Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Péter László: A karcagi múzeum előtörténete Szűcs Sándorig
A KARCAGI MÚZEUM ELŐTÖRTÉNETE SZŰCS SÁNDORIG Nagykunság múltjának, népének tárgyi emlékeit több helyütt is megkísérelték elődeink közgyűjteményekbe, helyi múzenmokba menteni. Túrkevén a városnak kicsi, de értékes pásztorgyűjteménye volt már a harmincas években 1 , a kisújszállási gimnáziumban is őriztek egy szobára való munkaeszközt, viseleti darabot, Kunhegyesen is még a húszas években mozgalom indult falumúzeum létrehozására, bár ez félbeszakadt. Kettő volt, amely jelentősebb eredményre vezetett: a tiszafüredi falumúzeum 2 és a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum. Mind a kettő 1950-ben született újjá. A karcagi múzeumnak majdnem félévszázados előtörténete van. Érdemes ezt fölvázolnunk nemcsak önmagáért, a karcagi művelődéstörténet mindenképpen tudni való értékes fejezetének megismeréséért, hanem mert általánosítható tanulságai vannak: a magyar vidék kulturális erőfeszítéseinek a korabeli társadalmi viszonyok közegellenállása közepett megmutatkozó sikerei és kudarcai egyaránt elgondolkodtatok. Mindjárt jellemző a karcagi — s jórészt általában minden vidéki — múzeum történetére, hogy keletkezése, kezdetei feledésbe merültek, és már a közvetlen utódok számára is ismeretlenek. A karcagi múzeum eredetéről pl. már második vezetője sem tudta a valóságot, nemhogy a későbbi idők érdeklődői. így esett meg, hogy a karcagiak szemében a múzeum újjászervezésekor és elnevezésekor GYÖRFFY IsTVÁNnak a múzeum létrehozásában betöltött szerepe is ismeretlen, sőt kérdéses volt. A kezdeményező A karcagiak 1950-ben, 1951-ben azt tartották, hogy a múzeum alapításának érdeme kizárólag Joó ANDRÁS református lelkészt illeti. A derék lokálpatrióta a század első évtizedeinek végén — így mondták el nekem — hozzákezdett egy néprajzi gyűjtemény összeszedéséhez, s ezt 1912-ben az akkor épült városházának két — állítólag e célra épített — szobájában (1951-ben az egészségügyi osztály, a tisztifőorvosi hivatal volt itt) raktárként, s egyszersmind kiállításként, ahogy az akkor és még sokáig szokásos volt, elhelyezte. Ennyiből állott volna a karcagi múzeum megalapítása. Ámde a GYÖRFFY ISTVÁN műveit felölelő bibliográfia 3 a karcagi születésű és neveltetésű néprajztudós első írásaként olyan cikkre utal, amely döntő bizonyítéka GYÖRFFY ISTVÁN ösztönző, kezdeményező szerepének a karcagi múzeum létrejöttében. GyÖRFFY István első írását 4 érdemes megmentenünk a tudománytörténet számára: Alakítsunk Nagykun Múzeumot! Hetedfélszáz esztendeje, hogy Ázsia nyughatatlan fiát, a Kunt, útnak eresztette már rég eltűnt gyermeke, a Magyar után, hogy keresse fel. Rá is talált. Azóta mindig az oldalán van. Biíban, bajban osztályos atyafia. Eleinte ugyan sok gondot okozott bátyjának a nyughatatlan gyermek, de most már megkomolyodott. A hetedfélszáz esztendő küzdelmei észre térítették, s ma a nemzet egyik legerősebb tagja. Miféle népek voltunk ? Milyen nyelven beszéltünk ? Honnan jöttünk ? Ki vezetett ide bennünket ? Mikor ültük meg ezt az Isten áldotta földet ? Mivel foglalkoztunk ? Mi látható eredménye van több százados ittlétünknek? Mindezen kér1 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene, 1935. 371. 2 BARABÁS J, 1950, 106—108. összeállította KOVÁCS LÁszló. Néprajzi Értesítő, 1939, 378. A cikk címe helyesen nem,,Állítsunk Nagykun Múzeumot!",hanem „Alakítsunk Nagykun Múzeumot!" "GYÖRFFY I, Nagykunsági Hírlap, 1906. november 17. 3 Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 33
