Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)
65. Radics István visszaemlékezésszerü vallomása arról, hogy a jászapáti „pusztakeresők" hogyan szállták meg Kunszentmártont - 1719. május 28
65. Radics István visszaemlékezésszerű vallomása arról, hogy a jászapáti „pusztakeresők" hogyan szállták meg Kunszentmártont 1719. május 28. -C...Í Három esztendő rajtok el folyván, törtint, hogy Radits Istvány Úr Jász Mihály Telkire, a Vízi Malomban menvén, több vele Lévő Társaival, akkoris az Lakó hely választás felől beszélgettek, halván Szavokat bizonyos Öreg Koldus 2 , hozzájok járul, és így kezdi Szavainak folyamattyát. Hallom édes fiaim, hogy némely Pusztákot emlegettek, hogy meg megkívánnátok Szállni, lássátok mit Cselekesztek, de Én Ugyan meg öregettem, Sok Helyeket ifiúságomtól fogvást öszve jártam, de meg vallom édes fiaim, hogy sehol jobb Lakó Helynek való Pusztát nem láttam, mint túl a Körözs Vizin Szent Márton nevezetű Kún Puszta légyen, ha valahova akartok lakni menni, azon Pusztát el ne hagyatok; azon Öreg Embernek Szép Szavain meg nyugodván, már többenis egyes akarattal az el jövetelre magokat ajánlván, Kún Sz. Mártony Pusztájának Szemléléssire meg indultak, és Öcsödnél a Körözs Vizin által jővén meg Szállottak, bizonyos Öcsödi Sülye Mihály igen embersíges Embernél, Kiis mind magokat, mind Jószágokat jól tartván, egészen le rajzolta előttük Kún Sz. Mártonnak minden határjait, és valamiképen azon Öreg Ember nékiek meg mondotta a Szerint tanálták; már sok járások, kelések, fáradozások, és sok elme törések után, minnyájan meg nyúgottak ezen Pusztának meg Szállásán, és karóikat a földbe vervén, 3 nagy örömmel vissza tértek Jász Apátira, és kevés idő múlva öszve adták magokat; ezen Szám Szerint, amint itten még maradékunknak is emlékezetinek, és más újonnan a Kész fundusra jövők(ne)k előttök hordozandó tisztessék tételnek jeliért, nevezet Szerint le rajzoltatnak, úgy mint ezen írásnak idejin, 1762-dik esztendőben, 13-dik napján Januáriusnak, már sokszor nevezett Nemzetes Radics Istvány Úr a Helségnek Sokszor bírója lévén, de Szemei 1 Itt kb. két oldal terjedelemben a visszaemlékezésszerü beszámolónak azt a részét hagytuk ki, amely az 1716. évi „pusztakeresést" írja le, és Tiszabő, Kuncsorba, Tiszasüly, Mesterszállás és Tiszajenő megszemlélését mutatta be. 2 „Abban az időben, de egészen a XX. század elejéig a vándorkoldusoknak nagyon fontos szerepe volt a hírek közvetítésében, továbbadásában. Ezért is hallgatnak a nagyidejű öreg koldusra, aki Kunszentmárton pusztát ajánlja nekik." (BARNA) 3 A karók leverése a puszta foglaltságát jelentette, amelyet a kortársak tiszteletben tartottak. 157
