Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 2. 1919-1999 (Documentatio Historica 5., 2001)

Dokumentumok 421-945.

(A levélben:) 12922/1947. sz. alatt meghozott és újrafelvételi kérelmemet elutasító határozat ellen a törvényes határidőn belül fellebbezéssel élek és kérem: méltóztassék jelen fellebbezésemet az összes előiratok kapcsán a fellebbezési hatósághoz, a Országos Földhivatalhoz felterjeszteni, ahol is kérem, méltóztassék a fenti szám alatt meghozott sérelmes határozatot megváltoztatni és újrafelvételi kérelmemnek helyt adni. Tévedett a Megyei Földhivatal, amidőn azt állítja, hogy a Földigénylő Bizottság a Megye Tanács tudomása nélkül jelölte ki a juttatottaknak a területet. Az ügy a Megyei Tanács előtt folyt le annakidején, így alig képzelhető, hogy a kocséri Földigénylő Bizottság a Tanács tudomása nélkül intézkedett volna, ellenben a valóság az, hogy az ügyről a Megyei Tanács 2824/1945. sz. a. határozatot hozott (25% szántó, 75% rét osztandó ki) 1946. júl. 11-én helyszínre kiszállt ezek után meghozta 4560/1946. sz. a. határozatát (szőlő, gyümölcsös erdő megváltást szenvedőnek marad, a 2% szántó és 75% rét kiosztása marad érvényben) ehhez hitelesített tervrajzot csatolt, mely azonban nem tette ki a megváltás tárgyát képező 36 hold 1207 SÍ területet, csak 31 hold 480 Dölet, de a szántó mégis 50% lett volna. Ezért történt a mérés a rajztól annyiban eltérően, hogy nem keletre terjedt a szántó területre, hanem délre a rétre, a kiosztott területen van 13 hold szántó 16 hold kaszáló és 8 hold legelő. Teljesen megfelel a Megyei Tanács fent említett mindkét határozatának szellemével. A mérésnél jelen volt a kocséri Földigénylő Bizottság 4 tagja, 6 juttatott és én magam, tehát a mérés a Megyei Tanács intézkedésére történt s ezt a darab földet 1946 őszétől 1947 őszéig a juttatottak háborítatlanul használták is; a termést, gabonát, szénát, kukoricát, répát elvitték, legeltettek rajta, kiadták haszonbérbe a legelőket és még szántottak is az elkövetkező esztendőre, tehát részben ma is birtokban vannak azon a helyen. Amennyiben tehát a nagykőrösi járásbírósági kiküldött a helyszínelés során jelentette is a Megyei Földhivatalnak, hogy a parcellák keskenyek, nem ez volt az ok arra, hogy nem t(elek)k(öny)v(e)zhetök, hiszen jelenleg még a t(elek)k(öny)v(e)zése egyáltalán fel van függesztve, mivel az Országos Földbirtokrendező Tanács előtt elintézetlenül áll még egész ingatlanomnak mentesítési ügye. A parcellák nem olyan keskenyek, hogy azon okszerűen gazdálkodni ne lehetne; egyedül a bejáróút volt kétséges az egyes területre, ezt is megvalósíthattuk volna, mint fel is ajánlottam, hogy a környező dűlőútról bejáróutat engedek. Ehhez nem kellett, hogy az egész juttatási rend felboruljon és ingatlanomnak egészen más részén újabb kijelölés történjék. Ezen a részen ép(p)en olyan kérdéses a bejárás, mint az előbbi területen, mert ott is erdő van a dűlőút mellett. A vonatkozó rendeletek már ép(p)en eléggé kifejtették, hogy a földbirtokreform befejezést nyert; a 132.000/1947. F. M. sz. rendelet kifejezetten kimondja, hogy a Megyei Tanács határozatait, a Megyei Földhivatal nem vizsgálhatja felül, (amely mégis,) szokatlan eszközökkel egy teljesen új kiosztást eszközölt, amely már kezdettől fogva semmis, mert hiszen ehhez joga nem volt, másodsorban pedig még azt is megszegték nemcsak a juttatottak, de maga a Földhivatal is, mivel a valóságban nem azoknak adta, akiknek az egyezség értelmében kellett volna, másodszor pedig nemcsak az a területet mérte ki, hanem más részeket is. A Megyei Földhivatal és az Ufosz k(ecske)méú kiküldöttje nagyon jól tudták, hogy cselekményük minden jogi alapot nélkülöz, hogy pedig akaratukat rám erőszakolják, az Ufosz kiküldöttje részéről az a fenyegetés hangzott el, hogy ha nem írom alá az egyezséget, elveszik a szőlőmet és tagosítást eszközölnek, kétségbeesésemben hazaszaladtam, ópiumot vettem be, mely teljesen elkábított, melynek következtében 543