Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)

19. Istvánházai birtokrészek eladása, más falubirtokok hasonló részeivel együtt -1514. április 10

amely dolgoknak az örök emlékezetére és megerősítésére a jelenlegi kiváltságlevelünket

3 - a függőpecsétünkkel hitelesítve - az említett nagykötönyi Szabó Ferenc vallomása alapján kiadni rendeltük; Kiadatott [Budán] az Úr 1514-dik évében, a Húsvét előtti vasárnapot követő legközelebbi második napon [1514. április 10-én]; Lábady [labady] György és Németh [Németh] István földesurak

4 előtt" Az oklevél bemásolás a budai káptalan jegyzőkönyvébe, a kiadott privilégiális levéltől nem sokban tér el. Egykorú, hiteles, végig latin nyelvű. Ilyen formában eddig kiadatlan. Regesztás alakzatban - két komoly tévedéssel

5 - azonban már közölte Bártfai Szabó László 1938. Regesztája így hangzik: „1514-ben a budai káptalan előtt Nagykötönyi [NaghkwthwenJ Szabó Benedek özvegye, Mykebuda pestmegyei, Püspöki, Szajol és Istvánháza külsőszolnok-megyei birtokokban lévő részeit 100 forintért eladja a néhai Ványi [Wanj Miklós két fiának Bernátnak és Mihálynak". Ezzel a vásárlással kerültek a Ványiak - akiket már ismerünk az 15 70-1573 között zajlott Jakabházy-Tassy-féleperből

7 - Istvánháza egy részének a birtokába. Lelőhely: OL DL 106.083. II. csomó 146. 3 A kiváltságlevelet nem találtuk meg. 4 A két földesúr kiléte és szerepe ismeretlen. 5 Az egyik tévedés a rokoni kapcsolatok helytelen felismerése a rossz fordítás miatt. Az inkriminált rész latin eredetije ugyanis így hangzik: „Nobilis franciscus filius quondam Benedicti Zabo de Naghkwthwn ex Nobilis ohm domina prisca filia, olim Nobilis Ladislai Symonffy de Mykebuda progenies [...], proposuit". A másik tévedés, hogy nem két, hanem három testvérnek - Ványi Tamásnak, Bernátnak és Mihálynak - adta el. 6 BÁRTFAI SZABÓ 1938. - 518. p. 7 BENEDEK 1986. - 232. és 239. p. 56