Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)
21. II. Lajos király bizonyságlevele arról, hogy a peres felek félretéve a korábbi birtokvitát - amelyek többek között az Istvánházán lévő birtokrészek
István 6 megvizsgálására, meghatározására és végső elrendezésére bocsátották a személyes jelenlétünk és megtekintésünk előtt a következő módon; hogy mindkét fél maguk vagy az embereik által, a Werbőczy István által a számukra kitűzendő időpontban - tudniillik ugyanazon Werbőczy Istvánnal vagy a kisebb kancelláriánkból a Werbőczy István által oda kirendelt valamelyik jegyzővel, továbbá a királyi emberünkkel - a fentírt, vitatott földek helyszínén megjelenve ugyanazon Werbőczy Istvánnal vagy a királyi emberünkkel - akit [Werbőczy István] jelöl ki 8 - valamint a kiküldött tizenkettő békéltető [emberrel], valamint tisztességes szerződéses jobbágyokkal - tudniillik hat [delegálttal] Gyalu, a fennmaradt [másik] hat [kiküldöttel] Gyiger falubirtokból [...], akiknek a közhitelű bizonysága és jelentése alapján Werbőczy István vagy a királyi emberünk cselekedni, határozni és végleg dönteni fog; [ ] a jelzett királyi emberünk az előbbiekben megnevezett Istvánháza és a Kürt falubirtok között lévő földeket - amelyeket korábban Vas László és a fentiekben jelzett néhai Horváth Miklós, nemkülönben [ j Porkoláb István jogi úton visszaszerzett, amelyek a saját és a fiai porciójához estek, vagy a jövőben jutni köteleztettek volna. Amelyeket tudniillik ugyanaz a Vas László testvéri szeretettől indítva az előbb jelzett Margit úrnőnek, a [fiának] Ákos Miklósnak, valamint [a lányának] a hajadon Annának örökjogon adott és meghagyott újból elválasztani és szétválasztani tartozik 9 , továbbá [újból] köteles lesz örökjogon meghagyni Margit úrnőnek, [Ákos] Miklósnak, valamint a hajadon Annának a kötelezettség olyan kikötésével; hogy ha a fentmondott felek valamelyike az előrebocsátott egyezségnek, megegyezésnek, továbbá az elrendezésnek, nemkülönben a fent leírt határjelek helyszíni szemléjének, valamint a felújításának részben vagy egészben ellentmondana vagy másokkal ellentmondatna, akkor az ilyen fél a másik fél ellenében legott ezer aranyforintra, rövid idézés útján [az ellentmondása] visszavonására és kijavítására hagyassék, valamint a béke megtartassák; És az előrebocsátott felek a maguk személyében minden előző dologra kötelezték magukat azok magukra vállalása után, a fent jelzett személyes jelenlétünk előtt, ezen levelünk erejével és közhitelű bizonysága útján; Kiadatott Budán Szent Mátyás apostol ünnepén [február 24-én], az Úrnak az 1525-dik évében" Az irat eredeti, a végén egy középpecsét látható, amely kb. 60 %-ban letörött. A szövegből fontos helyeken kb 5 sor kitörött. Nyomtatásban még nem jelent meg. Lelőhelye: OL DF 280.140. 6 WERBŐCZY István, Verbőczy (Verbőc, 1458 - Buda 1541. október 13.) ítélőmester, királyi személynök, nádor, kancellár. 1514-ben írta meg életének fő müvét: a latin nyelvű Hármaskönyvet (Tripartitum opusjuris conseuetudinarii inclyíi regni Hungáriáé), amely a köznemesi jogrendszert a köznemesség szempontjából kodifikálta. A munka formálisan nem emelkedett törvényerőre, de mint „szokásjogi" forrást 300 éven át törvényként használták. 7 A kisebb kancelláriát Zsigmond király (1387-1437) hozta létre, amelynek az élén 1462-től a személynök állt, vagyis a királyi személyes jelenlét bíróságának a vezetője. 8 A királyi kúriában ténykedők közül ugyanis ilyen szintű ügyekben - lévén Vas László vármegyei ispán - a vármegye nem küldhetett királyi embert. 9 Azaz most már pontos határjelekkel új elhatárolást tartozik végrehajtani. 63
