Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 2. 1919-1999 (Documentatio Historica 5., 2001)

Dokumentumok 421-945.

Mivel többedmagammal lakom egy gazdasági udvarban, az egyik lakó akkor vásárolt malacától az én szimultánozott disznaim is megbetegedtek. Sok költséggel kezeltettem a nagykőrösi (12 km.-re) állatorvossal, mert a helybeli állatorvos akkor távol volt. Csak az orvosságokra 246 Frt.-ot költöttem és hiába. Pedig igyekeztem a beszolgáltatásnak, mint a múlt évben is, pontosén eleget tenni s nem kíméltem a drága eleséget sem, mert csekély árpa termésem mellé, míg szabad forgalmú volt a kukorica, 110-150 Frt.-ért vettem csöves kukoricának mázsáját. Már november elején beszállíthattam volna, mert mind megfelelő súlyú volt. Többszöri érdeklődésemre mindig azt a választ kaptam, hogy előbb a nagykőrösiek hízóit veszik át. Közben, mint a mellékelt állatorvosi bizonyítvány mutatja, a beszolgáltatásra szánt 2 drb. anyasertés elhullott és még a 2 drb. féléves is, melyből pedig reméltem a beszolgáltatást, ha késve is, de pótolni. És mivel ezek a disznók elhullottak, amikor az egyik másfél éves herélt beteg lett, mint kényszervágást már lefogyva kissé, de eladtam itt, állatorvosi engedéllyel, közfogyasztásra. Végre dec. 6-án átvették Nagykőrösön a megmaradt 3 db hízót, de akkorára már sokat vesztettek súlyukból, mert utóbb csak korpát tudtam nekik adni. Akkoriban sok beteg disznó volt Kocséron s nem mertem sehonnan venni, hogy azt - igyekeztem - ha drágán is megjavítani és beszolgáltatni az utolsó terminusra, mivel pedig a rendelet úgy szól, hogy csak saját hizlalású disznót szabad beadni, a rendelet ellen pedig nem véthetek: kérésem oda irányul, szíveskedjenek ezt a sok károsodást tekintetbe venni, és a többi beszolgáltatást most elengedni s én azt a jövő évben pótolni fogom. Újból megismétlem abbeli kérésemet, hogy az itt helyben kényszer levágott hízót is tessék beszolgáltatásomba betudni. Tisztelettel Dósa Klára Kocsér, 1951 jan. 19-én (A5-ös méretű papír, kézzel írt szöveg indigós másolata. - Saját irattáramban) 696. 1951. január 29. Jászapáti. Özv. Pókász Endréné Dósa Edit (*1923-) levele Dósa Klárának (* 1889-t 1982) Kocsérra 1951. jan. 29-én Kedves Magdi Néni! Nagyon kérem, ne tessék haragudni, hogy ilyen sokára köszönöm meg és ennyi idő után válaszolok a levélre. De tessék elhinni, hogy olyan nehéz a figyelmem koncentrálni. Még most is szinte azt hiszem, hogy egy borzalmas álom csak, ami velem történt. Sajnos, valóság! Most itt ülök az irodában, a (Pókász) Bandi íróasztalánál. A gimnázium gondnoka vagyok. Szegény Bandi utolsó reggel is azért akart bejönni, hogy megtegye a javaslatot a gondnok személyére vonatkozólag. Hogy ez akkor elmaradt, most nekem szerencse, mindjárt megkaptam az állást. Nincs sok dolgom, csak a legnagyobb baj az, hogy a fizetés is ilyen kevés, 480 Ft. 570