Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)
17. Zsigmond király parancsa a sókamara ispánjához, valamint a szolnoki alkamarásnak: jövőben csak ennek a levélnek a felmutatása alapján adják ki alamizsnaként az elsőremete Szent Pál renden lévő és Buda feletti előhegyen lévő monostornak az évenkénti 300 forint értékű sót 1433. július 15
nek miszerint mostantól és a jövőben örökösen és minden egyes évben az elsőremete Szent Pál renden lévő remete testvéreknek, vagy az általuk küldött embereknek - akik tudniillik ezt a levelet felmutatják - azonnal és tüstént kiszolgáljátok és erről utólag tudósítsatok - pontosabban mindenki és bárki más előtt, akiknek talán a parancsunk alapján sót kell kiadni az azon szolnoki sókamaránkból [de ipsa Camera Salium nostrorum in Zolnok habita] tartoztok sót kiadni nem várva az új parancsunkra, tudniillik csupán a jelenlegi levelünk alapján 4 , nem a korábbi becslés alapján, hanem csupán a Budán alkalmazott aranyforint értéke és árfolyama szerint - a tetszés szerinti pénzünk szerint számítva - 300 aranyforint értékű sót küldjetek ennek a félnek valamennyi alkalommal és minden ellenállás, továbbá hiány nélkül abból a megnevezett szolnoki sókamaránkból elemózsiaként; Meghagyni akarjuk ezenfelül nektek a Szolnokon lévő sókamaránk ez időben állított és létező alkamarásoknak [...] hogy az előrebocsátott sónak az évenként teendő kiosztása előtt, nem várakozva a szóban forgó Jakcsi Mihály [só]ispán, vagy a már jelenleg létező sóispánjaink megkívánt [sókiadási] különleges parancsára - ezenfelül a nektek teendő jelenlegi [levelünk] ereje alapján - csak az ugyanazon remete testvéreknek, vagy az azok embereinek az érintett 300 aranyforint értékű sót minden késedelem, vonakodás, valamint hiány nélkül tartoznak kiadni és kiszolgáltatni; A jelenlegi [levelet] pedig eredetiben minden időben visszaadjátok a felmutatónak 5 ; Az általatok pedig a megnevezett remete testvéreknek teendő ilyesféle sókiadásokról - annyiszor, amennyiszer szükséges lesz - a szóban forgó budai előhegyen alapított mártír Szent Lőrincről elnevezett monostorban időnként állított főhelynök [vicary generális] nyugtatványlevelét elvegyétek; Az előrebocsátottakban semmilyen ürügyre hivatkozva másképpen cselekedni ne merészeljetek, És ugyanezt parancsoljuk mindenkinek, minden egyes vármegyének, a Szolnok [mezővárosban] lévő érintett sókamaránk alkamarásainak, a kamarásoknak a mostaniaknak és a jövőben állítandóknak, hogy erősen és kifogástalanul felvigyázzanak és felvigyáztassanak; Kiadatott Rómában [Romé] az apostolok oszlása ünnepén, az Úrnak az 1433-ik évében [július 15-én], a magyarországi és egyéb országiásunk 47-ik, a római 23-ik, a csehországi [országiásunk] 13-ik, végül a császárságunk első évében" Az oklevél eredeti. Az alsó széle közepén egy papírcsíkkal átfűzött, erősen töredékes középpecsét látható. Latin nyelvű unikum. A jobb felső sarkában ez olvasható: „Relatio Ladislai de Chap als vicecancellary" Lelőhelye: MOL DL 12519. 4 Ennek megfelelően 1434 és 1552 között nem is találtunk olyan írásos parancsot (utasítást), amely a Buda feletti Szent Lőrinc monostor részére só kiadást rendelt volna (engedélyezett volna) kiadni. 5 Pontosabban minden sókiadás alkalmával adják vissza azt a felmutatott parancslevelet. 6 Magyarul: „Csapi László alkancellár jelentése alapján". 45
