Benedek Gyula: Iratok Mezőtúr város török kori történetének időszakából 1526-1699 (Documentatio Historica 9., 2005)

5. A budai káptalan bizonyságlevele arról, hogy Kallói Lőkös János eltiltotta a királyt Nagytúr és Tiszavarsány mezővárosok fele részének, valamint Kaszaperek falu egészének az adományozásától, eltiltott továbbá mindenkit az elfoglalásuktól, a hiteleshelyeket pedig a leveleik kiadásától-1534. szeptember 10

5. A budai káptalan bizonyságlevele arról, hogy Kallói Lőkös János eltiltotta a királyt Nagytúr és Tiszavarsány mezóvárosok fele részének, valamint Kaszaperek falu egészének az adományozásától, eltiltott továbbá mindenkit az elfoglalásuktól, a hiteleshelyeket pedig a leveleik kiadásától 1534. szeptember 10. „Mi, a budai egyház káptalanja jelenlegi [levelünkkel] emlékezetül adjuk, hogy nemzetes Kallói Lőkös [lewkes de Kalló] János személyesen elébünk állva ezen levelünk erejével és közhitelű bizonysága útján ellentmondással megakadályozta, továbbá előttünk nyilvánosan, valamint nyilvánvalóan eltiltotta; királyi felséget

1 az egyaránt Külső-Szolnok vármegyében lévő és azt a Lőkös Jánost [...] a királyi beleegyezés alapján minden jogon megillető Nagytúr és Tiszavarsány mezővárosok fele részének, továbbá Kaszaperek falu

2 egészének, tartozékaiknak, valamint a bármiféle elkülönített részeinek, adományozásától, az elajándékozásától és a használatától; továbbá bárki mást az ottani hasznok elnyerésétől, elfogadásától, bitorlásától, visszatartásától, a megőrzésétől, ugyanazoknak a bármi módon történő beiktatásától, az azokba való bevezetéstől, a terményeknek, valamint hasznaiknak a beszedésétől, továbbá a begyűjtésétől; és végül, valamint ezeken felül a hiteles helyeket ugyanezen [birtokok] leveleinek a már megtett, továbbá a jövőben megteendő kiadásától; Csak feltételezzük, hogy Szapolyai Jánosról van szó, mert I. Ferdinánd 1534-ben a Tiszántúlon még nem tudta gyakorolni a hatalmat. Kaszapereket Mátyás király 1463. február 1-én adományozta a Kállay családnak (MOL DL 55848.), majd Kállay János kérésére 1473. augusztus 24-én áthelyezte Csanád vármegyéből Külső-Szolnok vármegyéhez (MOL DL 55965). 15