonban a lakosság többsége birtokos volt, a gazdálkodásukhoz elég jelentős nagyságú helyre 200