Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 2. 1919-1999 (Documentatio Historica 5., 2001)
Dokumentumok 421-945.
580. 1940. november 4. Budapest. Szőts Jolán (*1882-fl945) levele Dósa Klárának (*1889-fl982) Kocsérra B(uda)p(est). 1940. nov. 4. Édes Magikám! Ezek a most elmúlt napok a fájdalom, a bánat megkettőzői. Még tavaly Mindenszentekkor bizonyosan (Eördögh) Aranka néni is kötött csokrot, szedett össze virágot, hogy kivigye a temetőbe. Már most 8 hónapjánál több, hogy letettétek őt is a földbe pihenni. Két hét óta pedig a másik sír, ami Neked mindent jelent. Nagyon megértem én a mélységes fájdalmadat. - Hogy Apa (Szőts Albert) meghalt, annak 33 éve lesz. Tegnap 33 éve törte el szegény a lábát. Akkor még fiatal voltam, de a halála, temetése olyan fájdalmas volt, hogy alig birtam elviselni. Több mint 1 hónap múlva nevettem valami iskolai szamárság felett, s szinte megdöbbentem, hogy lehet nevetni. Mikor Apát elvesztettük, itt volt még szegény Mama (Szőts Albertné Eördögh Etelka). Mikor az ő halála bekövetkezett, bár mennyire fájt is elvesztése, mégis nem zúgolódtam, sőt hálát adtam a jó Istennek, amiért megszabadította a sok szenvedéstől, mert az még fájóbb volt, látni a kínlódást és nem tudtunk rajta segíteni. Én szegény Mama halálával elvesztettem mindent, olyan üres volt a ház, körülötte forgott minden, az ő hosszas nehéz betegsége éjjel-nappal elfoglalt engem. Utána olyan céltalannak találtam az életem. így leszel Te is most drága Magikám, tudom én azt. Majd az idő és az Úr akaratában való megnyugvás meghozza az enyhülést. Most űr tátong, de szomorú volna, ha nem éreznéd a hiányt. így vannak azok mind, akik a Szülő mellett maradnak. Nagy Mária is olyan egyedül maradt, s mások is. Te úgy is olyan soká élhettél még együtt Édesapáddal, mint senki más, ez legyen vigaszod. Én a Mama halála után még az én kedves otthonomat is elvesztettem, hiszen tudod. S jött a sok minden nyomorúságos baj, lakás keresés, árvíz stb., ami anyagilag tönkre is tett. Nekem sem volt, akihez igazán tartoztam volna. (Szőts) Gyula az ő családjának élt, ez természetes. Petyi (Szőts Aurél) külön lakott aztán és örökké lumpolt. Azért igyekeztem az unokákat magamhoz édesgetni, magamhoz fűzni, de ez csak talán (Szőts) Klárikánál sikerült, a többi nem sok tanújelét adta az irántami szeretetnek, vagy ragaszkodásnak. Azt hiszem, ha Klárikának akad valakije, később esetleg férje, elfelejti Kemlit 92 . Most is és évek óta egyedül vagyok, de hála Isten ez soha nekem nem volt kellemetlen; ezt nem lehet másra erőltetni, mert van, aki nem bírja ki a magányt. S Te ott falun, igazán nagyon egyedül vagy abban a nagy házban. Ha (Schuster Hugóné Eördögh) Ida nénivel más volna a viszony, milyen természetes lenne, hogy összeköltözzetek, legalább erre a télre. De ő se menne át, Te se. A holnapi nap ismét fájó emléket idéz fel szívedben, lelkedben. Gondolod, ha élne (Dósa) Imre bácsi, felköszöntenéd és jönnének a gratulánsok. így a temetőbe mégy ki egy sort sírni. De sokat jártam én is a temetőbe, most már megérted, ugye? Mezey Manci írt igen kedves meleghangú levelet. Az újságban olvasta (Dósa) Imre bácsi halálát. Kifejezte részvétét és kért, tolmácsoljam Neked. 92 Kemli = Szőts Jolán (*Budapest, 1882-fBudapest, 1945) székesfővárosi tanítónő egyik beceneve. 495
