Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Selmeczi László: Adatok és szempontok a kunok régészeti kutatásához Szolnok megyében
hímzett. A kabát vagy a mai franciakapcsokkal azonos formájú ruhakapcsokkal, vagy pitykegombokkal gombolódott. A kabát válla farkasfogas rávarrott csipkékkel díszített (46., 70. sír), a kabát háta a váll alatt vízszintesen és eleje a mellkason kétoldalt, jobbról és balról két-két vízszintesen fekvő, csúcsával egymás felé forduló V alakban (46. sír) farkasfogas csipkével díszített. A csipke színe lila. E csipke maradványait más sírokban is megtaláltuk. A nadrág esetleg zsinórozott (70. sír). A lábbeli puhatalpú, vas nélküli csizma. (28. sír.) A rekonstruálható viseletek megfelelő korabeli régészeti leletanyag híján ma még sajnos egyedülállóak, ezért — bár a csábítás erős — nem tarthatjuk speciálisan a kunokra jellemzőnek azokat. Ugyanez áll a sírokban talált növényi maradványokra (anyarozs, üröm) is. Ezzel nem tagadjuk azt, hogy az egész leletegyüttes mindenestől kun. A temető feltárásakor kapott utolsó számottevő megfigyelés a gyász színére vonatkozik, Az előkerült viseletmaradványok egytől-egyig lila színűek. Ebből valószínűsíthető, hogy az asszonyszállási kunoknál a 14.-—16. században a színes gyász volt gyakorolt, jelesen a lila gyász. Magának a liláskék, kék színnek a kunoknál való nagy szerepére utal a Nagykunság területén elterjedt és a néprajzi anyagban ma is megtalálható kunkék szín használata is. Mindezek a tapasztalatok arra biztatnak, hogy a megkezdett ásatásokat folytassuk, s a temető teljes feltárása után a többi Karcag környéki szállás temetőjét tárjuk fel először, mert egymáshoz való közelségük miatt a legkézenfekvőbb párhuzamokat bennük találhatjuk meg. Végül a hajdani Kolbászszék területén eddig feltárt három templom szolgáltatta tanulságokról szeretnék szólni. A három feltárt templom Móric, Kolbászszállás és Aszszonyszállás falvakban állott. Mindhárom téglaépület volt. Mindhárom egyhajós, a nyolcszög öt oldalával záródó apszissal, kívül támpillórekkel megerősítve. A három templom közül I. Ulászló (1440—1444) bronz obulusával biztosan datálható a kolbászszállási. A mórici templom éremmel nem datálható. Más adatok alapján MERI a falutelepülés elsődlegesen 15. századi jellegét hangsúlyozza. A településnél korábbi a templom sem lehet, tehát építését ennek is a 15. századra tehetjük. Az asszonyszállási templom éremmel szintén nem datálható. Az apszisában, hajójában és körülötte levő temető legkorábbi sírjait Zsigmond obulusai datálják. A temetőtérkép alapján és a templomfal alatt, valamint a templom bejárata előtt kiásott osszáriumokból arra következtethetünk, hogy eredetileg a halmon csak a temető feküdt, s később építették rá a templomot. így kerülhetett több rétegű temetkezés a templom apszisába is, s ez magyarázza az osszáriumokat, hiszen más esetben az új sír ásásakor feldúlt sírból származó csontokat az új sír gödrének sarkában, vagy földjében helyezték el. Ilyen módon az asszonyszállási templom építését is a 15. századba kell helyeznünk. Mindez annyit mutat számunkra, hogy a Kolbászszék kunjait a 15. századnál előbb nem tudták rávenni templom építésére. Ebből következően bár a 15. században már gazdaságuk átalakult, ezt különben Móric falu feltárásának eredményei is mutatják, világképük még egyáltalán nem volt keresztény. GYÖRFFY ISTVÁN szerint ez az oka annak, jelesen az egyházzal való állandó szembenállásnak, hogy a kunoknál később a reformáció oly gyorsan hódított 21 . Mindezek további biztatást nyújtanak számunkra 14.—16. századi temetőik kutatására is, mert azok elemzése nemcsak akkori állapotukat rekonstruálja számunkra, hanem a még fellelhető pogány elemekben korábbi műveltségükre is utal. Amint ez a rövid beszámoló is bizonyította, a kunok régészeti kutatása terén mindeddig csak az első lépéseket tettük meg, holott kutatásuk fontos, mert feudalizálódásuk régészetileg pregnánsabban mérhető, mint a honfoglaló magyaroké, s feudalizálódásuk során kialakult műveltségük a néprajztudomány által számontartott legnagyobb etnikai csoportunk alapműveltségeként a magyar nép kutúrájának szerves alkotórészévé vált. Ilyen módon kutatásuk feltételezi a néprajztudomány eredményeinek állandó figyelembevételét is. Selmeczi László 112
