Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)

64. Azon házaspároknak a névjegyzéke, akiknek 1719-ben és 1720-ban gyermeke született Kunszentmártonban - 1719-1720

Amennyiben azonban név szerinti vizsgálatot tartunk, azt látjuk, hogy a Kunszentmártonba szököttek közül néhányan nem szerepelnek sem 1720-ik, sem az 1725-ik évi összeírásban, a keresztelési anyakönyvben viszont olvasható a nevük. Ez megerősíti azon gyanúnkat, hogy Orczy István jászkun főkapitány parancsára Kunszentmártonban is többen elbújhattak az összeírok elől, elkerülendő a korábbi földesurukhoz való visszahurcolást. Az történt ugyanis, hogy Orczy István, mint jászkun főkapitány és Heves, valamint Külső-Szolnok törvényesen egyesített vármegye alispánja - a megye méltatlanul elfeledett újjáépítője - mindenáron meg akarta akadályozni, hogy a számos vármegyéből a joghatósága alá szökött jobbágyokat az összeírok azonosítsák, és ezzel megteremtsék a lehetőséget a visszatoloncolásukra. Az akciója természetesen törvénytelen, a megye szempontjából azonban hasznos volt. Ugyanakkor az utasítást az érintettek örömmel hajtották végre. Az intézkedése elsősorban a megye Tisza-balparti részén lakóknak szólt, és végül is sikerre vezetett. Az ügyben tüzetesen csak az Őze család esetét vizsgáltuk meg. Az 1712-1729. keltezésű iratból tudjuk, hogy Őze István 1715-ben Baglyasaljáról szökött Kunszentmártonba. Azonban sem az ő, sem a fia ?, testvére ? Őze Miklós nevével nem találkozunk sem az 1720-dik, sem az 1725-ik évi összeírásban. Ugyanakkor az általunk közölt keresztelési listán előtűnik, hogy Őze Miklósnak 1720. október 28-án - az 1720. évi összeírás idején - gyermeke született Kunszentmártonban. Az ellentmondás feloldására alkalmasnak látszik az a feltételezés, hogy ő is elbújt az összeírás elől. Az összeírok előli elbúvás - mint jelenség -jobb megértéséhez lásd Benedek Gyula doktori disszertációját: BENEDEK 1974. - 33-37. és 237-239. p. 156