Benedek Gyula: Túrkeve város oklevelei és iratai 1261-1703 (Documentatio Historica 8., 2004)

7. I. Károly Róbert bizonyságlevele arról, hogy Nekcsei Demeter kérésére a Túrpásztóból kihasított Szanda birtokot kiváltságlevélben megerősítve örökjogon a váradi Szent Szűz Mária egyháznak adományozta (1326. október 14.)

műnk erejével, meggyőződésünk alapján örökre megerősítve, ugyanazt a Szanda földet az összes jogával, hasznával és tartozékával, - amennyiben hatáskörünkbe tartozna vagy bármi módon minket illetne - a nagylelkűségünktől indítva mostantól fogva [megerősítve] a gyakran mondott váradi egyháznak adjuk örökös birtoklásra; Amely dolognak az örök emlékezetére és érvényességére a jelenlegi, új és dupla pecsétünkkel megerősített levelünket kibocsátjuk; Kiadatott a kiváló férfiú, András mester, a fehérvári egyház prépostja, a kedves alkancellárunk, a hívünk kezei által az 1326-ik évben, az október Idusát megelőző második napon [14-én], az országlásunknak pedig a 26-ik évében; A főtisztelendő Krisztusban [elkötelezett] atyák: Boleszláv esztergomi és László kalocsai érsekek, János nyitrai, Benedek csanádi, Miklós győri, György szerémi, Péter boszniai, László pécsi, Ivánka a szóban forgó váradi,

7 Henrik a kedvelt osztályostársunk, a királynő udvarának kancellárja, veszprémi, András erdélyi, valamint Csanád egri - az egyházukat szerencsésen kormányzó - püspökök; Továbbá [Druget] Fülöp nádor, szepesi és újvári gróf, a kunok bírája, [Köcski] Sándor országbíró, [Szécsényi] Tamás erdélyi vajda, szolnoki ispán, Mihály szlavóniai bán, sümegi ispán, Pál macsói bán, szerémi, valkói és bodrogi ispán, István főlovászmester, Dénes főasztalnok-mester, Miklós pozsonyi ispán, valamint az országunk több más tisztségviselői, továbbá vezetői idején; Az oklevél 18. századi másolat, végig latin nyelvű, beillesztve átírás formájában I. Lajos király 1355. február 18-án kiadott - szintén másolt- (megerősítő) kiváltságlevelébe. A szöveg szerkezete nem gördülékeny, sok benne a kitérő szövegrész, helyenként olvasati hibákkal. Láthatóan olyan valaki másolta, aki a Túrkeve környéki földrajzi viszonyokat nem ismerte, ezért rosszul betűzte ki több településnek a nevét. Nyomtatásban - hasonló szöveggel - már megjelent: először Fejér György közölte, majd legújabban a Monumenta Ecclesiae Strigoniensis sorozatban jelent meg, ° egyaránt latinul, bár egy részének magyar fordítása is van. Lelőhelye: OL DF 279 050. 6 A közbenjáró ima (mise) (oratio suffragium) a középkorban szokásos egyházi ritus volt, amelyet a király lelki üdvéért, illetve a csatába indulás előtt a testi épségéért, illetve a sikeréért végeztek. Három részből állott: a felhívásból (amely az oremus szóval kezdődött), a kérésből és az indoklásból, végül pedig a Szentháromságra és a Jézusra való hivatkozásból. 7 IVÁNKA 1318 és 1329 között volt váradi püspök. 8 Itt kihagyták Lajos királynak (1342-1382) 1355. febrár 18-án kelt megerősítő levelének a záró részét 45 oklevélsorban. 9 FEJÉR 1832. VIII/3. kötet. 66-70. p. 10 MONUMENTA 1999. IV.123-125. p. 42