Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 2. 1919-1999 (Documentatio Historica 5., 2001)

Dokumentumok 421-945.

Ha a fél a büntetőparancsban nem nyugszik meg, a kézbesítést követő 15 nap alatt a kihágási bíróságnál élőszóval, vagy írásban fellebbezést jelenthet be, vagy tárgyalás megtartását kérheti. Kelt Cegléd, 1951. évi augusztus hó 13-n. (Pecsét) Demjén Pál r. hdgy. rbb. A büntetőparanccsal kapcsolatos tudnivalók a büntetőparancs hátlapján vannak feltüntetve. (183x193 mm méretű nyomtatvány írógéppel kitöltve, a hátoldalon előnyomtatott figyelmeztetéssel Saját irattáramban) 730. 1951. augusztus 31. Kőcser. Dósa Klára (*1889-fl982) panasza a pénzügyminiszterhez Pénzügyminiszter Úr! Végrehajtási panasszal élek egyenesen Miniszter Úrhoz, mert a megyei tanács pénzügyi osztályához már tettem panaszt, de választ sem kaptam rá. Mezőgazdasági ingatlanomat 626.31 A(rany). K(orona). értékben az államnak felajánlottam 28.912 Forint adótartozásom fejében s azt a Pestmegyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya birtokrendező csoport 8131/1.K/12-36/1951 sz. véghatározatával az ajánlatnak megfelelően 1951 augusztus 15-én el is fogadta, melyről a jogerő után velem egyidejűleg értesítést kapott: Pénzügyi Osztály H(elyben). Községi Tanács V. B. Kocsér Járásbíróság mint t(elek)k(öny)vi hatóság, Cegléd. Mégis, 1951. augusztus 29-én megjelent Zalánffi kiküldött végrehajtó a Tanács alelnökével lakásomon elszámoltatás címén, s miután ez megtörtént, kijelentette, hogy adótartozásom fejében zálogolni fog. Hiába mutattam a fent említett véghatározatot, a 725 Forint miatt, ami különbség mutatkozik az adóm és a felajánlott ingatlan értéke között, holott az év végéig lenne esedékes, összes jószágomat, a még megmaradt gazdasági felszerelést s a lakóházat összesen 26.000 Forint értékben lefoglalta. Ez már a második eset, hogy végrehajtási cselekményt folytatnak ellenem, a Járási Tanács Pénzügyi Osztálya vezetőjének - ki hivatalban nem illő modorban szokott velem beszélni - utasítására még a beadási könyvben bejegyzett, beszolgáltatásra szánt süldőimet is lefoglalta s azokat árverés címén, de árverezés nélkül elvesztegette, beugratva engem, hogy adjak egy nyilatkozatot, hogy becsértéken eladhatók s akkor felét visszakapom a malacoknak. Ötven forinttól 75 Forintig vették, ami 200-300 Forintot megért volna akkor darabonkint, most 550 Forintért vettem egy ilyen nagyságút, mert beszolgáltatni kötelességem. Ezen árverés ellen is tiltakoztam a Járásnál panasz formájában, hivatkozva az akkor még fennálló 68/1950 P.ü. Közlöny utolsó oldalán a Pénzügyminiszter jogi álláspontjára, mert akkor fölajánlásomat már átvették, de a Járási Tanács Pénzügyi vezetője elutasított s az árverést mégis megtartotta, ami szintén szabálytalan volt, mert sem az időpont, sem az árverés helye nem a hirdetmény szerint történt, sőt előtte való nap kályhákat, zongorámat, bútorokból az értékes darabokat eladták és fontos 593