Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Filep Antal: Az alföldi népkutatás úttörője Kiss Bálint
történetei. Érdemes lenne ilyen szempontból ezt a művét alapos vizsgálat alá vonni. Csongrád, Békés és a Bánság helytörténete számára nélkülözhetetlen forrásmunka, számos vonatkozásban ma már pótolhatatlan. A helytörténeti irodalom keretei között sajátos megbecsülésre érdemes művelődéstörténeti munka, amely a néprajz egésze szempontjából is figyelmet érdemel. 15 Noha e munkája kéziratban maradt, kortársai értékével tisztában voltak. 18 Fő műve az ugyancsak kéziratban maradt, de már 1829ben készülő műve, egyházközségtörténet keretében megírt nagy monográfiája. A szentesi református gyülekezet sokoldalú alapos bemutatását végezte el benne. Több mint 600 oldalas munkája tulajdonképpen egy helyben, még a XVIII. század során megkezdett munka befejezése, talán helyesebb kifejezéssel kiteljesítése. A munka két fő részre oszlik, két kötetre tagolták, de egybe kötötték. 17 Az első részt 1748-ban kezdte írni az akkor káplán BÉLÁDI ISTVÁN. Helyesen, de az írásos dokumentumok hiánya miatt is ösztönözve, elsősorban a korában még elevenen élő XVI— XVII. századi hagyományokat gyűjtötte össze a város egészére vonatkozóan is. Rögzítette a török előli futásokat, a menekülésben töltött idők eseményeit. Megörökítette kora változásait is. Gondot fordított a város iskolájának történetére, valamint a várost, a gyülekezetet ért zaklatásokra, törvénysértésekre. Figyelemmel kísérte e munka a helyi lakosság feltöltődését. Megfigyelték, feljegyezték honnan érkeznek nagyobb csoportok. BÉLÁDI krónikás tevékenységét később GÁL ISTVÁN folytatta. A város eseményeit 1764-ig követte. Az addig megírt szöveget felülvizsgálta, ,,némelyeket hozzáadván, némelyeket elhagyván belőle" ... új kötetbe másolta illetve másoltatta. Gál István 1768-ban bekövetkezett halála után a kézirat magánkézben lappangott, majd Szentmiklósi SEBŐK SÁMUEL parochus, miután visszaszerezte, tovább gondozta, további másoltatásokat végeztetett. A kézirat eme része is hallatlanul sok néprajzi vonatkozást tartalmaz. Beszámoltak a révkomáromi loscéh mestereinek munkájáról, akik a helyi református templom festő-asztalos munkáit készítették, mivel középkori templomától a protestáns várost megfosztották, kénytelenek voltak újat emelni. Többek között leírták a legfontosabb helyi szokásokat. A krónika beszámol részletesen arról, hogy a XVIII. század közepén még a különféle vidékekről összeköltözött lakosság származási csoportonként más és más viseletet hord. Illusztrációként részletes leírást adtak a helybeli asszonyok tízféle fej viseletéről. Ezek a részletek országos jelentőségűek, s a maguk nemében páratlanok. Forrásértékük a néprajz, művelődéstörténet, történet számára elvitathatatlan. Közvetlenül nemcsak a szentesi népéletet világítják meg, hanem általánosságban az egész Alföld parasztságára jellemzőek. Ez az értékes kézirat került 1799-ben Kiss BÁLINT kezére, aki a mű második szakaszában 1764-ig megírt évenkénti eseménytörténeti összefoglalásait folytatta és befejezte 1800-ig. Ezekben a kisebb terjedelmű összefoglalásokban számos értékes népéleti megfigyelés, néprajzi értékű adat maradt reánk. Köztük nemegy részlet országos érdeklődésre tarthat számot. Ilyen például 1789. évi ménesteleltetés leírása. Az alföldi ridegtartás megkapóan szép, szemléletes bemutatása tárul fel benne. 18 Kiss BÁLINT tudományos munkájának, népismereti leírásainak erényei igazában csak az eklesia-történet második kötetében bontakoztak ki, amikor a XIX. század első negyedszázadáról adott számot. E munkája a reformkor során kibontakozó népismereti, társadalomtudományi érdeklődés egyik legbecsesebb, országos megbecsülésre is méltó, szinte egyedülálló alkotása. Noha máig kéziratban maradt, a témával foglalkozó kortársak szűkebb körére mégsem volt hatás nélkül. EPERJESY KÁLMÁN 1926-ban, amikor SZIRBIK MIKLÓS makói „közönséges és különös leírását", monográfiáját kiadta, rámutatott arra, hogy Budai Ézsaiás mellett Kiss BÁLiNTra hivatkozott Szirbik szövegében, ő 6—7 évvel később készítette kéziratát Kiss BÁLINT után. Munkájának szemlélete, szerkezete, tárgyalásmódja nagymértékben igazodik Kiss felfogásához. 19 Kiss BÁLINT mondandóját tizenegy részre osztotta. Ha a tárgyalás úgy kívánta az egyes részeken belül szakaszokat iktatott be. Bennünket legközvetlenebbül a hatodik rész érdekel, mely teljességre törekvő népleírást ad, „Az Ekklesia Tagjairól" címet kapta. Hét szakaszra tagoltan kapjuk a rendkívül tömör jellemzést. Az első szakaszban a szentesi református családokat ismerteti. Rámutatott a város társadalmi mobilitására. Elemezte, hogyan törekednek a társadalmi felemelkedés felé egyesek, mások hogyan vesztik el korábbi megbecsülésüket, egyes családok mennyire maradnak eredeti lakóhelyükön, mennyien köl15 Kiss BÁLINT: A Békés—Bánáti egyházmegye... története. Szentes, 1836. Kézirat. Egyházmegyei esperesi levéltár. A fentebb idézett GILICZE LÁSZLÓféle másolata a Csongrád megyei 2. sz. Levéltárban is megtalálható Szentesen. 16 TOLDY F., 1855, 423. Megjelent még: Összegyűjtött munkái V., 392. 17 A Szentesi Refor Ekklesia Históriája 1700 dik Esztendőtől fogva 1800-ig, mely, ben, ennek állapotja, nevezetesebb Tagjainak életek, emlékezetet érdemlő DolgaikVáltozásai összeszedetve elő adódnak Tiszt. Béládi István, Gál István és Kis Bálint által I. kötet. A Szentesi Refor Ekklesia Históriájának folytatása 1801-dik esztendőtől fogva 1825-ig, melyben ennek állapotja, nevezetesebb Tagjainak életek, emlékezetet érdemlő Dolgaik, Változásai összeszedetve előadódnak prédikátor Kis Bálint által II. köteg. Egybekötött kézirat. 604. oldal. A Szentesi Ref. Központi Egyházközség tulajdonában. 18 FlLEP A., 1959, 153—161. E közlemény tartalmazza a hivatkozott leírást (technikai okok miatt sajnos a szövegközlés nem kifogástalan) "SZIRBIK M., 1926, különösen a 6. oldalon. 173
