Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Diószegi Vilmos: A táltos alakjának földrajzi elterjedéséhez

bonciás, ha az fölszállt, akkor eső lett. A garabonciás meg lúd vére tejet kért. Ha nem adtak neki, azt tudta, hogy van. Akkor azt mondták: 'Vigyázz, mert a háztetőre szarik, azt meggyújtja a házat'." Saját gyűjtés (továbbiakban: S. gy.) (Kaposvár, Somogy m., Léberné, 1882.) ,,Öregszülémtől hallottam. A garabonciás két sor foggal született. Ha elment egyik falubul a másikba, akkor elment olyan házba, ahol van tej. Ha nem adtak a garabonciásnak — amit kért — tejet, akkor azt a határt elvágta a jég. A garabonciás kígyón, sárkányon ül, az a loha (lova) neki." (S. gy., Szenna, Somogy m., özv. Deák Józsefné, 1881.)" A régiektől hallottam, hogy aki foggal születik, azt agyon szokták ütni, mert abból garabonciás lesz." (S. gy. Zselickislak, Somogy m., Szálai István, 1902, töröcskei születésű.) ,,A Zúgó tóba délután két óra tájban megjelent valaki és ászt monta: 'mennyének haza, mert nagy égiháború lesz'. A legelső házhoz bement és ászt monta: a legbelső pince sarkába van három fazék aluttej, a legbelső fazekat hozzák ki. Ők pedig tagatták, hogy nincs. Mégis felhozták. Azonmód tejfölöstől megitta, elfogyasztotta. Akkó lement a Zugóhol és egy nagy kígyó gyütt ki a vízbül. Fölült a hátára. Dörgés, villámlás között a határ egyik szélit a jég agyonvágta. Ezzel eltávozott. A garabonciás volt. Négysoros foggal született, nagy könyve vót, abbcl nézett (oivasott) ki." (S. gy. Zselicszentpál, Somogy m., Hegedűs József, 1891.) „Ha valamelyik asszonynak olyan fia születik, hogy már születésekor foga van, abból lesz a garabonciás diák". (Erdőcsolíonya, Somogy m., Pittner Károly gy., EA 1388:72.) „A garabonciás ismeretlen ember volt. Bement, kért aluttejet meg kenyeret. Aki nem adott neki, annak azt mondta: 'Na, — aszongya — majd a következőt meglátjátok!' Akkor pár órára utána olyan nagy fölhő gyütt, lejött a földig. Az öreg fölment bele. Akkor olyan förgeteg gyütt, söprött azon a tájon. Jégvihart csinált. A garabonciás foggal született." (S. gy. Szekszárd, Tolna m., Nagy József, 1875. jelenleg Szennán, Somogy m. lakik.) „Az én édesanyámmal is megtörtént. Ment a garabonciás, panaszkodott neki hogy a másik háznál nem adtak neki enni. Ő mindjárt adott neki tejet. A garabonciás köszönte. Azt mondta édesanyámnak, hogy ne menjen el hazulról. De édesanyám azt mondta, hogy el kell mennie a mezőre kapálni. De a garabonciás azt mondta, hogy nagy zivatar lesz. Édesanyám nem mert kivinni bennőnket. Egyszer jött egy nagy fekete felhő, abból olyan eső lett, hogy mind megverte, akit kinn ért. A garabonciásnak négy sor foga van, és ez foggal születik. Tejet iszik. Úgy jár mint egy kódis. Mást nem visz magával, mint a könyveit. Valami imádsága van neki." (Hobol, Somogy m., Kodolányi János gy. EA 2440:5—6.) „Aki foggal születik, az garabonciás diák. Két sor foga van. Aluttejet iszik. Egyszer egy bement öreganyámhoz, kért aluttejet. Monta öreganyám: nincsen. De volt, 17 edény. A garabonciás megmonta hány van bent, hány van megaludva." (S. gy. Nagykapornak, Zala m., Varga Istvánné, 1910.) „Aki foggal születik, az garabonciás lesz. A vén Móric négy foggal született. Monta is nekem: 'Most mondd az Imrének, hogy kaszáljon, két nap múlva jó idő lesz.'" (S. gy. U. o. B.-né, 1889.) „A garabonciás foggal születik." (S. gy. Almásháza, Zala m., Lakos Janosné, 1890.) „A garabonciás deák foggal születik. Nagy kígyóval járt az. Tejet kért, elment tejet kérni. Ha nem adtak, csapást eresztett rájuk, a jég elverte a határt. Meg tudta vóna mondani, hogy van-e tej." (S. gy. Ligetfalva, Zala na., Bálint István, 1883.) „A garabonciás diák mikor születik, annak foga van. Egy foga van, de az se a rendes helen, hanem a szájpadláson. A szülésznő azt, ha észreveszi ki is ráncsa." (S. gy. Letenye,Zala m., Konkoly Józsefné 1895. jelenlegi lakóhely Dobri, Zala m.) „A gobronciás az foggal született. Akkor van csúnya esű, jégesű, amikor az gyün. Nagy kígyó formájába vót." (S. gy. Dobri, Zala m., Gudina Józsefné, 1888.) „A garabonciás deákok éjjel fölmentek a háztetőre. Valami hibájuk vót. Mikor hóttőte vót, akkor kimentek, azt bolongtak. Öregapám monta: mikor születtek, akkor fogaik vótak." (S. gy. Acsád, Vas m., özv. Csideiné, 1876.) „Garabonciás diákká azok a gyerekek válnak kik burokban fogakkal jönnek a világra. Ezért minden ügyes bába legelőször is a megszületett gyermek száját vizsgálja, hogy nem-e fogakkal született. Ha igen, úgy azokat kiszedi és ezzel mentesíti őket attól, hogy garabonciás diákká váljanak." (Csákánydoroszló, Vas m., Dömötör Sándor gy., EA 2488:7.) „A garabonciás diák az nem jó, azt mondták, hogy az boszorkány. Régi időben lehetett. Aki foggal született, az lett a garabonciás. Vótak olyan kéregetek, mindig tejet kértek, azt monták, hogy ők a garabonciások." (S. gy. Gyarmat, Győr m., Molnár Rozi, 1876.) „A garabonciás deák foggal születik, a gerince szőrös. Jégesőt tud hozni." (S. gy. Lovászpatona, Veszprém m., Fel tán Ferencné, 1879.) ,,A foggal született gyerekből lesz a garaboncijás. Az tudott elvarázsulni, hipmotizálni is. Mikor akarta, akkor jég volt vagy eső. Ha valamilyen ronda idő gyütt és azt akarta, hogy ne legyen akkor ott abba a faluba nem volt." (S. gy. Sárpilis, Tolna m., Laskó Józsefné, 1911.) Ismerik azt a motívumot a mágocsi (Baranya m.) németek is: „Hallottunk ilyenrü Vervahrene Schuler. Azok esőt tudtak csinálni, amikor akartak. Jártak, mintha kéregetni akartak volna, meg éjjeli szállást kértek és ha nem adtak nekik, akkor olyan nagy esőt csináltak, hogy az egész falut elvitte. Mondták, 191