Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Bellon Tibor: Adalékok a karcagi csárdák keletkezéséhez

hogy „azoknak az embereknek, a' kik annak a' szomszédságában bírnak, a' földeik pascuumnak fordíttassanak, 's következésképpen azoknak helyében bellyebb adattasson ki a

3 birtokok: magoknak is meg egyezéséből tehát meg határoztatott, hogy Balajti Benedeknek 5 lántz, B. Kis Istvánnak 3 lántz, özv. Magyar Jánosnénak 3 lántz, és Jászai Mihály Eskütt Űrnak 23 öl földjei, ott kezdvén a' hol a' Kortsma pascuuma végződni fog, egész dűlőbe adassanak ki úgy, hogy az út, melly már most keresztül fog rajta járni, mint eddig is ki volt belőlle hagyva, ez úttal is ki hagyasson/'

24 Hogy végül is milyen nagy legelőterület tartozhatott a csárdához, nem állapítható meg, mindenesetre az itt hozzácsatolt földek több mint húsz holdat tesznek ki. Ugyanis Karcagon egy lánc föld két magyar hold nagyságú volt. A megépített csárda átvette eleinek örökét, szolgálván az utast és az állatokat egyaránt. Valószínűleg a harmadik volt ez a csárda ezen a környéken, mivel a levélváltásból az derül ki, hogy 1782-ben is építettek egy új csárdát a Tibucon. Tudunk azonban arról, hogy a 60-as években is állott már csárda, melyet egy évre árendába ad ki a Tanács: „Terrénumunkon levő Zádori, Tiboczi csárdákat árendában usque ad anno 1765. diem l

am 9

be 110 Bfk, 150 icze borokba 30 ittze pálinkákba Láposi Istvány és Dobozi Gergelly árendátoroknak ki adtuk."

25 Itt szeretném korrigálni ZOLTAI LAJOS adatát, aki a már idézett térképen Karcag határában két csárdát; a Szent Ágotát és a Zádor csárdát említi, mindkettőt 1783-ra keltezi.

26 A fentebbi adat majdnem húsz évvel korábbról említi a két csárdát. Hogy milyen vidám élet zajlott a csárda falai között, elég tanúként megidézni a régi idők hű krónikásait: Szűcs SÁNDORt, NAGY CZIEOK LÁszLÓt, BÁLINT SÁNDORt, stb.

27 Öregek emlékezete, megsárgult iratok lapjai vezették tollúkat, felidézvén a pusztai csárdák életének egy-egy epizódját, a hagyomány eleven bogárszemeinek ragyogását. Duhaj jókedv és balladás komorsága események színhelye a csárda mintegy két évszázadon keresztül. De lassan alkonyodni kezdett a csárdák felett is. Első nagy válsága az 1848. utáni időszak alatt volt. Gyanúsnak, sőt nem kívánatosnak nyilvánította a hatóság a puszták ezen intézményeit, és mindent megtett, hogy elpusztítsa őket. Csak kevésnek sikerült átvészelnie ezeket az időket.

28 A végső döfést a vasutak, illetve a kövezett utak megépítése adta. Az árvízmentesítések következtében áttevődött a forgalom iránya, s a korábban nagy forgalmú utak lassan elnéptelenedtek. A csárda már nem volt nagy jövedelemforrás, ritkán nyitogatták az ajtaját, s a csárdásnak is más, kiegészítő kereset után kellett néznie, hogy megélhessen. A csárda 9* i 3. Ágota-halom, ahol a nevezetes csárda állott körüli nagy legelőterületeket nem legelték már le az ott keresztül hajtott állatok, s így még arra is volt lehetőség, hogy ezt a területet kaszálóként hasznosítsák. Ilyenről tudósít az egyik tanácsi jegyzőkönyv, mely regisztrálja azt is, hogy a csárda megszűnt a vásározók megállóhelye lenni. „Olvastatott Főző Sándor s több társainak V. Szabó Gáspár közbirtokossági pénztárnok ellen a birtokossági gyűléshez közvetlen beadott azon panasza, miként tekintettel a szűk széna termésre a régi szokás és gyakorlat ellenére a köz birtokosság tulajdonához tartozó kaszállókat, — a nélkül, hogy azokat helybeli polgároknak mégcsak ajánlotta volna is — idegen községbeli lakosoknak önkényileg kaszálás végett részibe kiadta, s hogy a Pingyo csárdához tartozó legelőt, dacára annak, hogy erről a közönség közhírelés útján értesülve nem lett —• hasonlólag önkényűleg saját tetszése szerint szentesi embernek haszonbérbe kiadta."

29 Tanulságos a nevezetes Szent Ágota csárda elbontásának története, amelyik a Nádudvar és Karcag közötti ún. debreceni országút mellett, az Ágota halmon állott, s annak a Szent Ágota kápolnának a köveiből építették, amelyiket a középkorban emeltek ezen a helyen.

30 Híres 24

Prot. Karc. 1805. Okt. 14. 136/483. 26

Prot. Karc. 1764. Okt. 30. 27. 2S

Z0LTAI L., 1934. 277. 27

Szűcs S., valamennyi munkájából az ide vonatkozó részeket ld. NAGY CZIROK L., 1959. BÁLINT S., 1961., DANKÓ I., 1963. SZABÓ V., 1964. 28

SZABÓ I. 1930. 76—80. 29

Prot. Karc. 1878. Jun. 7. 181/23. 30

GYÖMTY I., 1943. 226. 131