Szabó István: Tallin - Észt Füzetek 1. (Szolnok, 1972)

A szocialista építészet fejlődése

gok anyagi és munkaerő segítsége és a falusi é? városi lakosság áldozatkész társadalmi munkája. Ebben a korszakban az újjáépítési és rekonstrukciós tervek ragaszkodtak a legjobb háború előtti hagyományokhoz, követték a helyi igények, s a racionális szempontok követelményeit.

A háború utáni második ötéves tervben jelentősen megnőtt az építkezés üteme. Fokozódott az építőipar gépesítése, uj építőanyagokat alkalmaztak. Különböző városközpontok, kolhoz—, szovhoz-központok, úthálózatok pőttek szinte napról— napra a régi elárult helyén. Ebben az időszakban típustervek szerint dolgoztak, s ez jelentősen meggyorsította a munkálatokat.

Ez azonban túlzott tipizálást is vöt magaután, a minden díszítés, tagolt építészeti elemek nélküli egyöntetű szimmetriát, a szögletes fonnák eluralkodását. A gyorsaság és a gazdaságosság az esztétika rovására ment, amely éles kritikát váltott ki a lakosság és a szakemberek körében.

1954—ben az építőművészek összoroszországi kongresszusán tisztázták ezeket a problémákat,s az itt született uj szempontok széleskörű perspektívát nyitottak meg a Szovjetunió, s ezen belül- 42 -