Benedek Gyula: Öcsöd nagyközség oklevelei és fontosabb iratai 1297-1738(Documentatio Historica 6., 2001)

Bevezetés

oklevél-irat hét település között oszlik meg. Ilyen arányok mellett eleve nem lehet az elégséges megkutatottság állapotáról beszélni. Csupán egy időszak - az 1714-1738 közötti időkör - dokumentálása közelíti meg ezt a követelményt. Itt ugyanis tükröződik az időszak legfőbb történése - a régen birtokolt földterület újból történő megszállása - megfogható dokumentumokban. A mélyebb megkutatottság elmaradásának az okát abban látjuk, hogy a Rhédcy, valamint a Harruckern nemzetség konfrontált érdekellentéte miatt a Harruckernek a XV111. század elején csak azokat a dokumentumokat gyűjtötték össze, amelyek számukra kedveztek. Az ugyanezen időben a Rhédeyeknél lévő bizonyító anyagok pedig elvesztek vagy valahol lappanganak. így az Öcsöd birtokjogát biztosító iratok nemcsak hiányosak, hanem egyoldalúak is - a történeti kutatás nagy kárára. A megkutatottság legfőbb dilemmáját az 1686-1714 közötti időszak jelenti. Ebből a 42 éves időszakból ugyanis a legszorgosabb kutatással sem tudtunk felmutatni semmit. Pontosabban töredékes információink vannak az 1715 után felvett nyomozati jegyzőkönyvek tanúvallomásai alapján. Az oklevél, az irat minőségét - a felhasználhatóságát - a forrás fizikai állapota, az eredeti mivolta, a változatos tartalmi mondanivalója, a fogalmazottsági állapota (teljes szövegű, kivonatos, tartalmi átírásban lévő, tartalmi kivonatos, feljegyzés) biztosítja. Öcsöd esetében ilyen tekintetben is kedvezőtlen a helyzet. Az eredeti forrás kevés, a zöm másolat, sok a kivonatos fogalmazású, valamint a feljegyzéses állapotú. Ezek némelyikéből még az alap mondanivaló is alig hámozható ki. Egy részletesen informáló, olvasmányos kiadvány összeállításának a legfőbb akadályát viszont a szegényes tematika képezi. Sajnálatos módon a hét település történetéből egyoldalúan kapunk tájékoztatást. Túltengés tapasztalható a nyomozati és panaszlevelekben, de hiányoznak az élet más vonatkozásait tükröző tematikák. Ilyen szempontból a legnagyobb hiányérzetet az kelti, hogy az Öcsödről szóló forrásokból egyetlen tizedjegyzék sem került elő, ami százötven év terjedelemben - 1548 és 1699 között - lehetetlenné teszi a lakosság számának, társadalmi összetételének, valamint a termelési viszonyoknak a leírását. Fokozza hiányérzetünket az a tény is, hogy egyetlen határjárási levél (litterae reambulationis) nem került elő, ezért nem ismerjük a középkori határokat, valamint szűkölködünk földrajzi nevekben. Nagy értéket képviselnek még a beiktatásról-bevezetésről szóló jelentőlevelek is, de nem került elő sem az 1560. március 18-át, sem az 1722. évi adományozást követő - a bevezetés-beiktatás végrehajtásáról szóló - jelentőlevél. Nem találkoztunk továbbá végrendelettel (testamentum), ügyvédvalló levelekkel, megnemesítő levéllel {litterae Nobilitatis). Milyen kilátása van a komplett kutatásnak ? Úgy érezzük, hogy a lehetőségek nincsenek kimerítve. Ennek feltétele azonban összetett. Szükséges mindenekelőtt egy - a jelenleginél átfogóbb - kutatási terv. A javuló kutatási lehetőségek sem mellékesek. Ezen körben valószínűleg előrelépést biztosítana, ha a Rhédeyek erdélyi és szlovákiai lakóhelyei szerint illetékes levéltárakban megnyílnának a kutatás lehetőségei. Továbbá Bécsből (?!) hazakerülne a gyulai vár iratanyaga, valamint felújulnának az isztambuli levéltárban a magyarságtörténeti kutatások. Lehetőséget látunk még az öcsödiek menekülési helyei - főként Biharváncsod és Érkeserű - levéltári anyagának az áttekintésében is. A közléstechnikában alaptételünk volt, hogy minden forrást magyarra fordítsunk és a teljes szövegével közöljük. Azt is fontosnak tartottuk, hogy az összeillesztett okleveleket (iratokat) szétválasszuk, az időrendiség megteremtése céljából. A szétvá8