Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Szabó László: A redempció hatása a Jászság kultúrájára

nak dolgoznak, nekik hajtsanak hasznot. Nem akarunk most e korai intézkedésekkel foglalkozni, csupán egy példát idézünk, hogy szemléltessük mondanivalónkat: 1761ben Jászberény a következő megkötést alkalmazza az inkvilínusokkal és irredemptusokkal szemben: „Már sokszor tapasztaltatott, hogy amely zsellérek és Irredemptus Emberek a T. Városban laknak, télen itt tartózkodnak, nyáron penig más helyekre mennek munkára, arra való nézve determináltatott, Gratis Conscriptorok rendelése szerint, hogy az ollyanok ha nyáron más helyekre mennek munkára, többé a városba be nem eresztetnek."

24 Egy idő után- azonban már a bentlakóknak is szűkké vált a terület, s a földet birtokló redemptusok a kis földű vagy csak a közös földek jogából részesülő irredemptusokkal is összeütköznek, s igyekeznek kizárni ezeket a lehetőségekből, a közös földek felosztásakor megrövidíteni próbálják ezeket. A harc már a XVIII. század 70-es, 80-as éveiben kiéleződik, s kíméletlenné válik. Minthogy a Jászsággal és Nagykunsággal foglalkozó irodalom ezt a kérdést az utóbbi időben meglehetősen alaposan vizsgálta, nem kívánunk ezzel foglalkozni, hanem utalunk ezekre a munkákra, s megállapításaikra.

22 Számunkra ennek említése azért fontos, mert ennek alapján érthetjük meg azt a nagyarányú túlnépesedést, amely a Jászságban volt, s amelynek eredményeként a jászsági nép benépesítette és kultúrtájjá változtatta a Kiskunság pusztáit, s egyben mind intenzívebbé tette gazdálkodását a Jászság területén, egyre jobban háttérbe szorította az extenzív mezőgazdaságot, s mezőgazdasága intenzívebbé tételével párhuzamosan megkezdte az ipar kiépítését is, hogy a növő lakosság miatt összeszoruló határok között minél nagyobb számú népességet tarthasson el. A csak természetes szaporodás útján növekvő lakosság tehát a redempció által megerősített és szavatolt lehetőségeket jól használta ki. A megszerzett és kiváltságokkal körülbástyázott földterületen (Jászság és kiskunsági puszták) minél erősebb munkával, minél nagyobb vagyon megszerzésére törekedett, sőt idővel ezen a területen kívül is igyekezett birtokokat szerezni. A jász expanzió e népnek sajátos jellemvonása. Történetüket, kultúrájukat ugyanúgy jellemzi, mint bármely más eddig említett jelenség. Míg azonban magatartásuk, gazdálkodásuk, szellemi életük csupán rész jelenségként vehető figyelembe, a jász expanzió mintegy összefoglalója valamennyi belső sajátosságnak, s olyan megnyilatkozás kifelé, amely maga mögött tudja életmódjuk, erkölcsi felfogásuk, gazdálkodásuk, jogrendjük, társadalmi berendezkedésük és kultúrájuk egészét. Természetesen voltak közvetlenül meghatározói is ennek a jász expanziónak, hiszen az élet nem minden területe kapcsolódott ehhez szorosan. Az alábbiakban ezért kiemeljük azokat a vonásokat egész kultúrájukból, amelyek közvetlen mozgatói voltak a jász expanziónak, s ezeket vizsgáljuk meg alaposabban. Már láttuk, hogy a jogi lehetőséget és az anyagi alapot a redempció újította, erősítette meg. Ezen a biztos talajon jöhetett létre egy sajátos metódusa gazdálkodásuknak, erkölcsi felfogásuknak. Ez a metódus és erkölcsi felfogás polgári jellegű volt, s ha voltak is bizonyos nem polgári vonásai, azok lényegében a feudális környezet miatt alakulhattak ki, illetőleg folytatásai voltak bizonyos régebbi, középkorban kialakult, a feudalizmus lényegével összefüggő tényezőkkel. Az alábbiakban röviden érintjük a gazdálkodás és erkölcsi felfogás legfontosabb jellemzőit. A Jászságban a földművelés és állattenyésztés kapcsolata sajátos metódust érvényesít, amely elüt a velük együtt beköltözött kunok gazdasági metódusától, s egyezéseket, erős rokonságot mutat a környező magyar községek metódusával. E metódusbeli rokonság lényegében a települési szerkezetben is megmutatkozik. A következőkben mindig figyelembe kell vennünk, hogy a jászok gazdálkodását jellemzi az állattartás és földművelés sajátos összekapcsolása, intenzívebb volta, s ezért ez eleve olyan adottság, amely a kor színvonalára emeli gazdálkodásukat, s minden olyan vidékkel szemben, amely nem így gazdálkodik, már eleve előnyösebb helyzetben van. A jászságtól délebbre fekvő kiskunsági, nagykunsági, délalföldi települések a török alatt elpusztultak, illetve a megmaradt — vízparti kis települések — gazdaságilag mindig is Jelentéktelenek voltak más, főként zsákmányoló jellegű gazdálkodást is megőrző gazdasági szerkezetük miatt — egy fejlettebb gazdálkodást folytató, a területet sokkal inkább kihasználható, intenzívebben élő népesség eleve előnyben volt e területekkel szemben. Számára a tőle délre eső területek nagyobb része, mintegy légüres tér volt, ahová lehúzódhatott, amelyet birtokba vehetett. Ez a gazdasági szerkezetbeli eltérés, illetve a török által pusztává tett területek jóformán kihasználatlan lehetőségei már a redempció előtt is csábították a jászokat, s jól tudjuk, hogy Kiskunfélegyháza, Kiskundorozsma, Kunszállás, Kunszentmárton, Szarvas és még jó néhány község alapítói, illetve feltöltői a jászok voltak már 1745 előtt is.

23 Ekkor még nem volt birtokuk ez a terület. Nyilvánvaló, hogy ekkor megismerve és tudva értékeiket, szerezték meg később a redempció során ennek a területnek jelentős részét. 154