Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)
Dokumentumok 1-422.
kezdett dühösségét bizonyossan hirelik, gondolkoztam üam(na)k haza hozattatasa iránt, de még eddig meg nem határozhattam magamat, minthogy az Erdélyi Pestisnek csak hirit hallom, az ide való közönséges mód kívül való halált pedig szememmel látom, minthogy Szigethen itt helyben minden nap ordinarie hatot hetet, töbször tizet is temettnek, az Útczán szedik fel a holtakot, nagyobb részint amint meghalnak, Ruhájokban Koporsó nélkül egy gödörben ketten hárman is temettetnek, az oka nem másnak tulajdoníttatik, hanem a' tavali érettlen meg penészesedett, v. rothadott Kukoriczábúl, ennek csutkájábul, és Fa Kéregbül készített kenyérnek, mellyel a szegénység élt, és az mostani utolsó ínségnek; Irtózik az Ember aminemü nagy éhségben lenni láttya a Népet; Tegnap jöttem volt haza [...] közel való falukbúi, iszonyú dolgokat hallottam a többi közöt egy Czigány lakost a Kutyák az házában meg ették, csak a fejét találták, másnak a házában bé menvén az Emberek, három Gyermek a Kemenczén halva fekütt, az apjok akkor haldoklott, és azon Emberek élőt mégis holt. Igaz ugyan, hogy mind Eő Fölsége a Politicum számára, mind mi az Montanissicum részére közel száz ezer Köböl Eletet meg vásároltunk, de mind eddig az Útnak a sok essők miat való utolsó roszasága végett állig valamit lehetet bé hozni, most egy héttül óta kezdet fagyni a szomszéd vármegyékben, ha ezt az Isten állandóan teszi, vagyon reménység a Gabonának bé szállításához, ha nem, bizonyossabbat sémit sem lehet várni, hanem a téli éhei halál után az tavaszi Pestist, annál inkább hogy ezen rósz nem csak Máramarosban ? de körül való helyeken is kegyetlenkedik. Már mi akár hogy legyünk itten, csak az Úr Isten az egész Hazára ne terjeszsze ezen roszat. Az (Dósa) Antallal való Processus iránt örömest tudnék valamit, ha még revideálva nem volna Revisioját sürgetni kellene. Kedves Ángyom Asszonyt atyafiságossan tisztelem; Bátyám \Jmm(na)k pedig tapasztalt atyafiságá(ftíz) ajánlott hasonlóval maradok Kedves Bátyám Uramfhö)k igaz atyafi szolgája Dósa János Szigeth 10- Jan(uar) 1787 (Kb. 305 x 185 mm-es, kettéhajtott papírlap mind a négy oldalára írva tintával. - Jászapáti Helytörténeti Gyűjtemény -A boríték saját irattáramban. Megjegyzés: Lehetséges, hogy a levél és a boríték - bár azonos keltezésűek - nem tartoznak össze!) 15. 1788. december 24. Jászapáti. Dósa József (*1769-f 1802) assessor igazolása Copia Hogy Privileg(izált) Jász Apáthi Várossá második Bírája N. Balajthy Miklós Uram Eő Feölsége Béressei, mellyeket T. Sáros Vármegye adott, és mostan szabadsággal haza botsájtottak N(em)z(e)tes Molnár Ferencz Kis Kun Dist(rictua)lis Kapitány Ur Inviatiojában provocalt Lehenan (?) Hadi Commissarius Urnák Designatiojához képest a 22 S X— usque 25 ejusdem a. c. Harmintz hét fejek, fejenként a kenyérrel per 6 Xr computaltatván in Summa 4. napokra Tizen Négy Forintokkal, és Negyven Nyoltz K(rajcá)rokkal effective ki fizettettek legyen praesentibus áttestálom. Sign. Jász Apathy 24* X k 788. Dósa Jósef Jur. Assessor mp. (Kb. 200x280 mm-es papírlap, tintával írva- Jászapáti Helytörténeti Gyűjtemény - Több azonos szövegű és dátumú, de más kézírással készült másolat is létezik a gyűjteményben) 42
