Benedek Gyula: Túrkeve város oklevelei és iratai 1261-1703 (Documentatio Historica 8., 2004)

Benedek Gyula: Bevezetés

A latin és német nyelvű szövegeket minden esetben magyarra fordítottuk, de a kritikus szövegrészeket latinul és németül is idézzük zárójelben a szöveg közé iktatva. A magyar nyelvű forrásoknál nem a betűhív módszert követtük, hanem átírtuk a mai helyesírás szabályai szerint, de úgy, hogy a mondatok szerkezetét nem változtattuk meg. A ma már ismeretlen egykorú szavakat ez esetben zárójelben és a szöveg közben idézzük, a mai kifejezés után. Ugyancsak zárójelben közöljük a latin kifejezéseket is. Az okleveleket és iratokat mondatokba és új bekezdésekbe tagoltuk - a jobb áttekinthetőség érdekében - a mondatok kezdetét nagybetűvel írva, annak ellenére, hogy pontot sehol sem alkalmazunk. Bizonyos esetekben a latin és német nyelvű idézeteket nem a szöveg közben helyeztük el, hanem a lábjegyzetekben, azért, hogy a szövegolvasás ritmusa ne törjön meg. A zárójeleket a következő rendben használtuk. A hagyományos zárójelet /.../ akkor alkalmaztuk, ha az eredeti szövegben is ilyen volt látható. Az összes oklevél/irat esetében a szögletes zárójelbe tett pontsorral [...] az általunk, a szögletes zárójelbe tett kötőjel-sorral [ ] pedig az oklevélben (iratban) is kihagyott, kiszakadt vagy olvashatatlan részeket jelöltük. Az eredeti szövegben hiányzó - értelmező, emlékezetbe idéző, valamint a latin és német nyelven is idézett szövegrészeket -, amelyeket mi szúrtunk be, szintén szögletes zárójelbe tettük. Pl. föld [terra] vagy németül [AckerJ. Végezetül meg kívánjuk jegyezni, hogy a forrásgyűjtemény nem tudományos igényű munka, csupán tudományos ismeretterjesztő gyűjtemény, amely elsősorban a nagyközönség számára készült. Ennek megfelelően az apparátusa, helyenként a terminológiája is eltér a tudományos igényű munkáknál szokásostól. Budapest, 2002. szeptember 1. dr. Benedek Gyula 13