Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Balassa Iván: Szűcs Sándor az etnográfus

hogy szülőföldjén több mint ötven esztendőn keresztül rendszeresen gyűjtötte a vízközötti élet minden vonat­kozását. Adatközlőinek közvetett emlékezete a múlt század elejéig visszanyúlik. Ezek után a falvakban, a községházákon, padlásokon, de meg a levéltárakban igyekezett összeszedni mindazt, ami a nép életének meg­világításához felhasználhatott. Ezt a kettőt ötvözte és kerekítette földrajzi ismereteivel kiegészítve, egységes egésszé. Mindehhez tegyük hozzá ízes sárréti nyelvét és nem mindennapi írói és szerkesztői készségét. így lehet igazában megérteni azt, hogy Szűcs Sándor tudományos írásait miért tudják élvezettel olvasni az átlagos érdek­lődők és miért nélkülözhetetlenül fontos forrás vala­mennyi írása a néprajztudomány számára. Ezen az általános megállapításon túl azonban elévül­hetetlen érdeme az is, hogy bizonyos kérdésekre külön­legesen ráirányította a kutatás figyelmét. így például a nád, a gyékény és más mocsári termékek gyűjtésére és felhasználására. A réti állattartás különleges vonásaira, de mindenek előtt a régi hitvilágra. Olyan táltos és boszorkány, tudós pásztor történeteket gyűjtött és adott közre, hogy azok más területek kutatóit is ösztönözték. így egy régebbi és addig alig ismert hitvilági szintet sike­rült a további kutatóknak az egész magyar nyelvterületen megtalálniuk. Most amikor születésének hetvenedik fordulóján a bará­tok, tisztelők és tanítványok jó egészséget és hosszú életet kívánnak Szűcs Sándornak, valamennyien azt remélik, hogy azt a hatalmas gyűjtést, ami másnak adat, számára pedig élő matéria, adja közre. Adja közre úgy mint eddigi könyveit, tanulmányait, cikkeit, úgy ahogy azt rajta kívül a magyar néprajztudományban senki sem tudja, a tudo­mány hasznára, az érdeklődők igaz örömére.* Balassa Iván SZŰCS SÁNDOR 1973. június 13-án az alábbi indoklással kapta meg a magyar néprajztudomány legmagasabb elismerését, a Györffy István Emlékérmet: * A könyvek, cikkek, tanulmányok pontos cim,ét, megjelenési helyét­és évét SZŰCS Sándor irodalmi munkásságának jegyzékében találja meg az olvasó. A szétszórva megjelent mintegy ezerre te­hető kisebb cikkeit nem tudtuk mind összeszedni, így a bibliográ­fia teljesnek nem tekinthető. A fenti adatokat, idézeteket SZŰCS Sándor írásaiból, életrajzá­ból, hozzám intézett leveleiből vettem, helyenként kiegészítettem beszélgetéseink emlékeivel. Mindezek felhasználásáért elnézését kérem. „SZŰCS SÁNDOR a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum ny. igazgatója, a Magyar Néprajzi Társaság érde­mes tagja, a magyar néprajztudomány egyik kiemelkedő egyénisége. Szűkebb hazájában a bihari Sárréten és a Nagykunságban már gyermekkorától magába szívta a paraszti életmódnak minden részletét, ezt később tuda­tossá tette és rendszeresen levéltári adatokkal egészítette ki, követvén ebben is nagy mesterének Györffy Istvánnak módszerét. E kettős forrásból merítve plasztikusan ele­venítette meg a pákászok, halászok, pásztorok, parasztok vízközötti életét, a falvak, kis városok nagy múltú törté­netét. Különös érdemei vannak a táltos- és boszorkányhit megrajzolásában, tanulmányai az ilyen irányú kutatás fontos bázisává váltak. Dolgozatai, cikkei éveken át kö­tetekké rendeződtek, ezek értékét misem mutatja jobban, hogy megjelenésük után szinte napok alatt elfogytak és ma már könyvészeti ritkaságnak számítanak. Ennek oka nemcsak kiváló néprajzi forrásértékükben keresendő, hanem abban az ízes, fordulatos és a tartalomhoz igazí­tott stílusban, mely mai néprajzkutatóink között első­sorban a SZŰCS SÁNDOR sajátja. Mindig nagy érdeklő­déssel figyelte a táj és benne a társadalom átalakulását, de nemcsak figyelte, hanem a felszabaduláskor a nép nevelőinek élvonalában küzdött: általános iskolában ta­nított, majd népfőiskolát vezetett. Ekkor kapta ,,A Sárrét nevelője" megtisztelő címet, azoktól, akikért egész életében munkálkodott. Mint néprajzi muzeológus a kar­cagi múzeum újraalapító ja lett és korábban már nem re­mélt gazdag gyűjteményt hagyott az utódokra. A Magyar Néprajzi Társaság Közgyűlése a Választmány egyhangú javaslatára 1973. évben SZŰCS SÁNDOR élete munkásságának elismeréséül 70. születésnapjára a Györffy István Emlékérmet adományozza." 20

Next

/
Thumbnails
Contents