Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Selmeczi László: Adatok és szempontok a kunok régészeti kutatásához Szolnok megyében
ADATOK ÉS SZEMPONTOK A KUNOK RÉGÉSZETI KUTATÁSÁHOZ SZOLNOK MEGYÉBEN A történettudománnyal és a néprajzzal ellentétben a kunok régészeti kutatása aránylag rövid múltra tekinthet vissza. NAGY GÉZA 1893-ban, a kun előkelők pogány lovastemetkezését történeti forrásokból rekonstruáló, csupán elvi jelentőségű tanulmányának 1 közzététele után 1956-ig, — ÉRI ISTVÁN, a kígyóspusztai leletet újraértékelő feldolgozásának megjelenéséig 2 — érdemleges kísérlet nem történt a kunok régészeti leletanyagának meghatározására, elemzésére. ÉRI a kígyóspusztai, csólyosi és felsőszentkirályi magános sírok leletanyagát a kunok régészeti leletanyagának tulajdonította, elsősorban a temetkezés módja alapján. 3 Az ÉRI által csak megemlített csólyosi és felsőszentkirályi sírleletek elemzését azóta PÁLÓCZI-HORVÁTH ANDRÁS mintaszerűen elvégezte, 4 ismét hangsúlyozva előbbinél a temetkezés pogány jellegét. 5 (A felsőszentkirályi sírról készített tanulmánya még nem jelent meg.) Bár GYÖRFFY GYÖRGY nyomán, a régészeti szakirodalomban ugyancsak PÁLÓCZI fogalmazta meg elsőként, hogy a régészet számára különösen hasznos volna annak kutatása, hogyan illeszkedtek be a nomád kunok a középkori feudális magyar társadalomba. 6 Az eddigi kutatások eredményei alapján úgy véli, hogy a kunok feudalizálódásának folyamata elsősorban a pogány temetkezési szokások fokozatos kikopásában mérhető. 7 A kun szállásterületeken fekvő falutelepülések feltárása és feldolgozása mind ez ideig MÉRI ISTVÁN Túrkeve-mórici ásatására korlátozódik 8 . A MÉRI által közzétett tanulmány egy, a 15—16. század folyamán fennállott falutelepülés rekonstrukcióját végezte el. Az említett tanulmányok a kunokkal foglalkozó régészeti szakirodalmunk legjelesebbjei. Gyér számuk és a bennük közölt leletanyag minimális volta általánosításokra csak igen nagy megszorításokkal ad lehetőséget, egyben jelezve a feladatot is, ami a kutatás terén középkor régészetünkre vár. Magunk részéről megkíséreljük bemutatni a Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága szervezésében, s ennek megfelelően Szolnok megye területén, az utóbbi három évben megkezdődött kutatások eddigi eredményeit, s perspektíváit. A végzett feltárások 9 részben leletmentések, részben témaásatások voltak, de eddigelé csak a temetkezési szokások jobb megismerésében, a korai, valamint a 14—16. századi leletanyag bővítésében hoztak eredményt. A két falutelepülés, ahol szondázásokat végeztünk, további feltárásokra alkalmatlannak bizonyult. Kolbászszállás több évszázadon át volt lakott, Asszonyszállás régészetileg értékelhető telepnyomait pedig az évek óta folyó kertészeti művelés mélyszántásai tették semmivé. A kun vezetőréteg temetkezései, egyben a korai kun régészeti leletanyag ezidáig egyaránt ugyanarra a három, a kígyóspusztai, csólyosi és felsőszentkirályi sírleletre korlátozódott. Ezek közül a csolyósi feltételezhetően lovassír volt. 10 Szerencsés véletlenek folytán a kun vezetőréteg temetkezéseinek száma kettővel bővült, s bár a megtalálók mindkét sírt feldúlták, hitelesítéssel a leletek iNAGY G, 1893, 105—117. 2 ÉRI I, 1956, 137—152. 3 ÉRI I, 1956, 150. "PÁLÓCZI— HORVÁTH A., 1969., 107—134. 5 PÁLÓczi—HORVÁTH A., 1969., 107. 6 PÁLóczi— HORVÁTH A., 1969., 107. 'PÁLÓCZI—HORVÁTH A., 1969., 107. 8 MBRI I., 1954., 138—154. 9 Eddig a következő helyeken végeztünk feltárást: Kunhegyes-Kolbászszállás, Karcag-Asszonyszállás, Homok-Óvirághegy, Kunszentmárton-Jaksorérpart. 30 Az előkerült leletek között kengyelpár is volt. 105
