Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 2. 1919-1999 (Documentatio Historica 5., 2001)
Dokumentumok 421-945.
Határjelző garád, korhadt facsoportok Többé nem zavarják. Nincs hatökrös szekér, lovaseke nem szánt, Kombájn hord és traktor szeli a barázdát, Hatalmas nagy testük ugart, tarlót renget, Üde zajjal verik fel a süket, ócska csendet. Lebontott kastélyok, fakitermelt parkok Hirdetik az úttörő, győzedelmes harcot. A kizsákmányolónak nincsen többé helye S az agg reakció együtt pusztul vele. Nincs elavult eszmény, nincs dúló önérdek, Tagjai lettünk a nagy, szent közösségnek. Arcom verejtéke a közös földre hulljon, Arcod rózsája is a közért viruljon. A magántulajdon, haza, erkölcs, vallás Elkopott fogalmak, miénk a haladás. Jövőnk fényes napja kelet felől ragyog, Ifjú égitestek ... vöröslő csillagok ... Arra tartunk büszkén, szabadon és bátran A közös kenyérnek boldog tudatában. (204x142 mm méretű, vonalas Jiizetből kitépett lap, golyóstollal írt szöveg - Saját irattáramban) 834. 1961. február 6. Kocsér. Dósa Klára (*1889-f 1982) levele özv. Tóth Pálné Dósa Gabriellának (*1883-f 1966) Orgoványra (A borítékon:) Feladó: Dósa Klára Kocsér Tóth Pálné úrasszonynak Orgovánv Tóth tanya (A levélben:) K(ocsér). 1961. febr. 6. Drága Bellkém, Margitkám! Én is örültem, ha már elmentetek, hogy olyan jó idő volt rátok. Nagyon hiányoztok, nincs itt a jó fűtő és vízhordó, azóta (Muhoray) Gyurka volt itt egyszer fát vágni, szenet behordani, most majd, ha gyúrunk, egy V 2 kg tésztát adok neki, mert a kész tésztát nem szereti, pedig mindig azt esznek. Ma kaptam Budaiéktól 2 hurkát, 30 cm kolbászt, legalább 80 dk(g) húst, kedvedre való gyönyörű töpörtőt és még forró sült oldalast, amit mindjárt meg is akartam enni, de igen sós volt, majd megdarálom. Azóta volt itt a Berki a ház iránt érdeklődni, ha ezt feladom, elmegyek a Rapiékhoz megmondani, hogy fel van ajánlva, nem lehet. Már kötöm a Nagy Gergelyné kabátját, de nem kellemes munka, majd csak meg lesz egyszer. Nagyon rossz így magamban lenni s az a kis színház már hozzátartozik a Ti ittlétetekhez s nekem az cseppet sem kellemetlen, örülök, h(ogy). jól ereztétek magatokat és én mindenkor boldog vagyok, 665