Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

hamarább is beülhet a kocsiba, ott pedig már nem is háborgatják a jegyért a kalauzok az embert. Itt egy boltban próbára tettük a kereskedőt: találja ki milyen nyelven beszélünk a fiammal? Angol, olasz, mindent mondott, csak magyart nem. Stuttgartban megháltunk és másnap Baden nagy-herczegség, a Fekete erdő és a Duna eredetének hazáján robogtunk keresztül, a fővárost, Karlsruhet meg sem néztük, mert csütörtök reggelre Parisban kellett lennünk, így volt váltva a jegyünk. Mire beesteledett ki is jutottunk Németországból és franczia földre léptünk. Valóban léptünk, mert a podgyászvizsgálat miatt ki kellett szállanunk és franczia kocsikra átülnünk. Itt tapasztaltuk az óra számításban való eltérését. A német határt 8 órakor hagytuk el, mégis a franczia határnál csak 7 óra volt. Míg tehát mi vasúton oda vagy 24 óra alatt haladtunk, azt az utat a Föld forgása már egy óra alatt megtette. A vámvizsgálatnál feltűnt a francziák kíméletes eljárása különösen a nőkkel szemben, kiknek kofferjaiban nem férfi, hanem női kezek turkáltak. A várótermek a francziáknál a mieinknél sokkal egyszerűbbek és kisebbek. Estétől azután reggeli 6 óráig franczia földön robogtunk - nem nagyon kényelmes és hideg kocsiban - nagy sebességgel keresztül s így magából az országból nem láttunk semmit. Egy nagy város állomásánál, Nancynál sokáig időztünk, onnan az állomásról láttam a villamos és más kocsik sűrű forgalmát, melyből élénk forgalmú helyre következtettem. Csütörtökön reggel 6 órakor végre, midőn már félóra óta sűrűn világított s nagyon élénk vasúti vonalak mellett haladtunk, Parisba érkeztünk. Paris abban az időben mikor megérkeztünk - reggel 6 órakor - bizony még elég csendes volt. Az állomásnál álldogáló egyik egyfogatos kocsiba beültünk, megmondtuk neki a Budapesten Cook által már előre kijelölt szálló nevét és egy negyedóra múlva kiszállottunk a Hotel Londres et Milán czímű szállóban. A kocsisnak 2 frankot (egy frtot) fizettünk, minden útra ez a kiszabott díj. A szállóban még csak a házi szolga volt ébren és minket a váróterembe utasított. Ott vártunk sokáig és mondhatom türelmetlenül is, mert a hosszú út és éjszakázás után szerettünk volna már megmosakodni, átöltözni és magunkat egy kissé rendbehozni. Hosszas várakozás után egyszer belép az udvar felől egy úr a váróterembe, én rögtön neki estem azt hívén, hogy ez a szálló tulajdonosa, s elkezdtem neki magyarázni, persze francziául, a jegy fölmutatása mellett, hogy most érkeztünk és szeretnénk már a szobánkba jutni. Az az úr azonban csak ámult-bámult és utoljára angolul szólt valamit, amiből azonban szerencsére megértettem, hogy ő is idegen és nemrég érkezett a szállóba. Persze udvarias mosolygás közben bocsánatot kérve abbahagytam a további tudakozódást és vártam ismét türelemmel. Végre 76 óra tájban megjött a tulajdonos, igazolójegyem előmutatása után rögtön felvezetett a 4. emeleti szobánkba, meleg vizet hozatott mosdásra s magunkra hagyott. Amint egy kissé rendbe hoztuk magunkat, a vendéglői harang hívó szavára lesiettünk, de nem az utcára, bár azt is nagyon óhajtottuk már látni, hanem a reggeli elfogyasztására. A vendéglő udvarában álló csinos üveges ebédlő teremben már több utazót találtunk összegyűlve az asztal körül. A díszesen felöltözött pinczérek rögtön kijelölték helyünket az asztal legalsó részén. Másnap, harmadnap vettük észre, hogy minden újonnan érkezettel ez az eljárás. Minden nap eggyel feljebb rukkol az ember az asztal fejéhez, mi is 7-ik nap már majdnem az asztal főhelyére jutottunk. Szomszédaink jobbról, balról angolok voltak, se ők nem szóltak hozzánk, se mi őhozzájuk, valószínűleg mindnyájan az egy okból, hogy nem tudtuk egymás nyelvét. De a pinczérrel meg tudtuk értetni kívánságunkat. Előadta az, hogy ihatunk reggelre kávét, csokoládét vagy theát és ehetünk hozzá híg tojást, vagy omlettet - szintén tojásos étel - vagy hemendegsz (sonka tojással megsütve) vagy híg bifszteket s mindezeken felül használhatjuk mellékételül az asztalra felrakott vajat, mézet, mustárt stb. 255