Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Szabó László: A társadalomnéprajzi fogalmakról
kák közül messze ki kell emelnünk KARDOS LÁSZLÓ könyvét. 54 A népi jogélet negyvenes években annyira előretörő és szervezett kutatása ebben az időszakban visszaesett és csupán egyéni jellegű kutatásokat mutatott fel. 55 A külső pozícióközösségek egymáshoz való viszonya, tartalma, típusai, fogalmainak részletező tovább építése, bontása, meglehetősen lemaradt a belső pozícióközösségek vizsgálata mögött és anyaga ma sem ad alapot az átfogó rendszer kialakítására. Úgy véljük, a Szolnok Megye Néprajzi Atlasza (SZMNA) e vonatkozásban előrelendítheti a kutatásokat, mert egy nagyobb területről a falu belső társadalmára vonatkozóan rendszeresen, ha nem is minden vonatkozásra kiterjedő adatfelvétellel szolgál. Az; akcióközösségek már kielégítőbb. Ki kell emelnünk itt is az elsődleges akcióközösségek kutatásában elért, átfogó összegzésre és részletfinomságokra is figyelő munkaszervezeti kutatásokat. FÉL EDIT, KATONA IMRE, BALASSA IVÁN, JANÓ ÁKOS, VARGA GYULA, IFJ. KODOLÁNYI JÁNOS, TÖRŐ LÁSZLÓ, BAKÓ FERENC, SZABÓ LÁSZLÓ, HECKENAST JÓZSEF munkái a részkérdésektől az általános összefüggésekig kiterjednek a munkaszervezet egészére. 56 A fogalmak e területen meglehetősen tisztázottaknak, összefüggéseikben is leginkább feltártnak tekinthetők. A szórakozás lebonyolítására létrejött akcióközösségek kutatása már nagyon lemaradt az előbbi mögött, de úgy tűnik az alapok lerakásához a társadalmi szempontok érvényesítése terén már elérkeztek. 37 A rítusok kivitelezésére alakult akcióközösségek kutatása pedig úgyszólván alig művelt. KARDOS LÁSZLÓ már említett munkája és a szekták alapos kutatása az egyedüli sokat ígérő eredmény. Elfogadott összefoglaló munka hiányában azonban az egyénenként külön folytatott, szempontjaiban meglehetősen különböző társadalmi vizsgálatok eredményei nem találkozhattak, nem válhattak egy egységes társadalomnéprajzi koncepció részévé. Ez eredményezte, hogy a társadalmi vizsgálódások részekre hulltak, csak egy-egy kutató koncepciójában léteztek, intézményesen nem megszervezettek. Ugyanakkor a társadalomnak egészére úgyszólván egyetlen felfogás sem terjed ki, csupán annak egy kisebb, noha még így is nagy terjedelmű jelenségcsoportjait fogta át. A legszebb eredményeket éppen azok a kutatók érik el, akik megállapodtak valamely nagyobb egység belső rendszerének feltárásánál (pl. család, munkaszervezet) s kapcsolódtak egy már korábban is intenzívebben kutatott területhez. Úgy véljük azonban, hogy a kutatás sokszempontúságán túl is van egy igen fontos tényező, amely akadályozza az eredmények e rendszer szerinti összegzését. Ez pedig az azóta feltárt anyag természetéből, korábbitól erősen különböző jellegéből fakad. A kutatás előrehaladásával az egyre mélyebb rétegekből olyan anyag került felszínre, amelyet a húsz évvel ezelőtti rendszer megalkotója még csak nyomokban ismert, s így alig vehetett figyelembe. Nyilvánvaló, hogy ez a széthulló, csak részeket, vagy egységeket vizsgáló társadalom-néprajzi kutatás volt egyik oka annak, hogy a ,,Kultúra világa" című kötetben megjelent, idézett tanulmány szerzői a néprajzi-társadalmi vizsgálatok eredményeit teljesen mellőzték, s még olyan esetben is történeti fogalmakhoz nyúltak, amikor a néprajz adalékokkal szolgálhatott volna. III. A széthulló, egyéni szempontok szerint folytatott kutatások nem adhatnak megfelelő segítséget a néprajztudomány másik két, jelenleg is elkülönülő területének a jelenségek társadalmi magyarázatához. Ahogyan SZENDREY ÁKOS és FÉL EDIT saját korának kutatásait elemezve átfogó rendszert alakított ki, s e rendszer alkalmas volt mind az eddigi eredmények összegzésére, mind a további kutatások összefogására, magunknak is hasonlóan kell eljárnunk. Mivel FÉL EDIT szempontjait — ha némi változtais, — a kritikák ellenére ma is többen alapnak tekintik, szemléletmódja, módszerei jelenlegi társadalom-néprajzi kutatásainkban külön irányt képvisel, s a szerző maga is követi, mérlegre kell e rendszert tennünk. Meg kell vizsgálnunk, hogy kialakítható-e ezen az alapon egy olyan finom rendszerezése a népi társadalomnak, társadalmi jelenségeknek, amely mind terjedelem, mind általánossági fok szempontjából megfelel a már kifinomított és hagyományosan ma is elkülönülő tárgyi és szellemi néprajzi jelenségek rendszerének ? FÉL EDIT rendszerének kialakításakor a népi társadalom jól kirajzolódó, határozottan körülírható jelenségeit vette alapul, s ezek egymáshoz való viszonyát fejezte ki r ' 4 Kardos L., 1969. — Meg kell még emlékeznünk néhány munkáról amely a falu szocialista környezetében lejátszódó társadalmi változásait elemezte, főként az 50-es évek elején, helyettesítve némileg, az akkor szünetelő szociológiai vizsgálódásokat is. Lásd: Balassa I., 1952. —u.ő: 1952/a, —Molnár B., 1952, — Bakó F., 1963, — Kardos L., 1953, — u.ő: 1954, — Szolnoki/ L., 1953 és Dömötör Sándor, 1954. Bár e kutatások igen erős társadalmi beállítottságúak, átfogó jellegűek, legfeljebb csak elvi síkon lehet, konkrét eredményeket nagy öszszefüggésekben nem hozott. bb Tárkány-Szűcs E., 1959. —u.ő.: 1961, és u.ő.: 1965,—mint konki ét feldolgozások. be Fél E., 1959, — Fél E—Hofer T., 1963, — u.ö.: 1967. Balassa I, 1952. — VargaGy, 1953, —Katonai, 1956 ,—u.ö.: 1961.—u.ö.: 1963.u.ö.: 1965., — ifj. KodolányiJ., 1963,— Bakó F., 1963, —Törő L., 1968.— Szabó L., 1965.— u.ö.: 1967. — u.ö.: 1968/a. — Heckenast J., 1969. 24.0
