Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)

7. I. Lajos király bizonyságlevele arról, hogy többek között Alcsi és Kerekudvar falubirtokokat a néhai Harsundorfer Vulfing testvérének, Szécsényi Kónya feleségének adományozta a Harsundorfer Vulfing katonai szolgálatai viszonzásául. 1347. október 16

Harsundorfer nevezetű Vulfing mester valamennyi falubirtokának és jussának a tulajdonjogát, valamint a testvérének valamennyi falubirtokát és tulajdonjogát; tudniillik a Nógrád vármegyében lévő Ecseg [Echeg] nevezetű várát, továbbá a mellette lévő négy falubirtokot; továbbá a Pest vármegyében lévő Szentegyed [Zentegud], Dány [Daan], Parlag, Újfalu [Uyfalu] falubirtokokat, az azokban szedett adókkal, valamint Űri [Hury] falubirtokot; továbbá a Szolnok vármegyében [lévő] Kerekudvar [Kerekwdwar] és Alcsi [Alcsy] nevezetű falubirtokokat; továbbá Visk [ Vysk] falubirtokot az ott szedni szokott adóval, a hozzátartozó falubirtokokkal, tudniillik a Hont vármegyében lévő és található Sztrecsény [Scarchan], valamint Szemeréd [Zemered] [falvakkal], amelyeket az atyánk elvett az ellene lázadó és vele vetélkedő néhai János fia Csáktól és Harsundorfer Vulfing atyjának adományozott; ugyanazok valamennyi hasznával és tartozékával, a régi határjeleik mellett - melyek között régtől fogva elválasztva álltak - mint az adományozási jogunkba visszajutottakat

7 örökjogon Szécsényi Kónya mester osztályostársának, a szóban forgó Erzsébet úrnőnek, valamint az örökösének, a fiának, általuk az örököseiknek, valamint az utódjaiknak visszavonhatatlanul, örökjogon való birtoklásra, hasonlóképpen használatra átadtuk, ajándékoztuk és juttattuk a levelünk ereje útján; A jelenlegi [levelet] pedig kiváltságos formában fogjuk átíratni, mihelyt nekünk jelentést tesztek; Kiadatott Budán, a hitvalló Szent Gál ünnepén [október 16-án], az Úrnak az 1347-ik évében; [,..]"

8 Az oklevél végig latin nyelvű. Beillesztve I. Lajos király 1353. május 26-án kelt kiváltságlevelébe. Jobb fogalmazásban, de szintén latin nyelven 1880-ban újból közlésre került. Lelőhelye: FEJÉR György: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. IX/2. kötet. 1351-1358. Budae, 1833. 207-210. p. valamint MOL DL 3951. A magyar szokásjog szerint a mag nélkül elhalt személy birtoka visszaszállt a koronára, illetve a király adományozási jogkörébe. Itt az 1353. május 26-án kelt kiváltságlevél záró része maradt ki. HAZAI 1880. 402-404. p. 26