Szabó István: Tallin - Észt Füzetek 1. (Szolnok, 1972)

Kulturális élet

tositása, a közönség fogékonnyá tétele egy-egy színpadi produkció iránt. Mai kifejezéssel élve, a közönség megszervezése. Mint annyi más, elsősorban kulturális feladatot, ezt is a kisszámú, de rendkívül lelkes észt nemzeti értelmiség : irők, költők, zenészek, iskolázott emberek vállalták magukra. Felbecsülhetetlen munkát végeztek, hiszen jóformán a semmiből /addig csak jellegtelen, a nemzeti kultúrától idegen, német színház volt!/ teremtettek néhány óv alatt pezsgő színházi életet. S ehhez nemcsak az tartozott, hogy ellátták a színházakat a nép igényeit és kulturális színvonalát kielégítő darabokkal, de sok esetben maguk finanszírozták az előadásokat, közreműködtek a darabok betanításánál, a rendezésnél. Ezek az elsősorban népművelői és hazafias funkciót betöltő bemutatók nagy érdeklődést váltottak ki az észt nemzeti polgárságból és a vásárok alkalmával a városokba tóduló parasztokból. /Az előadásokat szívesen tették a hetivásárok napjaira, amikor a vásározó parasztok köréből nagyobb eséllyel toborozhattak közönséget./ Lelkesedéssel várták, nézték a bemutatókat, melyek nagy hatással voltak a többi öntevékeny együttesek alakulására is. Közöttük a hivatalos- 79 -