Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Kocsis Gyula:A jákóhalmi szérűskertek élete 18—19. században

magas kora és részben a megváltozott gazdálkodási rendszer következtében — ezek nem funkcionálnak már. A megosztottság még a XX. század első évtizedeiben is általános, szinte a falu egészére kiterjedő rendszer volt, így még a viszonylag fiatal (40—50 éves) emberek is élénken emlékeznek a megosztottság tenyéré, de a hozzá kapcsolódó gazdálkodási- és szokásrendszert már nem ismerik. Az előző részben már megismerkedtünk a kertesség sok vonásával, így az ismétléseket elkerülendő, ezekkel nem foglalkozunk bővebben, hanem a XIX. század második felében kezdődő változásokat igyekszem figyelemmel kísérni. A kertesség kitörölhetetlen nyomot hagyott a község arculatán. Még a legutóbbi térképfelvételeken is világosan elkülönülnek a kertségek hatalmas, tagolatlan tömbjei a belső lakómag utcákkal szabdalt, apró háztömbjeitől. (16. ábra) Az 1956. évi légifelvételeken szépen látszik a volt kertségek ritka beépítettsége is. Habár a XIX. században a községrendezés folyamatosan történik, még a XIX. század végén is vannak olyan épületek, amelyeket ki kell sajátítani, mert az utca vonalába esnek: (,,. . .lakháza, mely a főutczán a templom átellenében fekszik . .. az utcza egyenes irányba vezetése és kiszélesítése végett vetessen meg . . ." Tjkv. 1892. ápr. 10.). A házak korábbi kerítetlenségére a legidősebbek még emlékeznek, de még 197