Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

147. 1894. március 13. Körmöcbánya. Dósa Kálmán (*1876-fl943) verse Kossuth Lajos betegségére Beköszöntött a szép tavasz, Kinyílott a kék ibolya, Fejünk fölött vígan csendül A csalogány csengő dala; Közéig a hon nagy ünnepe, Mely a mily szent, olyan zajos, Milljó torok harsogja majd: „Éljen, éljen Kossuth Lajos!" Csak néhány nap s itt az ünnep! Hajh! de átkos üzenetek Hírlik Turin városából; „Kossuth apánk nagyon beteg!" „Ágyba roskadt erős teste, Föl sem kel tán, hisz már koros!" Elszorul a magyar szive: „Gyógyuljál meg, Kossuth Lajos!" Minden magyar honfi retteg, Hogy meghal a nagy hontalan, Hisz' törődött vállain már Kilencvenkét év súlya van; Már az ilyen öreg ember Életre nem alkalmatos; Mégis minden azt óhajtja: „Gyógyuljál meg, Kossuth Lajos!" Óh! mert neked élned kell még, Őrködnöd egy nemzet felett, A melyet az elbukástól Oly rég véd a te szellemed; Szétszóródik a nagy juhnyáj, Ha elhagyja a vén botos, Pusztul, farkas prédája lesz, „Gyógyuljál meg, Kossuth Lajos!" Isten, halld meg a hő imát, Mit a magyar nép most rebeg, Midőn minden magyar atyja, Kossuth Lajos, nagyon beteg; Az örökké pártoskodó Egy lélekkel kiáltja most, S egyetértve így esd feléd: „Tartsd meg, Isten, Kossuth Lajost!" 200